Egy 2007-ben titokban indított állami projekt volt az egyik korai előzménye annak az ügyletnek, amelyet Orbán Viktor kötött az oroszokkal a Paksi Atomerőmű bővítéséről. A szocialisták később a Fideszre támaszkodva készítették elő a beruházást, és ugyan ők nemzetközi pályázatot írtak volna ki, szerintük is világos volt, hogy az oroszoknak van a legnagyobb esélyük a munka elnyerésére. Paks-2: miért nem? – Érvek az Orbán–Putyin-paktummal szemben.
"A bővítés már a szovjet időkben napirenden volt, és a szovjetek már akkor erősen remélték, hogy az övék lesz a beruházás" – érzékeltette egy energiaügyekkel foglalkozó szocialista politikus, mennyire régi elképzelés volt a Paksi Atomerőmű újabb blokkjainak építése. Az egykori szovjet, majd orosz remények aztán 2014. január 14-én váltak valóra, amikor Orbán Viktor Moszkvában aláírta a megállapodást a Paksi Atomerőmű bővítéséről Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Az oroszok két blokkot építenek Pakson tíz év alatt, és a magyar állam 10 milliárd eurós kölcsönt vesz fel rá tőlük harminc évre. Ez a megállapodás csak látszólag történt hirtelen: az előző parlamenti ciklusban ezzel a területtel foglalkozó, az Origo által megkérdezett szocialista és fideszes politikusok (akik mindannyian név nélkül nyilatkoztak) szerint lényegében már 2007-ben eldőlt, hogy Magyarországon atomerőművet kell építeni, és a helyszín nem lehet más, mint Paks. Egy szocialista politikus szerint főleg az akkor kormánypárti SZDSZ-esek kezdeményezésére más helyszínt is megvizsgáltak, de ezt a Magyarország közepén lévő Duna-parti települést találták a legideálisabb terepnek.
"A helyszín kiválasztása persze nemcsak a környezetvédelemről szólt. Mindenki tudta, hogy ha Paks, akkor nem kérdés, hogy oroszokkal kell együttműködni" – elevenítette fel az akkori előkészületeket egy szocialista politikus. Az 1983-ban beindított paksi erőmű ugyanis orosz technológiával működik, és a politikus szerint műszakilag ugyan lehetséges más típusú blokkot építeni Paksra, de a sokszorosára emelné a költségeket és a szakemberállományt, ha a most működő mellé egy teljesen más technológiát telepítenének.
Folytatás: MSZP-s akciók a paksi bővítésért >>>
Nem így, nem most, nem ennyiért, nem biztos, hogy az oroszokkal, nem atommal – az eddigi legteljesebb ellenérvgyűjtemény Szilágyi Lászlótól, a Párbeszéd Magyarországért politikusától, a Hulladék Munkaszövetség alapítójától. Első rész >>>
Minden határt átlépett Orbán, amikor országgyűlési felhatalmazás és/vagy népszavazási támogatás hiányában, nemzetközi tender nélkül, áthágva az uniós szabályokat, a nyilvánosság teljes kizárásával lepacsizta az oroszokkal az új paksi blokkok építését. Jelen pillanatban (és még néhány évig) nincs döntési kényszer: nem kell most dönteni arról, hogy építünk-e új alaperőművet, hogy mekkorát, és hogy atomerőművet vagy mást. És egyáltalán nem egyértelmű, hogy atomenergiára kell alapozni a jövő alaperőmű-kapacitását.
Nem így
A 2009-es országgyűlési határozat, amely MSZP–Fidesz-paktummal lett elfogadva, nem jelent felhatalmazást a mostani lépésekre. Lényegében egyetlen mondatból áll: az Országgyűlés „előzetes, elvi hozzájárulást ad (…) a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez”. Egy 2008-as energiapolitikai koncepció szerint a kormány „a szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé”. Semmi ilyen nem történt. Az Orbán-parlament által elfogadott energiastratégia az atom-szén-megújuló forgatókönyvet preferálja, de ez nem felhatalmazás arra, hogy egy ilyen társadalmi hatású beruházásról saját hatáskörben döntsön a kormány, különösen nem, ha nem lehet a projektet szakmai érvekkel alátámasztani.
Az ország életét minimum 60 évre meghatározza a két új blokk, ezért nem lehet ezt egy titkos Putyin–Orbán-paktummal elintézni. Teljes nyilvánosságra és rendes társadalmi vitára volna szükség, majd népszavazást kellene kiírni – és a legtisztább az lenne, ha a kormány kezdeményezné ezt. Igaz, közben megnehezítették egy érvényes népszavazás feltételeit, és könnyen előfordulhat, hogy nem megy el a választópolgárok fele, de az eredmény akkor is irányadó lesz, és a mindenkori kormánynak a szerint kell cselekedni. Egy demokráciában, legalábbis. A Medián felmérése szerint a társadalom fele támogatná, hogy népszavazáson dönthessen a paksi atomerőmű bővítéséről, ha pedig valóban sor kerülne a népszavazásra, akkor 28% biztosan, további 28% pedig valószínűleg elmenne szavazni.
A Medián kutatásából az is kiderül, hogy új atomerőmű építése mellett 2011-ben 36, 2012-ben 42 százalék foglalt állást, a többség elutasította azt. Még érdekesebb, hogy kétharmados többség ellenezte 2012-ben, hogy orosz nukleáris technológiát vegyünk, és ezzel (meg a finanszírozási konstrukcióval) az eddigieknél is jobban kiszolgáltassuk az energiatermelésünket Oroszországnak. A formálódó forgatókönyvet mindössze 25% támogatta. Még azon válaszadók 44%-át is elbizonytalanította az orosz konstrukció, akik eredetileg támogatták volna az új paksi blokkok építését.
A következő hetekben a kormány valamit beterjeszt az Országgyűlés elé a megállapodásból. Azt már most borítékolni merem, hogy a dokumentum(ok)ból semmi sem fog kiderülni a Némethné–Roszatom-megállapodás valódi tartalmáról. Ilyen módon a parlamenti vita – amit jó szokás szerint el fognak dugni a nyilvánosság elől, és jó eséllyel korlátozni fogják az ellenzék megszólalási esélyeit – színjáték lesz. Mi mindenesetre ott leszünk.
Orbán szerződése ütközhet az Euratom-szerződéssel (a 103. § szerint jóvá kell hagyatni Brüsszellel, ha egy uniós tagállam egy harmadik országgal készül szerződést kötni az atomenergia békés felhasználásáról). Másik fontos kérdés, hogy nem lehet kikerülni a magyar és az uniós közbeszerzési procedúrát. Vagyis ki lehet, de annak komoly következményei lesznek. Egy ilyen volumenű beruházás esetében egyetlen kontroll létezik: a teljes nyilvánosság előtt zajló nemzetközi tender. Az Európai Bizottság nagy valószínűséggel kötelezettségszegési eljárást fog indítani Magyarország ellen, aminek megint az lehet a következménye, hogy felfüggesztik a közösségi támogatásokat, pedig arra Lázár Jánosék már nagy erőkkel szerveződnek.
Nem most
A GKI Energiakutató Kft. felmérése szerint ebben az évtizedben semmi szükség új, hazai nagy erőmű építésére. Belső tartalékaink óriásiak: erőműparkunk kapacitásainak 25 százaléka kihasználatlan. Állnak új versenyképes gázerőművek, semmi nem indokol sürgős fejlesztéseket, és az épülőben lévő hálózati összeköttetések révén a közeljövőben a jelenleginél többféle forrásból és olcsóbban juthatunk áramhoz. Vegyük hozzá, hogy az atomenergetika költségei tízéves távlatban jelentősen nőni fognak, miközben a megújuló források kiaknázása egyre olcsóbb lesz. Magyarországon a prognózisok szerint jó ideig nem lesz olyan többletigény, ami miatt már most el kellene kötelezni magunkat új nukleáris blokkok felépítése mellett.
Deák András külpolitikai szakértő szerint ha olyan nagy biznisz lenne a nukleáris áramtermelés, akkor az oroszok már építettek volna néhány atomerőművet Königsbergben, és onnan látnák el Európát olcsó árammal. Nem ez a helyzet. Középtávon az európai árampiacon áramtöbblet és árcsökkenés van.
Nem lehet olyan nagyon biztos Orbán az áprilisi győzelemben, ha ilyen nagyon sietett elkötelezni az országot a beruházás tekintetében… Erről nem most, egy lejáró mandátumú kormánynak kell kimondani a végső szót. Kormányváltás esetén komoly (még nem is tudjuk, hogy mekkora!) gondok származhatnak abból, ha az ország új vezetése változtatni akar ezen a helyzeten. Márpedig változtatni kell, mert ez hátrányos az országnak. Felelőtlenség volt most leszerződni erre a költséges és kétséges kimenetelű programra, és ennek a felelősségét Orbánnak kell viselni.
Paks – óriási reklámkeret
Nem ennyiért
Két darab 1200 MW-os erőműblokk építéséről szól a megállapodás, bár papírt még nem láttunk. A bővítési projektre vonatkozó alapvető információk (a költség, az új blokkokban termelt áram várható ára, a kivitelezés időtartama, az alternatívák stb.) nem nyilvánosak. Értesülések szerint 3000–3600 milliárd forint az induló ár, a magyar GDP 10–15, az államadósság 15–20 százalékáról beszélünk. A beruházás négyötödét orosz eurókölcsönből fogják fedezni, 10 éves lehívási és 21 éves törlesztési futamidővel. Igaz, erről még a kormánynak sincs papírja.
Ez így nagyon drága. A Népszabadság vizsgálata szerint a Roszatom által épített blokkok közül a paksiak lesznek a legdrágábbak 1 MW-nyi kapacitásra vetítve, ugyanazt a technológiát nekünk 1,5 milliárdért, Belorussziának 900 millióért adják, a Leningrád II. pedig 607 millióba fog kerülni.
Lázár János mindenható államtitkár szerint ez volt az elmúlt 40 év legjobb üzlete, majd azt is mondta, hogy a magyar–orosz megállapodás nem üzleti jellegű. Hanem milyen jellegű? Baráti, elvtársi? Politikai? Mi építünk nektek jó drágán atomerőművet, cserébe ti lesztek az előszobánk (spájzunk) Európába? Ezért adhatnák ingyen is, nem?
Mennyibe fog kerülni valójában? Nem lehet tudni, de nyilván nem a fenti összegbe. Tegyük fel, hogy időben készen lesz, nem járunk úgy vele, mint a négyes metróval, sőt azt sem kell átélnünk, amit a finneknek (az épülgető reaktor a bekerülési költsége négyszeresénél, az építési ideje két és félszeresénél járnak). Akkor is rengeteg járulékos beruházásra lesz szükség (a hálózati és a rendszer-irányítási kapacitás fejlesztése, a legnagyobb paksi blokk felével megegyező kapacitású tartalék gázerőmű, szivattyús tározó vagy más energiatárolási megoldás, a Duna duzzasztása vagy hűtőtornyok építése az új blokkok hűtéséhez), amelyek további több ezer milliárd forintba kerülnek.
Mindez nagyon komolyan megemeli majd az államadósságot, amely még a saját alaptörvényükkel is ellentétes. Ha a kölcsönt nem a magyar állam veszi fel, hanem az MVM Zrt., akkor is kell állami garanciát vállalni, tehát ugyanott vagyunk. Ha azzal próbálnak trükközni, hogy évekre elosztják a hitelfelvételt, és majd a nagy gazdasági növekedés ezt kompenzálja, tehát az adott években nem növekszik az adósság, akkor nagyon vékony jégen járnak. De igazából ez már nem releváns szempont: mintha Orbán soha nem szabadságharcolt volna az államadósság ellen, mintha soha nem utasította volna el a hasonló nagyságrendű, de kedvezőbb feltételű és struktúraváltásra felhasználható IMF-hitelt…
Orbán szerint olcsó áramot fog termelni az új atomerőmű. A Pakson most működő blokkok úgy termelnek olcsón, hogy máig nem lehet tudni, mennyiből épültek a KGST-viszonyok között, illetve az üzemeltetést nem terheli már semmi, és a negatív externáliákat sem itt veszik figyelembe (mennyibe fog kerülni majd annak idején szétszedni és ártalmatlanítani az egészet?). Az új blokkok által termelt áram viszont biztosan nem lehet olcsó. Már Fukusima és a válság előtt is 22-24 Ft/kWh-ra jött ki a kalkulált ár, de az idei számítások már 30 forint fölötti áramárról szólnak (ez 100 euró/MWh-nak felel meg, mostanában a nemzetközi áramár 40 euró/MWh körül van). Ehhez egy adalék: az épülő brit atomerőmű francia beruházója arról alkudozik a kormánnyal, hogy a termelt áramot a jelenlegi piaci ár 210 százalékának megfelelő garantált áron vegye majd át.
A legszebb az volt, amikor a felelős miniszterelnök kijelentette: a paksi új blokkok adják meg a rezsicsökkentés gazdasági alapját. Akkor eddig nem volt gazdasági alapja? 2027-ben még lesz rezsi? Csak 2027 után lesz gazdasági alapja, és éppen ettől? Hogyan, ha drágább lesz Paks-2 árama, mint Paks-1-é? Persze a rezsiharc folytatódhat tovább, de a termelt áram árát a fogyasztóknak kell megfizetni. Az unióban a tagállamok nem támogathatják a nukleáris termelést (a megújulót igen!), és ha nem a fogyasztókkal fizettetik ki az előállítás költségeit (a hitelterhekkel együtt), akkor az tiltott állami támogatásnak minősül. A jelenlegi áramáron számolva csak a várható éves tőketörlesztés (kamat nélkül) nagyobb lesz a paksi erőmű teljes éves bevételénél. Hogy lesz ebből rezsicsökkentés?
Nem biztos, hogy az oroszokkal
Ha az atomenergia bővítéséről döntünk, tulajdonképpen mindegy, ki építi, de az oroszokon kívül tudnak ilyet építeni a franciák, az amerikaiak és a dél-koreaiak is, a kínaiakról nem is beszélve. Egy nyílt, átlátható és korrupciómentes tender éppen arra lenne hivatott, hogy a legolcsóbb és/vagy műszakilag a legjobb ajánlatot válasszuk ki. Tudom, hogy ez illúzió, de azt is tudom, hogy ennek a kormánynak nem nagyon fekszik a nyílt, átlátható és korrupciómentes működés. Tanulságos analógia lehet a Gripen-tender, amely történetesen az első Orbán-kormány idejében volt. Akkor legalább voltak versengő ajánlatok, de a mai napig nem tudjuk, ki döntött és milyen alapon. Csak sejteni véljük.
Nyilvánvaló, hogy a beruházó kiválasztásának van geopolitikai jelentősége, de nem számunkra. A potenciális szereplők számát egyre korlátozta a kormány, és zavaros játszmákkal kötötte össze a beruházást (gáztározók? hosszú távú gázvásárlás? Déli Áramlat? Malév?). Ezzel akarva-akaratlan kitárta a kaput Putyin nagyhatalmi törekvéseinek.
Orbán szerint a beruházással csökken az energiafüggőségünk. Ez hazugság. A jelenlegi energiafogyasztásnak nagyjából 75 százaléka származik orosz forrásból – ezt az arányt meglehetősen egészségtelen lenne tovább növelni, de a mostani megállapodás éppen ezt teszi.
Folytatás: Paks-2: miért nem? – Érvek az Orbán–Putyin-paktummal szemben, 2. rész >>>
Kapcsolódó anyagok:
Ne engedjük elpaksolni a jövőnket!
Katasztrófaszerződés. Victor András a paksi ütközőzónáról
Reálisan nem éri meg a paksi bővítés
Mire mentek a paksi média közpénzek?
PAKS 2 – Mégis kinek az érdeke?
