A rendszerváltástól napjainkig eltelt 25 évet a magyar természetvédelem elmulasztotta arra használni, hogy a társadalmat maga mögé állítsa – hangzott el egy frissen befejeződött Norvég Civil Támogatási Alapból megvalósuló program során, amely azt boncolgatta, hogy hogyan lehet megújítani és megerősíteni a hazai zöld civil szektort.
Ebben szerepe van annak, hogy a környezeti nevelés nem hozta meg a tőle remélt változásokat. Ha keményebben fogalmazunk, akkor elvesztegettünk 25 évet, nem voltak hatékonyak a szemléletformálási módszerek, nem foglalkoztunk a felnőttekkel, és most körülbelül ott találjuk magunkat, mint a rendszerváltás környékén. Egy maroknyi csipet-csapat. (Ez a helyzetkép természetesen így nem igaz, de azért majdnem igaz…)
Olyasmi is elhangzott, hogy a gyerekek környezeti nevelése mellett sokkal többet kell foglalkozzunk a felnőttekkel, tekintve, hogy ők a ma fogyasztói és a holnap fogyasztóinak mintaképei. Vagyis a felnőttoktatás súlyán és módszertanán kell egyet csavarintani, hogy a környezeti közvélekedést sikeresebben tudjuk átformálni. És bingó, pont van egy ilyen megvalósuló Erasmus+ pályázat, amelyik éppen ezt a célt tűzte maga elé: a zöld szektor felnőttoktatásának módszertani és tartalmi megújulását. Mielőtt itt elmenne minden reális zöld kedve a továbbolvasástól, gondolván, hogy egy újabb fantomprojekt kötelező publikációját tukmáljuk az olvasóra, hadd kapjon még egy esélyt a következő bekezdés.
Felnőttoktatás alatt értsünk minden olyan esetet, amikor természetvédelmi szakemberek kisebb-nagyobb hallgatóságot igyekeznek megigézni a természeti sokféleségek csodájával és ezek védelmével. Nemzeti parkos turisztikai túravezetők, természetvédelmi őrök, barlangi csoportvezetők, pedagógusok, terepmadarászok, lepkészek, botanikusok mindnyájan érintettek e műfajban. S ha magunkba nézünk, érezzük, hogy mind oktatásmódszertanilag, mind pedig szellemiségében biceg, amit csinálunk (tisztelet a kivételeknek és a született tehetségeknek). Egyfelől még mindig ciplejük magunkkal a porosz oktatási rendszer örökségeit, minden tagadhatatlanul előnyös, de egyben rengeteg avitt elemével együtt. Másfelől sokszor úgy éljük meg, hogy a felnőttoktatás nem professzionális természetvédelem, időpocséklás, úgysem értenek meg semmit abból a nagy tudományból, amit át szeretnénk adni, s mennyivel hasznosabb lenne, ha a kétórás csoportvezetés helyett kihelyeznénk tíz B odút. Harmadrészt van egy olyan történelmi és kulturális öröksége a magyar gondolkodásmódnak és nyelvhasználatnak, amely a támogató, sodró lendületű, ösztönző légkör helyett sokszor kimért, unott, hivatalos, kissé borúlátó atmoszférát teremt. Végül, többnyire nincs semmilyen pedagógiai tréning a hátunk mögött, és úgy igyekszünk hatékony környezeti nevelők lenni.
Ha a magyar természetvédelem társadalmi bázist szeretne maga köré építeni, akkor a fenti, alapvetően attitűdbeli hiányosságokon változtatni kell. Pont olyan tudatos képzéssel és önképzéssel, mint ahogy egy csoportvezető felkészül az adott védett terület természetvédelmi történetéből. Ebben segíthet a szektornak egy brit-magyar közös munka során születő olyan Prezi alapú tananyag, amely azt a célt szolgálja, hogy a magyar környezeti szemléletformálást művelő szakemberek tényleg célba juttassák üzenetüket. A tanuló központú, nagy hatékonyságú tanítás rengeteg módszerből és apró részletből tevődik össze. Ezek logikus szerkezetben, a környezeti nevelés viszonyaira kiélezve jelennek meg a szeptemberre elérhető tananyagban.
A tananyagot 2016 szeptember 17. és október 01. között teszteljük Nagy-Britanniában egy kéthetes ingyenes mobilitás keretében (minden költséget a program áll). Keresünk 8 személyt, akik korábban is végeztek már valamiféle környezeti nevelést, szívükön viselik a hatékony természetvédelmi kommunikációt és oktatást, és pedagógiai készségeiket fejleszteni szeretnék. Megfelelő szintű angol nyelvtudás és elkötelezettség szükséges.
Ezen a környéken lesz a képzés
