Budapest legnagyobb állatvédelmi problémája, hogy kóbor állatok „keletkeznek” – véli Szabó Rebeka állatvédelemért felelős főpolgármesteri megbízott. Reményei szerint még ebben a ciklusban elköltöztethető az „Illatos út”, de a főváros ebrendészeti telepének új helyszíne még nincs meg.
A zuglói alpolgármesterként is dolgozó szakemberrel a Zöld Ipar Magazin egy spanyol, Budapestre importált zöldprogram kapcsán beszélgetett a közelmúltban, most az állatvédelem került fókuszba.
– Ha csak az állatvédelmi szempontokat nézzük, milyen állapotban vették át a fővárost?
– Általában véve a magyarországi állatvédelem nagyon rossz színvonalú, nem kap elég figyelmet, forrást. Gyakorlatilag a lelkes civilek tartják fent és működtetik magánadományokból, az adó 1 százalékokból. Az önkormányzatok nagyon sok esetben próbálnak valamit tenni. Az Illatos úti ebrendészeti telepen az elmúlt években elért javulás gyakorlatilag az ott dolgozóknak és civil szervezeteknek köszönhető. Ezenkívül viszont más előrelépés nem történt.
– Az új vezetés képes lesz a civil túlsúlyon változtatni?
– A világot nem fogjuk a sarkaiból kifordítani, arra nincs jogkörünk, de nem is szeretném, hogy a civileknek kisebb súlya legyen; ők a rendszer tartópillérei. A cél a szorosabb együttműködés, egymás meghallgatása. Annyit még hozzátennék, a normál ügymenetet a koronavírus-járvány megnehezíti, most jutottunk el oda, hogy lépéseket tudunk megfogalmazni.
– Milyen lehetőségei lesznek?
– A pozíciómhoz nem jár konkrét hatáskör; témákat javasolhatok, figyelemmel kísérhetem a célok megvalósítását, közvetíthetek az érintettek között, megbeszéléseket szervezhetek, lobbizhatok adott esetben. A szinergiák megtalálása lesz a feladatom, hogy az emberek és az állatvilág békében tudjon egymás mellett élni Budapesten.
– A legnagyobb probléma és kihívás Budapesten is a kóbor állatok befogása és a menhelyi állatok ellátása, elhelyezése.
– A legnagyobb probléma az, hogy kóbor állatok „keletkeznek”. Nem arra gondolok, hogy véletlenül lyukas a kerítés… Nagyon fontos a szemléletformálás ebben a kérdésben; a felelős állattartás népszerűsítésére kell törekedni.
– Kedvezményes ivartalanítási programot tervez Budapest, amit Zuglóban már kipróbáltak, ahol ön az alpolgármester. Mennyire bizonyult ez sikeresnek a kerületben?
– Úgy gondolom, jól működött. Jelenleg sajnos nem zajlik a járvány miatt, de nagyon remélem, hogy jövőre tudunk erre forrást elkülöníteni. Ezt budapesti szinten a civil szervezetekkel, valamint a kerületekkel együttműködésben lehet megszervezni, már elkezdtünk kidolgozni egy erre vonatkozó pilot programot. Sajnos az emberek egy része nincs tisztában azzal, hogy az ivartalanításnak mi a következménye, miért fontos ez, még mindig kapok erre vonatkozóan furcsa kérdéseket. Pedig nagyon fontos a nem kívánt szaporulatnak az elkerülése; egy kijárós kandúr gazdája nem is sejti, hogy mekkora felelőssége van.
– A kóbor állatok ivartalanítására lenne fedezete a fővárosnak?
– Ha egy kóbor kutya bekerül valamelyik állatvédelmi szervezethez, ott a legtöbb esetben ivartalanítják, vagy ivartalanításhoz kötik az örökbefogadásukat. Át kell tekinteni, hogy hol kell segíteni; nagyon sok az utcán flangáló macskakolónia, amelyek sajnos megeszik a madarakat, aztán betegségben vagy gázolásban elpusztulnak. Nem lesz könnyű feladat, de ezen muszáj változtatni.
– Ebben a ciklusban elérhető célnak tűnik az Illatos úti intézmény elköltöztetése?
– Ha majd eljutunk idáig, akkor a képviselő-testületnek és a polgármesternek kell erről döntést hoznia. Ez egy forrásigényes dolog. Hiába elkötelezettek az ott dolgozók, ha az ebrendészeti telep kicsi és barátságtalan, mert nincsen zöldfelület körülötte. Be van ékelődve egy ipartelep közepébe, nem tud bővülni. Szocializálni sem tudják a kutyákat, a terület nem alkalmas arra, amire ki lett alakítva. Az örökbefogadók nem mennek oda jó érzéssel.
– Van már lehetséges új helyszín?
– Nincs, gondolkodás van. (Az interjú 2020 szeptemberének közepén készült – a szerk.)
– A kitűzött célok között szerepel az állatszaporítók elleni fellépés is.
– Ez olyan probléma, amit egy önkormányzat nem tud önmagában felszámolni. Budapesten is vannak külső, kertvárosi kerületek, ahol bőven elfér egy-egy szaporító telep. Ebben a kérdésben is felmerül az együttműködés fontossága a tapasztalt civilekkel, valamint adott esetben a rendőrséggel. Ezt erősíteni, a kommunikációt javítani kell, ami a hatékony fellépést elősegítheti – még akkor is, ha a jogi háttér formálásához parlamenti támogatásra van szükség.
– Az állatkínzás mekkora problémát jelent a fővárosban?
– Nincsenek statisztikáink, de szervezzük az első állatvédelmi civil kerekasztalt, és azt remélem, ezután jobban fogunk látni ebben a kérdésben. Azt tudom, hogy vannak ilyen esetek; az állatvédelmi járőrszolgálatok megerősítése, segítése is a célok között szerepel. Minél több kerületben kell egy felelős szerv, amely aktívan szerepet vállal az ilyen esetek felderítésében. Most is vannak civilek által működtetett járőrszolgálatok, amelyek bejelentések alapján helyszínre kimennek, de szóba jöhet a rendészekkel, polgárőrökkel, rendőrséggel való együttműködés lehetősége is.
– Azt is el szeretnék érni, hogy az építkezések, felújítások, parkosítások során kiemelt figyelmet fordítsanak az állatvédelemre, a helyi ökoszisztéma megőrzésére. Hogyan fog kinézni ez a gyakorlatban?
– A fővárosnak ez eleve szándéka; van egy fő tájépítészünk, Bardóczi Sándor személyében, aki ezt felügyeli. Ezen túlmenően is folyik olyan szakmai munka, ami ezt célozza meg. Az én feladatom itt egyfajta témaképviselet, a már meglévő struktúrák tagjai felé.
– A feladatát társadalmi munkában látja el. Mi motiválja?
– Gyerekkorom óta foglalkoztatnak az állatok és növények is. Végzettségem szerint ökológus vagyok, természetvédelmi kutatásokkal foglalkoztam korábban. Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy legyen egy állatmenhelyem; ez még nem valósult meg, de annak örülök, hogy állatvédelmi szervezeteket támogathatok a munkámmal.
