A rovat kizárólagos támogatója
Dr. Farkas Alexandra SZIE Médiaközpont

A globális éghajlatváltozás és a fokozódó környezeti problémák egyre komolyabb kihívások elé állítják a városépítészetet is, így korunk tervezőinek sürgősen és radikálisan újra kell gondolniuk számos eddigi alapvetést. Részletes ajánlás készült a Budapestre hulló esővíz hatékonyabb felhasználására.

Ennek egyik módja, hogy városi környezetben – így Budapesten is – hatékonyabban kellene helyben tartani és felhasználni az értékes csapadékvizet, melynek alkalmazhatóságát a városszövetben Magyarországon elsőként Csizmadia Dóra, a Szent István Egyetem fiatal kutatója vizsgálta.

A fenntartható városi csapadékvíz-gazdálkodás alkalmazása egyes országokban már kialakult gyakorlattal rendelkezik új beépítések esetén, a meglévő városi környezetbe való integrálása ugyanakkor kevésbé vizsgált és meglehetősen nagy körültekintést igénylő feladat. E hiányosságok pótlására Csizmadia Dóra, a SZIE Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola PhD-hallgatója hazánkban elsőként vizsgálta meg a fenntartható csapadékvíz-kezelés módszereinek és eszközeinek városi alkalmazhatóságát a területhasználattal való összefüggésben.

„A kutatás során elemeztem Budapest területhasználatát, a város klimatikai, talajtani, domborzati és vízrajzi adottságait, a jelenlegi csapadékvíz-elvezető infrastruktúra elemeit, valamint a csapadékvíz-gazdálkodás jelenlegi jogi szabályozását, intézményrendszerét és szerepét a városfejlesztési dokumentumokban” – mutat rá a téma összetettségére a tájépítész, aki ezt követően saját módszertant dolgozott ki azon fővárosi területek azonosítására, ahol a csapadékvíz felhasználása sikerrel alkalmazható lehetne.

Szikkasztási, visszatartási és párologtatási potenciálterületek Budapesten. (Világoskék területek: vízvisszatartás; világoszöld területek: szikkasztás és vízvisszatartás; sötétebb kék területek: vízvisszatartás és párologtatás; sötétebb zöld területek: szikkasztás, vízvisszatartás és párologtatás) – Forrás: Csizmadia Dóra

Mint az a vizsgálat során kiderült, Budapest egyes városépítészeti zónái eltérő jellemzőket mutatnak. „Míg a kertvárosi zónában és a lakótelepek esetében a szikkasztás és vízvisszatartás bír magas potenciállal, addig a hegyvidéki és Duna-menti zónában többnyire csak a vízvisszatartás alkalmazására van lehetőség. A történelmi városmag esetében pedig gondolnunk kell a csatornahálózat túlterheltségére és a magas burkoltságból fakadó hősziget-effektusra, így ezen a területen a párologtatás és a vízvisszatartás bír kiemelt jelentőséggel” – mutat rá eredményeire a fiatal kutató. A nagyléptékű térképes vizsgálatot az Őrmező lakótelepre készített modellszámítás egészíti ki, mely bemutatja a kék-zöld infrastruktúra elemek városi lefolyásra és városklímára gyakorolt hatását.

A vizsgálat során fény derült ugyanakkor arra is, hogy a fenntartható budapesti csapadékvíz-gazdálkodás akadályai nemcsak pénzügyi vagy műszaki problémákban, hanem a jogi és intézményi rendszerben rejlenek, amik egyébként egybevágnak a nemzetközi tapasztalatokkal is. Ebből fakadóan szükség van a témához kapcsolódó jogi fogalmak és felelősök, valamint a tulajdonosi és a fenntartói háttér tisztázására, ugyanakkor kiemelt jelentőséggel bír a szakirányú tudás fejlesztése és az ingatlantulajdonosok bevonása, ösztönzése és támogatása is.

Csizmadia Dóra kutatómunkáját Mezősné Dr. Szilágyi Kinga egyetemi tanár és Dr. Balogh Péter István egyetemi docens, a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar oktatói segítették.

Facebook Notice for EU! You need to login to view and post FB Comments!
hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek