Ferenc József forog a sírjában. 153 év után megszünteti az Orbán kormány a Magyar Állami Földtani Intézetet, a bányászat pedig önálló hatósági felügyelet nélkül maradt. Így még könnyebben tarolhatják le a nemzeti ásványi vagyont az Orbán-család bányászati cégei.
Az ország első számú bányászát – aki a tradíciók szerint a Bányászati Hivatal mindenkori vezetője – Bíró Marcellnek hívják. Bíróról azt érdemes tudni, hogy 1978-ban született, jogász, a Pázmányon végzett, dolgozott az egykori egészségügyi tárcánál, a Főgáznál, az Országgyűlési Hivatalban, az igazságügyi tárcánál, 2015-től pedig a Miniszterelnöki Kabinetirodán Orbán egyik jobbkezeként szolgált – vagyis tényleg minden a bányafelügyelet élére determinálja. Márpedig oda került, és elvben ott is marad: a miniszterelnök október elsejei hatállyal kinevezte őt a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) élére – havi 4,5 milliós fizetéssel, kilenc évre, gyakorlatilag leválthatatlanul –, ezzel egyúttal egy újabb szektort kivonva a következő, meg az azutáni kormány hatósugara alól.
Maga a történet messzebbre nyúlik vissza, a gazdasági ágazatokat egymás után maga alá gyűrő SZTFH felállítása, illetve a bányászat begyűrése a koncessziós hatóság alá már csak a végkifejlet. Az előzményekért egészen Ferenc Józsefig kell visszamennünk (vagy még messzebb, mert a sok száz éves hagyományú bányakapitánysági rendszert is felszámolta a Fidesz, a területi illetékességű bányakapitányságokat „bányászati osztályokként” beolvasztva a szintén politikai irányítású kormányhivatalokba).
A Magyar Királyi Földtani Intézetet 1869-ben az egykori császár és király alapította. Az intézet a fővárostól 1900-ban – kifejezetten székházépítési céllal – ingyenes telket kapott (amelyet a rajta lévő épülettel együtt 1948-ban államosítottak a kommunisták, némiképp megelőlegezve az Orbán-kormány 2021-es einstandját), ahova Lechner tervei alapján magyaros szecessziós stílusban székházat emeltek, nagyobbrészt Semsey Andor adományából. Relatíve már a közelmúltban, 2006-ban az időközben Magyar Állami Földtani Intézetnek (MÁFI) átnevezett intézményt összevonták a Magyar Bányászati Hivatallal – létrehozva a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalt –, amelyet a Fidesz-kormány 2018-ban Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat névre keresztelt, jogutód nélkül (!) megszüntetve a MÁFI-t. Most pedig az előbbi is feloldódik az Orbánhoz lojális káderekkel feltöltött koncessziós hatóságban, amelynek már nem tartozik a feladatai közé a földtani kutatás.
Ferenc József, illetve az akkor hivatalnoki kar abból indult ki, hogy az államnak tudnia kell, mi van a föld alatt – részben azért, mert ami ott van, az alapértelmezésben az övé (ezt máig így szabályozza a jog), részben pedig azért, mert ha utat, vasutat, gátat, erőművet stb. akar építeni, akkor szüksége lehet a földtani információkra. Ehhez képest Magyarországon 2010 óta gyakorlatilag nem folyik államilag szervezett földtani kutatás, az állam földtani adatbázisa azóta nem frissül – leginkább magáncégek kutatnak magánhasznot remélve energiahordozók és nyersanyagok után, és az állam is csak alkalmi megrendelőként van jelen a kutatási piacon (például Paks II ügyében is), ami valódi hungarikum.
A mostani átszervezésnek ugyanakkor vannak más, az államérdeket potenciálisan szintén sértő kockázatai és mellékhatásai is.
A jogvégzett, de geológiai, illetve bányászati háttér nélküli Bíró kinevezésével egy olyan ember vált teljeskörűen döntésképessé a bányákkal kapcsolatos ügyekben, akit arra, hogy ilyen kérdésekben évtizedes-évszázados kihatású döntéseket hozzon, kizárólag Orbán Viktor bizalma „képesít”. (Ami súlyos érdekkonfliktus, hiszen az Orbán-család bányászati cégei több területen is piacvezetők, és az állami engedélyek révén is ugyanúgy extraprofithoz tudnak jutni, mint a túlárazott állami megrendelésekkel.)
A koncessziós hatóság tehát a jelenlegi felállás szerint idejétmúlt adatokból dolgozik, politikai irányítás alatt áll, és így kéne megvédenie a nemzeti ásványvagyont, ami – például annak ismeretében, hogy a legnagyobb bányacégek szorosan kapcsolódnak a NER-elithez, ráadásul az ország kavicskészletére igényt tart Ausztria is (mivel az ottani készletek környezetvédelmi okok miatt nem vagy nehezen bányászhatóak) – egyre kevésbé reális elvárás.
Az egykori Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat alkalmazottaival új szerződéseket kötnek, információink szerint változatlan bérrel, de változó egyéb feltételekkel, ami könnyen oda vezethet, hogy az elmúlt évtizedet is már csak jelentős veszteséggel túlélt szakemberállomány tovább erodálódik. Ráadásul – erre a MÁFI-t 2010-ig igazgató Kordos László hívta fel a figyelmünket – azt sem tudni, mi lesz az intézmény könyvtárával (egyes hírek szerint beolvasztják egy másik könyvtárba), felbecsülhetetlen értékű, egy évszázad kutatásainak kéziratos térképeit és terepi jegyzeteit őrző térképtárával, és az ország legnagyobb állományú szakmúzeumával. Meg persze a már említett, 2010 óta pusztuló Lechner-épülettel, amelynek ablakain, redőnyein, Zsolnay-tetőzetén szabad szemmel is látszik már a romlás.
Nyitókép: “Glóbusz a tetőn” c. alkotás a MÁFI székház tetején.
