A szén-dioxid-kvóták kereskedelméről a közvélemény nagyobbik része alighanem a nagy ipari kibocsátókra (erőművek, cementgyárak stb.) asszociál, pedig a mezőgazdaságnak is jelentős a szén-dioxid-lábnyoma, elsősorban az erőgépek üzemanyag-fogyasztása és a műtrágyagyártás miatt.
Ha az itt keletkező üvegházgázok mennyiségét technológiaváltással érezhetően csökkenteni lehetne, elvileg a mezőgazdaságban is képződhetnének olyan szén-dioxid-kvóták, amelyek aztán termékként megjelenhetnek a világ karbontőzsdéin. Ám ami elméletben lehetséges, az a gyakorlatban nem mindig működik, ahogyan az eddigi magyarországi próbálkozások is bizonyítják.
A mezőgazdasági karbonprojektek lényege a talajerő-utánpótláshoz kapcsolódó szén-dioxid-termelés csökkentése lenne. A mesterségesen gyártott tápanyagokat növényi eredetű trágyával helyettesítve hektáronként többtonnányi szén-dioxid-kibocsátást lehet megspórolni. Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményéhez kapcsolódó kiotói jegyzőkönyv lehetővé is teszi úgynevezett együttes végrehajtási projektek indítását. Az együttes végrehajtás lényege, hogy a projektek szereplői különféle beruházásokkal üvegház gázkibocsátást érnek el, és ezáltal adható-vehető kibocsátáscsökkentési egységek keletkeznek.
„A környezet- és klímabarát mezőgazdasági technológiaváltás során a gazdálkodók a fosszilis eredetű műtrágya helyett komplex baktériumtrágyát használnak fel a projektbe bevont területeken, ezzel 50 kg nitrogén-hatóanyag talajba jutását helyettesíthetik, és javul a területen az ökológiai rendszer stabilitása. A talaj széntartalmának növelése érdekében algás levéltrágyát szórnak ki a művelésváltás mellett. A talaj-előkészítési eljárásmódoknak is nagy szerepe van a projekt során, mert a művelésváltás hozzájárul a talaj széntartalmának növeléséhez, és ezzel a légköri CO2-koncentráció csökkentéséhez” – írja az egyik lehetséges módszerről a külső szakértőcég által készített hitelesítő jelentés.
A lehetőséggel – hogy tudniillik a gazdák álljanak át a műtrágyázásról az algás lomb-, illetve baktériumtrágya használatára (az algakivonattal a trágya tápanyag-összetételét javítják, a hozzáadott baktériumok pedig a nitrogénmegkötést és a foszforfeltárást segítik), az így képződő szén-dioxid-kvóták eladásával pedig jussanak bevételhez – itthon is házalnak, és tudomásunk szerint több mint félezer gazdálkodó már kötélnek is állt: ők egyelőre ott tartanak, hogy fizetik az újfajta trágyák árát, meg a technológiaváltás nyomán a tanulópénzt, miközben a remélt kvótabevételek egyelőre nincsenek elérhető távolságban. Az Első Magyar Karbongazdálkodási (EMK) Kft. – információink és a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján – azzal keresi meg a gazdákat, hogy érvényes állami felhatalmazása van mezőgazdasági karbonkvóták generálására és értékesítésére. A vállalkozás ajánlatának lényege, hogy aki most vásárol lombtrágyát, valamint a programot népszerűsítő három baktériumtrágya-gyártó valamelyikének a termékét, az később, ha a kvótákat sikerül eladni, hektáronként több mint 15 ezer forint visszatérítést kap, és a technológiaváltás révén még további megtakarításokat is elérhet.
A fentebb említett együttes végrehajtás keretében 2008–2012 között lehetett kibocsátáscsökkentést generálni, illetve annak fejében kvótákat kapni. Az EMK Kft. tavaly májusban jutott hozzá a karbonüzlet első adminisztratív lépcsőfokának tekinthető jóváhagyó nyilatkozathoz, így tehát elméletileg sem sok alkalma lehetett volna kvótákat „termelni”, tekintve, hogy addigra a lombtrágyázási időszak gyakorlatilag már véget ér (idén pedig a cégnek már nincs érvényes jóváhagyó nyilatkozata).
Egy minapi hír szerint az EMK Kft. megállapodást kötött a The Gold Standard Foundationnel (az egyik legnagyobb nemzetközi karbonprojekt-tanúsítóval) arról, hogy a szervezet fogja hitelesíteni az EMK rendszerében keletkező mezőgazdasági karbonmegtakarítási egységeket, amelyeknek így az értékesítése is megkezdődhet, akár már a jövő év elején. A vonatkozó cégközleményben az szerepel: „Amennyiben a módszertan a tervek szerint készül el, a The Gold Standard két évre visszamenőleg hitelesíti a projektből származó karbonkrediteket, így a 2011–2012-ben indított mintaprojekt teljes emissziócsökkentési volumene bevonható a Gold Standard (GS) kreditkibocsátási és -elszámolási rendszerbe.” A szövegben nemcsak a feltételes mód érdekes, hanem a visszamenőlegességre vonatkozó tétel is: a megfogalmazás azt sugallja, hogy a gazdák szempontjából az egész ügylet értelmét adó karbonkreditek egyelőre nem léteznek.
Működő mezőgazdasági karbonprojektből egyébként világviszonylatban is kevés van: érdemi kibocsátáscsökkentést az eddigi tapasztalatok szerint főként kisléptékű ökogazdaságokban sikerült elérni, ezek azonban a lényegükből adódóan nem elég nagyok ahhoz, hogy esetükben tonnaszámra csökkenjen a kibocsátott szén-dioxid mennyisége.
