Biztonsági okokból kimenekítették a Margitszigeti Kisállatkert lakóit. A 155 állatot, köztük dámszarvasokat, pónilovakat, ragadozó madarakat, gólyákat, réceféléket, díszbaromfikat a Városligetbe szállította át csütörtökön az állatkert 15 munkatársa.
Csütörtökre összehangolt mentőakcióval mentették ki a Margitszigeti Kisállatkert lakóit. Összesen 26 állatfaj 155 egyedét – 16 emlőst és 139 madarat – szállították át az anyaintézménybe, azaz a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. A dámszarvasok, pónilovak, ragadozó madarak, gólyák, récefélék, díszbaromfik és egyéb állatok mozgatása 15 ember és két lószállító utánfutós gépkocsi munkáját vette igénybe.
Legelőször – még szerdán – a nyolc dámszarvast menekítették ki a Kisállatkertből, őket csak altatásban tudták elvinni a Margitszigetről. Az altatóanyagot fűvócső-lövedékek segítségével juttatták az állatok testébe. A ragadozó madarakat, díszbaromfikat, réceféléket és gólyákat kézzel vagy nyeles hálóval fogták be, és becsomagolva készítették fel őket a szállításra. A mentőakciót elővigyázatosságból bonyolították le, ugyanis ha valamilyen okból a Duna elöntené a Margitszigetet, akkor már semmi szín alatt nem tudnák az állatokat evakuálni. A 2006-os árvíz idején egyszer már evakuálták a Kisállatkertet.
Bővebben >>>
Az állatok kimenekítéséről a Természetfilm.hu stábja készített kisfilmet.
Azt, hogy az állatok mikor kerülnek vissza a Margitszigetre, ma még nem lehet pontosan megmondani. Szerencsés esetben az árvíz levonulása után, a katasztrófavédelem illetékeseivel egyeztetett időpontban meg lehet kezdeni az állatok visszaszállítását. Ha azonban a víz esetleg betörne a területre, előbb a karámok, kifutók és istállók rendbetételéről kell majd gondoskodni.
A történelem során egyébként a Duna többször is elöntötte a Margit-szigetet. Erről már az Árpád-korból is maradtak ránk feljegyzések. A Margit-legendában megőrzött, a szentté avatási eljárás keretében felvett 1276-os tanúvallomások alapján tudjuk, hogy 1267/68 telén a Duna meglepő hirtelenséggel öntötte el a romjaiban ma is meglévő, ám akkoriban virágzó domonkos rendi apácakolostort. A történelmi árvizekről 1744 óta vannak pontos adataink, így tudjuk, hogy az 1775-ös (864 cm-en tetőzött február 16-án), az 1838-as (1029 cm, március 15.) és az 1876-os (867 cm, február 26.) jeges árvíz is érintette, rendszerint teljesen elöntötte a Margit-szigetet. A folyamszabályozási munkálatok elvégzése, illetve a sziget árvízvédelmének kiépülése óta viszont még nem került sor ilyesmire. A legnagyobb árvizek, így az 1965-ös (845 cm, június 18.), a 2002-es (848 cm, augusztus 19.) és a 2006-os (860 cm, április 4.) zöldárak alkalmával ugyan homokzsákokkal kellett a sziget védvonalát megmagasítani, az alacsonyabban fekvő területeken pedig több helyen ellennyomó medencékre is szükség volt, a Margitsziget parkjában és létesítményeiben nem esett komoly kár. A mostani áradás tetőzése az Országos Vízjelző Szolgálat előrejelzése szerint a hétfői napon 886 cm-nél várható (± 15 cm). Az árvízvédelmi szakemberek szerint, akik szerda óta dolgoznak a margitszigeti védvonal homokzsákokkal történő megmagasításán, az előre jelzett vízállás mellett védhető lesz a Margitsziget.
A Fővárosi Állat- és Növénykert városligeti területét természetesen nem fenyegeti az árvíz, így az ott lakó és a Margitszigetről oda menekített állatok is teljes biztonságban vannak. Az Állatkert jelenlegi területét utoljára 1838 márciusában, a híres-hírhedt nagy jeges árvíz idejében érte el a Duna. A folyó ekkor 1029 cm-en tetőzött, és szinte egész Pestet elárasztotta, amint arra számos, az egykori vízszintet jelző tábla is emlékeztet szerte a városban. Az elöntött terület legszéle éppen ott volt, ahol ma az Állatkert nyugati vége van, így azon a területen, ahol a Pálmaház, a Parasztudvar és a tevék kifutója található, néhány centiméteres víz állhatott az árvízkor. Abban az időben azonban ott még szántóföld és faiskola terült el, magát az Állatkertet csaknem három évtizeddel később, 1866-ban létesítették. Az 1838-as árvízhez hasonló jeges áradás, illetve az akkorihoz hasonló, a most várhatónál is jóval magasabb vízszint azonban ma már nem képzelhető el. Elsősorban az azóta elvégzett folyamszabályozási munkálatok miatt, amelyek megakadályozzák, hogy a tél végén letakarodó jég a széles, sekély, zátonyos részeken felhalmozódva olyan jégtorlaszokat okozzon, amelyek a folyó vizét visszaduzzasztják. A Pestre nézve katasztrofális régi nagy jeges áradásokat ugyanis rendszerint éppen az azóta már elkotort lágymányosi zátonyoknál megrekedt jégtorlasz vízduzzasztó hatása okozta.
