Az intézmények többsége rászorul az ebből származó bevételre, mert ezt a pénzt szabadon, a KLIK felügyelete nélkül költhetik el. A gyűjtést tiltó minisztériumi állásfoglalás amúgy sincs összhangban a törvénnyel.
A Népszabadság által megkérdezett iskolák többsége arra készül, hogy a kormányzati tiltás ellenére jövőre is az évtizedek óta megszokott módon folytatja az iskolai papírgyűjtést. A lapban május elején számoltak be: az állami környezetpolitikát is irányító Földművelésügyi Minisztérium szerint 2015. január 1-jétől azért nem lehet az iskolai papírgyűjtést a jelenlegi keretek között folytatni, mert „az Európai Unió által előírt hasznosítási arányok teljesítése érdekében a háztartásban képződő papír-, üveg-, bio- és fémhulladékot, valamint műanyag hulladékot országosan kötelező jelleggel elkülönítetten kell gyűjteni, és az ilyen elkülönítetten gyűjtött hulladékot a közszolgáltatónak vagy a nevében eljáró gazdálkodó szervezetnek át kell adni. Vagyis a környezetvédelmi szempontból előnyösebb szabályozás szerint a papírhulladékért 2015. január 1-jétől a közszolgáltató házhoz megy, és azt közvetlenül szállítja majd el egy külön jogszabály szerint működő hulladékgazdálkodási létesítménybe.”
Ilyen kitételek azonban nincsenek a hulladéktörvény hatályos szövegében, abból az sem derül ki egyértelműen, hogy az iskolában a diákok által szemléletformálási céllal különgyűjtött papír háztartási hulladéknak számít-e, amelyet csak a kötelező közszolgáltatás keretében lehet kezelni. Ennek alapján a lapunk által megkérdezett iskolavezetők döntő többsége úgy értelmezi a jogszabályt, hogy az iskolai gyűjtésnek változatlanul nincs jogi akadálya. Ugyanezt erősítette meg kérdésünkre egy iparági cégeket tömörítő szervezet jogásza is: arra hívta fel a figyelmünket, hogy a törvény az ingatlanhasználókat (tehát adott esetben az iskolákat is) csupán az érintett ingatlan területén képződő települési hulladékok vonatkozásában kötelezi a közszolgáltatóval történő együttműködésre, vagyis a hulladék ingyenes átadására. Az iskolai papírgyűjtés viszont jellemzően arról szól, hogy a diákok nem iskolai eredetű papírhulladékot szelektálnak, ami nem tartozik automatikusan a kötelező közszolgáltatás hatálya alá. A jogszabály pedig kifejezetten lehetővé teszi, hogy az ingatlan használója a szelektíven gyűjtött hulladéktól az általa választott módon szabaduljon meg: átadhatja közvetlenül a hulladékkezelőnek, a szállítónak, a gyűjtőnek, a közvetítőnek vagy eladhatja a kereskedőnek.
Akadnak azonban olyan iskolaigazgatók, akik óvatosabbak. Egy dunántúli iskola honlapján a következő olvasható: „2014 szeptemberében még lehet papírt gyűjteni. Ezért – amennyiben a rendelkezések nem változnak – 2014. szeptember 9-én lesz az utolsó papírgyűjtésünk. A nyáron mindenki igyekezzen minél több papírt begyűjteni!”
Az iskolák azért is folytatni akarják a papírgyűjtést, mert az intézmények döntő többsége rászorul az ebből származó bevételre: fejlesztési forrásaik, illetve szabadon elkölthető pénzeik nincsenek, a papírért kapott százezrek fölött viszont a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ nem gyakorol felügyeletet, így ebből fizethetik például a kirándulásokat, az erdei iskolát vagy egy új eszköz megvásárlását.
Mivel papírgyűjtéssel – környezetvédelmi és szemléletformálási megfontolásból – civil szervezetek is foglalkoznak, az egyik kézenfekvő lehetőség, hogy nem közvetlenül az iskola, hanem az oktatási intézmény vagy a szülői munkaközösség által létrehozott alapítvány vagy egyesület szervezi a jövőben a gyűjtést. Egy másik megoldás, hogy a gyűjtés időszakára együttműködési megállapodást kötnek egy olyan létező környezetvédő szervezettel, amelynek az alaptevékenységei között szerepel a hulladékkal kapcsolatos oktatási vagy szemléletformálási tevékenység. Ezekkel a kerülő utakkal akár még egy későbbi direkt jogszabályi tiltás is kicselezhető.
Kapcsolódó anyagok:
Óriási visszaesés a szelektív gyűjtésben
