Elnyelte az óceán a Salamon-szigetek öt tagját, ami részben a klímaváltozás számlájára írható. A tudományos vizsgálat szerint a vízszintemelkedésnek más okai is vannak. Kutatók szerint ha a felmelegedés mértékét az évszázad végére nem sikerül 2 Celsius-fok alatt tartani, akkor 760 millió ember otthonát nyelhetik el az óceánok.
„A víz befolyt a szárazföldre, arra kényszerültünk, hogy feljebb költözzünk, és a parton lévő falvat magaslaton építsük újjá” – mesélte a 94 éves Sirilo Sutaroti, a Salamon-szigetek egyikén élő paurata törzs vezetője. Az idős szigetlakó ausztrál tudósoknak nyilatkozott, akik interjúkkal is kiegészítették a szigetcsoport öt tagjának eltűnését vizsgáló, minap nyilvánosságra hozott kutatásaikat. A munka során 1947-től 2014-ig készült légi és műholdas fényképfelvételeket, történelmi adatokat, a fák szénizotópos kormeghatározását és a helyi ismereteket is figyelembe vették. A kutatók szerint először sikerült tudományosan bizonyítani azt, hogy a csendes-óceáni térségben a klímaváltozás által is előidézett vízszintemelkedés okozta a földdarabkák „elmerülését”.
A vizsgálatba 33 szigetet vontak be. Az öt – egyenként 1–5 hektáros – eltűnt atollt egykor dús, trópusi növényzet borította, jellemzőjük volt a kókuszpálma, a kazuárfa, a mangrove és a csavarpálma, de mind kihaltak, belőlük mára számos helyen csak az elpusztult fák ég felé magasodó csonka törzsei maradtak. A korallzátonyok lakatlanok voltak, bár halászok olykor megfordultak rajtuk.
Az öt eltűnt mellett még hat másik szigetet is érint az emelkedő víz. Ezeken jelentős területeket mosott el az óceán, kettő – így a Nuatambu és a Nararo – szigeten pedig teljes falvakat öntött el az ár, több tucat család életterét tönkretéve. Nararo esetében – ahol a 94 éves Sutaroti közössége is él – a bennszülöttek egyelőre a sziget magasabb pontján vertek tanyát. Nuatambu lakosságának egy része azonban az egyik magasabb, szomszédos szigetre költözött, ami sok etnikai feszültséggel jár. A szigetek törzsei általában tulajdonosai az általuk lakott területeknek, amelyeket szigorúan ellenőrzés alatt is tartanak. De nem csak a befogadók méltatlankodtak, Nuatambu közössége is ötfelé szakadt.
A vizsgálatok során kiderült, hogy az utóbbi bő két évtizedben a Salamon-szigetek környékén évente 7–10 millimétert emelkedett az óceán szintje, ami a globális átlag háromszorosa. Az Ausztráliától északkeletre fekvő, 640 ezer lakosú Salamon-szigetcsoport hat nagyobb és kilencszáznál is több kicsi tagból áll, amelyek vulkanikus vetődések vagy korallzátonyok. A Salamon-szigetek az egyike azoknak az alacsony fekvésű országoknak, amelyeket veszélyeztet az óceánok és tengerek vízszintemelkedése. Az északnyugati Choiseul tartomány fővárosa, a másfél négyzetkilométeres, félezer lakosú Taro sziget lehet a világon az első közigazgatási központ, amelyet a felmelegedés okozta növekvő vízszint miatt el kell majd költöztetni.
A kutatók szerint immár nem csak anekdotáknak tekinthetők a térségben keringő beszámolók, hogy a klímaváltozásnak drámai hatása van és lesz az óceánok partjaira és az ott élő emberekre. A Salamon-szigeteken tapasztalt gyorsabb ütemű vízemelkedés a világ több pontján a század második felére várható. Veszélyben van például a szintén csendes-óceáni Marshall-szigetek és Tuvalu. Az utóbbiról 2014-ben külföldre menekült emberek valószínűleg az elsők, akik a klímaváltozás miatt kényszerültek hazájuk elhagyására. De olyan parti nagyvárosokat is rendszeresen elönt már az óceán, mint a floridai Miami. Kutatók szerint ha a felmelegedés mértékét az évszázad végére nem sikerül 2 Celsius-fok alatt tartani, akkor 760 millió ember otthonát nyelhetik el az óceánok.
Simon Albert, az ausztráliai Queensland Egyetem tudósa, a tanulmány egyik szerzője hangsúlyozza azonban, hogy a Salamon-szigetek atolljainak pusztulását csak részben okozza a klímaváltozásra visszavezethető vízszintemelkedés. Komoly szerepet játszik például a tektonikus mozgás és az erózió, amit viszont a mezőgazdasági és egyéb emberi tevékenységek segítenek elő – például a fakivágás. Számos sziget azonban – legalábbis rövid távon – ellenállónak bizonyul. Egy 2014-es tanulmány szerint vannak úgynevezett dinamikus földnyelvek, amelyek „mozgásban” vannak, és a homokos magaslataik folyamatosan kiemelkednek a vízből.
A klímaváltozás hosszabb távon közvetve és közvetlenül is az óceánok hódítását segíti elő.
A partszakaszok elmosásához az egyre nagyobb energiájú hullámzás is hozzájárul, ami viszont részben a – keletről nyugat felé, átlósan az Egyenlítő irányába fújó – passzátszelekre vezethető vissza. A Csendes-óceánon ráadásul ez a széljárás az 1990-es évek óta egyre erősebb, amit viszont megint csak részben a felmelegedés, részben pedig az időjárási ciklikusság okoz. A passzátszelek úgy alakulnak ki, hogy a trópusi óceánok meleg levegője felszáll, a sarkok felé halad, és visszafordul a földfelszín felett. Vagyis minél nagyobb az óceánok hője, annál erősebbek a viharok, tájfunok, áradások, amelyekből a Salamon-szigeteknek is bőven kijut.
Az 1978-ban Nagy-Britanniától függetlenné vált Salamon-szigetcsoport a nevét XVI. századi spanyol felfedezőjétől kapta, aki tévesen úgy vélte, hogy mesés gazdagságú szigetcsoportot talált. Ezért a szintén a jólét és bőség szinonimájaként ismert bibliai Salamon király után keresztelte el. A szigetek egy főre jutó GDP-je azonban ma sem több 600 dollárnál, a lakosság háromnegyede halászatból és fakitermelésből él. Albert szerint a Salamon-szigetek ablak a jövőre, ha az óceánok – csak részben a felmelegedés okozta – emelkedésének hatását akarják előre feltérképezni – írta a hvg.hu.
