A rovat kizárólagos támogatója
Budapest Biodiverzitás Stratégia, zöld oázisok, méhbarát kertek, az ember és a természet viszonya: Bardóczi Sándorral, Budapest főtájépítészével az Építészfórum beszélgetett az elmúlt félévben elindult folyamatokról, a COVID-19 tapasztalatairól és arról, hogy milyen lenne, ha a közparkokban legeltetéssel tartanánk fenn a gyepet. Jó ötletekből nincs hiány, úton vagyunk az élhető város felé.
Amikor januárban kineveztek Budapest főtájépítészévé, sokan kérdeztek téged a jövőbeni fejlesztésekről, konkrét célokról és az alternatív városhasználatról. Az Építészfórummal készült interjúban is szó esett a Városháza park, a Gellért-hegy fejlesztéséről, egy zöld infrastruktúra osztály és fakataszter létrehozásáról és különböző köztéri projektekről. A karanténban töltött tavasz talán csendesebben telt, mint máskor, viszont mik azok a folyamatok, melyek ebben az időszakban elindultak vagy megvalósultak?
Bardóczi Sándor: Nyár elején indult el a Budapest Fatár applikáció, melynek fejlesztése folyamatos. Jelenleg a Főkerttel közösen dolgozunk azon, hogy minden, a Főváros által kezelt fa bekerüljön. Egyelőre a kiemelt közterületi parkokban lévő fák – kb. 47000 – szerepelnek benne, a következő lépés a kiemelt fasorok állományának beemelése lesz. Amíg ez elkészül, addig is több frissítés várható: most július elején a nevezetes fákkal és a fővárosi jelentőségű természetvédelmi területekkel bővül az applikáció. Az alkalmazást illetően a kerületekkel is egyeztetések folynak a BP Fatárhoz való csatlakozásról, az első kerületi kezelésű faállományok várhatóan az ősszel kerülhetnek fel a rendszerbe. Vannak olyan kerületek, ahol az elmúlt években egyáltalán nem készült fakataszter vagy nagyon avult az adatbázis. Itt hosszabb folyamat lesz a felmérés. A végső cél, hogy a Főváros minden közterületi fája – ez egymillió fát jelent – bekerüljön az applikációba.
A fákat, fasorokat városi közműnek tekintem, egy ilyen alkalmazás segíthet meghonosítani ezt az irányt a társadalomban is. A fakataszter létrejötte azért is fontos, mert segít feltérképezni a zöld vagyont, segít a fasorok egészségi állapotának elemzésében és a gondozás ütemtervének készítésében. Felhasználó szempontjából a fakivágások során segít elkerülni a felesleges pánikot, meg lehet nézni, hogy az adott közterületen lévő fákat ki kezeli vagy egyáltalán, mennyi és milyen fajta fa van. De olyan alapok is lekérdezhetők, hogy hol található ivókút, játszótér vagy nyilvános WC.
Tényleg távol vagyunk a természettől, de mintha az elmúlt hónapok eseményei kicsit visszahozták volna a zöldfelületek használata iránti igényünket. Voltak, akik felfedezték lakókörnyezetüket, mégis, a lakosság nagy része a mainstream helyeken csoportosult: a Margitsziget, a Normafa és a Gellért-hegy is embertömegek helyszínévé vált. Vannak a fővárosnak olyan kevésbé frekventált területei, amik jó állapotban vannak, használhatnánk őket, de mégsem tudunk róluk? Hogy lehet megtalálni ezeket az eldugott helyeket?
BS: A járványhelyzet alatt készítettünk egy térképet és két videót is, amiben bemutatjuk ezeket a helyeket. Látszik, hogy igény van rá és sokan rácsodálkoznak, hogy a lakóhelyükhöz közel is vannak zöldfelületek, amiket eddig nem is ismertek. Ez óriási pozitívuma volt a járványügyi helyzetnek. Ezeket a területeket nemcsak azért érdemes felfedezni, hogy elkerüljük a tömeges fertőzéseket, hanem azért is, mert ezáltal tehermentesíthetők az ismert közparkjaink, természetvédelmi területeink. Sajnos az elmúlt 2-3 hónap túlzott használata során az illegális hulladéklerakással, a növények letaposásával rengeteg kár is keletkezett ezeken a területeken. A budai kirándulóhelyeken a tavalyihoz képest 30%-kal megnőtt a turisták száma, abban az időszakban, amikor a legdurvábbak voltak a korlátozások.
Szeretnénk úgy zöldfelületet fenntartani, hogy az nemcsak hogy kevesebb pénzbe kerül, de a természeti szempontok is fokozottabban érvényesülnek rajta. Szeretnénk kialakítani egy újfajta vízgazdálkodást: kevesebbet öntözni csapvízből, fúrt kutakat kialakítani vagy a Dunából öntözni, ahol lehet. Szeretnénk létrehozni egy esőkert rendszert, ahova be tudjuk engedni a csapadékvizet és fel tudjuk használni a zöldfelületeknél. A városüzemeltetés egy nagyon lomha, nehezen változó rendszer, melynek több elemét meg kell változtatni ahhoz, hogy olcsóbban, ökologikusabban és jobban tudjuk fenntartani a zöldfelületeket. Az átalakítás sokáig tart, de ha kész, akkor egy sokkal élhetőbb város lehetősége rajzolódik ki előttünk. Nem kell mindenhol golfpálya minőségű füvet fenntartani, a kevésbé frekventált területeken megtarthatók a vadvirágok, amik a méhbarát kertek alapjává válnak. Extenzív fenntartással olyan gyepgazdálkodásokat tudunk csinálni, amik a természetes füveket részesítik előnyben és nem műtrágyával, ivóvízzel fenntartott öntözéssel, sok fűnyírással fenntartott zöldfelületet kapunk, hanem természetesebbet, a klímaadottságoknak jobban megfelelőt.
Vannak olyan nagy természetvédelmi területeink, melyek egyik legnagyobb problémája az invazív fajok megjelenése, amelyek sokszor kiszorítják a honos, értékesebb fajokat. Ez azért van, mert nincs folyamatos gyepgazdálkodás ezeken a területeken. Számtalan jól működő példát látunk erre a világ különböző nagyvárosaiban, nekem leginkább a legeltetés tetszik, ezzel lehet a legegyszerűbben fenntartani a gyepet, másrészt jó poén lenne behozni egy nyájat a közparkokba. Fontos lenne megteremteni a lehetőséget, hogy a Fővárosnak legyenek nyájai, de egyelőre nincs kapacitás pásztorra. Madridban, Münchenben, Angliában több városban is működik a legeltetés. Ebben látunk potenciált, érdemes lenne kipróbálni, akár úgy, hogy egy-egy területet bérbe adunk legeltetés céljára. Nyilván ezt nem a Margitszigeten vagy a Városligetben kell elképzelni, hanem a fővárosi természetvédelmi területeken, ha ott ez beválik és le lehet küzdeni a közegellenállást, akkor az már lehet egy opció, hogy mondjuk gyereknapon megjelenik egy báránysimogató az Óbudai-szigeten. A városi ember rendkívüli távolságra került a természettől, s ez nem tesz neki jót. Vissza a természetbe, ahogy Rousseau mondaná…
