Magyar DDT-saga

A bioKontroll viszontagságos sorsa miatt a 2016-ban írt szakcikkek 2020. decemberében jelentek meg. Bizonyos vagyok benne, hogy mindez nem befolyásolta volna a ferencvárosi dolgok alakulását. Az ex-Budapesti Vegyiművek egyik ügye.

’Minket a tények nem befolyásolnak’ – mondta nekem egy hajdani, minisztériumban dolgozó barátom, és persze ez nem rá vonatkozott, hanem a Kádár-kori minisztérium szellemiségére. Mit gondolnak változott mára bármi is?

A Budapesti Vegyiművek (BVM) ügyei szinte véget nem érőek. Mikor pályakezdőként először meglátogattam a BVM telepét a távoli hetvenes évek végén †Bánki László (ő írta az 1976-ban, a Medicina gondozásában megjelent az „Egy peszticid kifejlesztése, mint komplex tudományos feladat” című könyvet) fogadott bennünket az elmaradhatatlan sötétkék svájcisapkájában és kék köpenyében, amit a növényvédő állomási lelkes rovarász csoport kedvéért sem vett le. Egy bús, borongós, hideg teremben mondta el a mondókáját. A már akkor lepukkant gyárat csak az ablakból bámulhattuk meg. Na, nem a DDT* volt az a vegyület, amit náluk fejlesztettek ki, hanem a 2,4,5-T gyomirtó (igen, ez volt az Agent Orange-ban is, amit a vietnami mocsárerdőkre szórtak a tartalmat illetően tájékozatlan, később pereskedésre hajló pilóták) egy magyar variánsát, a klorinol*-t  136-143 oldal, aminek gyártási hulladéka – mások mellett – köszönt vissza Garéban. Utólag láthatjuk azt, hogy az ’új’ hatóanyag (valójában egy szabadalmi hézag eredményezte), amire a gyáriak átmenetileg büszkék voltak és paradox módon éppen a Medicina adta ki a művet, tragikus toxikológiával bírt, amit †Czeizel Endre és munkatársai idejében jeleztek. Nem figyelt rájuk senki, ez csak afféle kutatói hóbort – gondolhatták.
Ma ilyen hatóanyag elvérzik az első mutagenitási teszteken, nem pusztítja a gyári dolgozókat, a hulladéklerakó környezetében lakókat most nem is említve.

Szakadjunk most el Garétól és a klorinol-gyártástól. Azt se firtassuk, hogy mi mindent sikerült még itt gyártani, mielőtt becsődölt a gyár. Emberen az IARC szerint bizonyosan rákkeltő lindane* (gamma-HCH) hatóanyagot is itt formázták a hajdani Rhône-Poulence (ma Aventis → Bayer) hatóanyagából (1998-ban még 40-50 tonnát formáztak itt endosulfan* hatóanyaggal együtt), és az akkori szervigéc a Cseber Kft.-t (ma 3 fő, adózás előtti eredmény ~13 millió forint/2019) hozta tető alá, amely hazánkban a veszélyes minősítésű csomagolóanyagokat szedi össze. Mára a cég tulajdonosa az összes hazánkban értékesítő multi (Bayer, Syngenta, BASF stb.).

Az eltakarító cégecske közös tulajdonúvá vált.

A sok BVM-ügy közül ragadjuk ki most a DDT-vel kapcsolatosat, éppen azért, mert ez ügyben az ’ötödik születésnapját’ ünnepeljük annak, hogy nem sikerül a kárrendezést befejezni az Illatos úti telephelyen és környezetében. Sok idő van még előttünk, hiszen a DDT bomlási félideje (DT50) tipikusan 6200 nap (17 év). Ha tehát 1968-ban betiltottuk, akkor 1985-ben fele, 2002-ben negyede, s mára úgy ~12%-a mérhető vissza. Persze, ha ez követné a matematika szabályszerűségét, de a DDT oxigénszegény viszonyok között (talaj mélyén, vízi üledékekben – akár 150 év is lehet a bomlási félideje; felsejlik az Illatos árok is) nem bomlik tovább, és két aktív metabolitja is ismert, ezek a DDE és DDD (ennek a tipikus bomlási félideje 1000 nap). Szóval lassacskán bomlik le ez a súlyos toxikológiai tévedésünk, és semmi okunk sincs azon csodálkozni, hogy még ma is velünk van és a kismamák tejének vérzsírjából is kimérik. Minden bizonnyal valamennyiünk zsírszövete tartalmazza ezt a vegyületet, ami hormonmoduláns és az IARC szerint lehetséges rákkeltő (2A).

2015. október 5-én Csárdi Antal (LMP) felkérésére részt vettem a Ferencvárosi Önkormányzat (lásd még) ülésén, ahol a kalandos életű Bácskai János igen ’magabiztosan’, a szakértői véleményekre érdemben egyáltalán nem figyelve elnökölt. Ő maga volt BVM ügyekben a nagy mindentudó, és párttársai ehhez brácsáztak is neki. Talán ő volt egyike az utolsóknak, akinek sikerült még meglepnie az adminisztráció cinizmusával, ami után aligha megyek már el ilyen abszurd önkormányzati ülésekre, ahol tényekre valójában alig van, aki vevő. El vannak egymást között a politikai pártok képviselői. A meglehetősen önhittnek tűnő Bácskai úr, ezután a 2019-es választásokon simán elbukott és helyére Baranyi Krisztina került, aki éppen a BVM ügyben vált országosan ismertté. A gyár hátsó bejáratánál tartott 2015-ös Greenpeace sajtótájékoztatón is meghívásra részt vettem.

Illés Zoltán (Fidesz) és Baranyi Krisztina (Együtt-MSzP) is ott volt. Illés Zoltán előtte tartott önálló sajtótájékoztatót (ez követően beszélgettünk is – nyoma sem volt pártszerű szövegeknek), míg Baranyi csak figyelt.

Szóval 2015-ben a gyárból elszállították az udvaron tárolt hordókat, de a gyár területén és a környezetében a talajcserét nem kezdték meg, a talajvízről ne is merengjünk. Munkatársaimmal 2015 nyarán a gyárból hátul kivezető iparvágányoknál mintáztuk a talajt (lásd műholdas kép), az abban élő gilisztákat (igen kevés volt!), a fák kérgét és mérésekkel bizonyítottuk, hogy szállításnál a DDT kiporzott a környezetbe, hiszen ötven évvel a betiltás után is mérhető a vágányok melletti talajból, és az abban élő gilisztákból, valamint megtalálható az ott növekedő idős fekete nyárak kérgén. Nem véletlen, hogy az igen rossz növény-egészségügyi állapotban lévő ligetes területen túli házak padlásporából, az udvarok élő tyúkok tojásából a DDT és bomlástermékei kimutathatók. A tyúkok szervezetébe a szennyezett porral és a DDT-tartalmú gilisztákkal is bekerülhet a hatóanyag.

*

Elmúlt tehát öt év a történtek után, ebből Baranyi Krisztinához egy év tartozik. Semmi sem történt. Pontosabban ma újra cikkeznek az ügyről. A Greenpeace 2020. augusztusában az alábbi közleményt tette nyilvánossá:

„Öt éve vitték el a több ezer tonnányi veszélyes mérgeket tartalmazó hordókat a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telephelyéről, de a talaj és a talajvíz továbbra is tele van mérgekkel. Csupán ígéretek hangzottak el a terület megtisztítására, de ennél több nem történt. A magyar állam, a hatóságok és a felszámoló is tétlen, pedig korábbi mérések alapján rákkeltő benzol, klórbenzol a határérték többszázezerszeresében és DDT a határértékek többszázszorosában lehetnek jelen a talajban. Annak érdekében, hogy minél hamarabb megkezdődjön a telephely megtisztítása, a Greenpeace adatigényléssel fordul az illetékesekhez és kéri, hogy sürgősen hozzák nyilvánosságra a terület megtisztításának ütemtervét.”

Mint kiderült Baranyi Krisztina polgármester tehetetlen, így 2020-ban már a Greenpeace-szel együtt sorolta az érveit. Simon Gergely levelére megoldásra utaló válaszok nem érkeztek, amely alapján úgy tűnik, hogy ez a szennyezés ott marad, ahová a szakszerűtlen szállítás során kiszóródott, ahonnan kiporzott. És persze a talajvíz állapota is változatlan. Illetékesék elillantak, felelős már nincs. A kormány és a hatóságai Godot-ra várnak. Vajon megérkezik-e?

Greenfo.hu – zöld iránytű a neten · Mindennapi mérgeink – Simon Gergely környezetkémikus