Az, hogy egy a fizetésből élő magyar embernek lassan már esélye sincs itt nyaralni a családjával, persze nem zavarja a Fideszt. De sajátosan még azt sem látják, hogy az intézkedéseikkel már saját maguk alatt is vágják a fát. Mert mitől Balaton a Balaton? Orbán gazdasági érdekei felülírják a Balaton ökológiáját.
Azzal már sokat foglalkoztunk az előző sajtótájékoztatókon, hogy egyes kormányzati döntések milyen súlyosan érintik a Balatont, amely sok ezer magyar ember számára az otthont, a megélhetést, még többek számára pedig a pihenést és a természeti környezet élményét jelentette – áll az LMP friss sajtóközleményében. Már nem csak az van veszélyben, amit bárki elvárhatna tőle: mindenki által elérhető szabadstrandok, jó vízminőség, séta a part körül, egy kis hajókázás, horgászás – aki szereti -, balatoni halvacsora egy étteremben….
Ezek feltételei megszűnni látszanak.
Miközben az „aranytojást jelentő tónál” az átlag-ember számára megfizethetetlen szállodák és lakóparkok gomba módjára nőnek ki a földből, a balatoni tájról, a Balaton természeti értékeiről teljesen megfeledkeztek, és így épp a fejlesztések alapjául szolgáló vonzerőt semmisítik meg. Pedig a Balaton ugyanúgy egy élő, összetett rendszer, mint a társadalom. Ha a Kormány igazán akarná, figyelne a maga okozta pusztulás jeleire és a hosszú távú védelem feladataira. De egyik esetben sem ezt teszi. Minden évben ilyenkor ünnepeljük a balatoni halak napját. Ezt még az egykor létező Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kezdeményezte 2004-ben.
De van-e okunk ma az ünneplésre?
Nem igazán. Ha csak a halaknál maradunk: az itt nyaralók joggal várhatnák el például, hogy a tóból fogott, egészséges helyi halételeket, specialitásokat fogyaszthassanak. De ezzel is van egy kis baj: A balatoni halászatot a kormány már 2015-ben betiltotta. Ezzel együtt a halállomány szabályozását is ellehetetlenítette vagy piacosította. Milliárdos biznisz lett a horgászat, miközben a horgászok leginkább csak halastavakban előnevelt és évente a tóba telepített kölyök-pontyokat foghatnak ki, miközben a ponty nem is honos a Balatonban.
A honos fajok, mint pl. a keszeg (dévér és vörös szárnyú), a fogas (süllő), a csuka, harcsa visszaszorultak, állományuk csökken, létfeltételük romlik. Az ízletes balatoni halak helyett az emberek csak hekket kapnak a tó partján. A helyzet odáig fajult, hogy az Argentínában honos halat sokan már balatoninak hiszik.
Ez a probléma nem csak a „tányéron” jelentkezik. A természetes partok beépítése, a nádasok leromlása, a fokozódó külső és belső tápanyagterhelés szélsőséges változásokat okozott a tó anyagforgalmában. Ennek szélsőséges biológiai válaszreakciók lettek a következményei.
A nem átgondolt emberi beavatkozás hatására a halak élőhelye fokozatosan, mintegy az 1/3-ára zsugorodott. Az eddig megismert 47 balatoni halfajból az utóbbi évtizedekben már csak 31 halfaj fennmaradását jegyezték fel, miközben jelentős mértékben megnőtt a betelepített/behurcolt fajok száma és aránya, melyek veszélyeztetik a honosak életfeltételeit. A kormány legutóbbi döntései csak súlyosbítják a helyzetet, ahelyett, hogy orvosolnák.
A balatoni halgazdálkodás összeomlásának veszélyére az LMP már 2015-ben felhívta a figyelmet. A halászat felszámolása azzal a káros következménnyel is járt, hogy megszűnt a korábban betelepített, idegenhonos fajok, elsősorban az amur és busa fajok állományszabályozása is, aminek gyászos következményeivel – bűzlő haltetemek formájában – a nyaralók is többször szembesülhettek.
A kormány balatoni intézkedései következtében a tó élővilága olyan állapotba került, ami cselekvésért kiált. Csak éppen az egészséges ökoszisztéma és halállomány feltételeinek biztosítása helyett az agrárminiszter büszkén évente 1300 hektárnyi tógazdaságban nevelt ponty betelepítésével kívánja elfedni a tó ökológiai állapotának és a honos halállomány önfenntartó és szaporodó képességének a hiányát.
Az MTA balatoni kutatóintézetének egyik összegző jelentése szerint a tavat és élővilágát a múltban egészséges működés, a jelenben törékeny és rohamosan változó struktúra jellemzik, a tó jövőbeli sorsa viszont „sötét” és előre nem jelezhető.
A tó épségét, természeti értékeit csak kellő hozzáértéssel lehet megóvni és helyreállítani. De nem olyan, megint mutyi-gyanús beavatkozásokkal, mint pl. az, hogy félmilliárdos költséggel mintegy 10 ezer köbméter követ hordat a Balatonba a Tihanyi-félsziget délnyugati oldala mellett a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. és konzorciumi társai.
A 8 db, egyenként 800 és 1600 m2 közötti területű, víz alatti zátonnyal úgymond mesterséges szaporodó helyet akarnak kialakítani egyes halfajoknak, de mindenféle érdemi vizsgálat nélkül. A Balatont több évtizede kutató tudósok szerint viszont a víz alatti kőszórásokkal hosszabb távon inkább ellenkező hatást érnek el, mert ez végeredményben a biodiverzitás növekedése helyett annak csökkenését eredményezi. Ez így sokkal inkább bánya-mutyi: valakitől valamiért közpénzen meg kell venni azt a 10 ezer köbméternyi követ.
Ennek a folyamatnak nincs igazi nyertese. A tó, az itt nyaralók és a horgászok, ahogy a balatoni halak is mind vesztesek. Közösen vissza kell vennünk a Balatont.
A Balaton mindenkié! – áll az LMP sajtóközleményében.
Orbán gazdasági érdekei felülírják a Balaton ökológiáját
Az Orbán/ Tiborc/Mészáros családi gazdasági érdekkör lassan bekebelezi a Balatont, a közpénzből megvalósuló fairtásos szállodaberuházások mellett a nádirtásokkal és feliszapolódással járó tájrombolás komoly ökológiai károkat okoz a magyar tengerben. A nádasirtásokkal kapcsolatban kongatja a vészharangot Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológia Intézet igazgatója. A greenfon rendszeresen beszámolunk a főleg az Orbán családhoz köthető profithajhászás miatti balatoni tájrombolásokról.
