Az emberi hatások miatt kialakuló klímaváltozás bizonyítottan sok csapadékot és villámárvizeket, a tengerszint emelkedése miatt part menti áradásokat, valamint hőhullámokat okoz Európában, Ausztráliában és Kínában. Az erdőtüzek és a futótüzek kialakulásának is nő a kockázata.
Új adatok bizonyítják, hogy gyakrabban fordulnak elő szélsőséges időjárási események az utóbbi 36 évben, mint korábban. Az áradások, villámárvizek, part menti áradások száma csak az utóbbi öt évet tekintve is szignifikánsan nőtt – derül ki az Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) legújabb jelentéséből, amely egy 2013-as tanulmány frissített kiadása.
A Szélsőséges időjárási események Európában: felkészülés a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra című jelentésben összefoglalt friss adatok szerint az áradások és más vízügyi problémák száma 1980 óta megnégyszereződött, 2004 óta pedig megduplázódott. A szélsőséges hőmérsékletű napok, az aszályos napok (a szárazság) és az erdőtüzek több mint kétszer olyan gyakran fordulnak elő 1980 óta, mint azelőtt. A zivatarok, viharok száma megkétszereződött 1980 óta.
A szélsőséges időjárási események jelentős károkat okoznak. Az EASAC által felkért szerzők friss adatsorai szerint a zivatarkárok megkétszereződtek az Egyesült Államokban: míg 1980-ban 10 milliárd dollár kár keletkezett a viharok miatt, addig 2015-ben majdnem 20 milliárd dollárra emelkedett ez az összeg. Pozitívabb fejlemény, hogy ezzel szemben Európában ugyanezen időszak alatt alig emelkedtek a folyók áradásai miatt bekövetkezett károk, annak ellenére, hogy gyakrabban történtek áradások. Ez azt jelenti, hogy az árvízvédelmi intézkedések hasznosnak bizonyultak.
Leállhat-e a Golf-áramlat?
A Golf-áramat az atlanti áramlási rendszer (Atlantic Meridional Overturning Circulation, AMOC) része. Folytatásával, az Észak-atlanti-áramlással együtt a Mexikói-öböl meleg vizét szállítja északra. Az EASAC-jelentés 2013-as és 2018-as kiadásában is foglalkozik azzal a kockázattal, amelyet az áramlat meggyengülése vagy leállása jelentene, hiszen emiatt egész Északnyugat-Európa időjárása megváltozna.
A klímakutatók között jelenleg is szakmai vita folyik arról, hogy okozhatja-e az áramlat teljes leállását az, hogy több édesvíz kerül az Atlanti-óceánba – egyrészt, mert a globális felmelegedés miatt több csapadék hull a magasabb északi szélességeken, másrészt, mert olvad a grönlandi jég. Az EASAC-jelentés szerint az oceanográfiai adatgyűjtés bővülő eszköztára segítségével megbízhatóbb előrejelzéseket kell készíteni a felmelegedésnek az áramlatra gyakorolt hatásáról. A jelentés továbbra felhívja a figyelmet arra, hogy a gyengülő és kanyargósabb vonalú futóáramlásnak bizonyíthatóan szerepe van az Arktisz gyors felmelegedésében, egyszersmind a Sarkkörtől jóval délebbre eső vidékeken – Európában és az USA keleti részén – bekövetkező kemény fagyok kialakulásában.
„Az új adatok megerősítik a 2013-as következtetéseinket” – mondja a frissített jelentésről Michael Norton, az EASAC környezetvédelmi programjának igazgatója. Norton szerint a gyakrabban bekövetkező szélsőséges időjárási események csak még sürgősebbé és fontosabbá teszik a klímával kapcsolatos kutatásokat. Az EASAC-jelentés szerint a politikusoknak és döntéshozóknak kötelességük javítani Európa infrastruktúráján és társadalmi rendszerein a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás jegyében. A klímaváltozás hatásainak mérséklése és az alkalmazkodás érdekében a jelenleginél is sokrétűbb kutatásokat kellene folytatni, többek között szofisztikáltabb regionális klímamodellezésre lenne szükség a szélsőséges időjárási események előrejelzéséhez – egyebek mellett ez is szerepel az EASAC ajánlásai között.
Az EASAC-ról
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületét (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) az EU-tagállamok nemzeti tudományos akadémiái hozták létre 2001-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia kezdeményezésére, hogy közösen fogalmazzanak meg javaslatokat a szakpolitikai döntéshozók számára. Az EASAC megalakulásával az európai tudományos akadémiák egységesen léphetnek fel, és közösön hallathatják hangjukat szakpolitikai kérdések kapcsán. Az EASAC 2001-ben alakult meg a Svéd Királyi Tudományos Akadémián. A szervezetnek a Magyar Tudományos Akadémia is tagja, amely így e fontos európai tudományos szervezetben is képviseli a magyar kutatási érdekeket.
Az EASAC segítségével az együttműködő akadémiák független, tudományosan megalapozott, szakértői tanácsokat adnak azoknak a döntéshozóknak, akik az európai intézmények szakpolitikai döntéseit meghatározzák, vagy azokra befolyással bírnak. Az EASAC Tanácsa 29 kiváló tudósból áll, akiket 27 európai tudományos akadémia, valamint az Academia Europaea és az európai akadémiákat képviselő ALLEA jelöl.
A tanácsadó testület szakértői 2013-ban azon megfontolásból készítettek jelentést a szélsőséges időjárási jelenségekről, hogy a klímaváltozás kockázatait nemcsak a klímát jellemző hőmérsékleti, csapadék- és szélátlagok eltolódása hordozza, hanem a szélsőségek (extrém hideg vagy meleg, árvíz vagy aszály, szélvihar, zivatar) módosulásai is. 2017 folyamán az eredeti jelentést író szakértői csoport a Norvég Tudományos és Irodalmi Akadémia, valamint a Norvég Meteorológiai Intézet segítségével frissítette az eredeti jelentés következtetéseit megalapozó statisztikákat.
Meteorológiai világnap: március 23
Az 1873-ban alapított Nemzetközi Meteorológiai Szervezet utódaként Genfben 1950 márciusában alakult meg a Meteorológiai Világszervezet (WMO) az ENSZ intézményeként, amely 1951. áprilisában kezdte meg munkáját. Másnap életbe lépett a szervezet alapokmánya, melynek emlékére határozták el 1960-ban a meteorológiai világnap megünneplését. A meteorológiai előrejelzésnek egyre nagyobb jelentősége van, hiszen a globális klímaváltozás kapcsán a szélsőséges időjárási tényezők egyre kiszámíthatatlanabbá válnak, holott a mindennapi életünk, a földművelés és számos más tevékenység számára fontos, hogy a munkák tervezéséhez időjárási információkkal bírjon. Az időjárás változékonysága és a Föld klímájának alakulása egyébként is egyik legfontosabb mutatója az emberi tevékenység, ezen keresztül jól érzékeljük bőrünkön a környezetszennyezés, pusztítás számtalan visszacsatolását a bioszférában.
