Négy ember kétévnyi munkájába, és 250 ezer angol fontba került az első fogyasztható, szintetikus húsból készült hamburger. A massza íze már hasonlít a húséra, az állagán azonban még dolgozni kell. A találmány akár alapjaiban is megváltoztathatja az élelmiszeripart és annak környezetre gyakorolt hatását, ha a készítőknek sikerül eljutniuk az olcsó tömeggyártásig. De vajon milyen globális változásokat hozhat a műhús?
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a természetes hús felváltható-e az új találmánnyal. Egy amerikai műhúskészítő szerint 25 év múlva az állati eredetű húsokat csupán olyan csomagokban lehet majd kapni, amelyeken elrettentő, az állatok szenvedéseire figyelmeztető feliratokat lehet olvasni, később pedig akár betiltásra is kerülhet a természetesen úton „előállt” hús.
Mark Post, az első műburger „legyártója” viszont egy vegyes húspiacot vizionál, ahol az új, szintetikus termékek a kolbászok és szalámik között találják majd meg helyüket a hentespultban. Mivel előállításuk jelenleg rendkívül drága, a célközönség először a tehetősebb fogyasztók közül kerülne ki. A bevételt további fejlesztésekbe invesztálnák, ami a műhús árcsökkenéséhez vezethet. Talán majd csak ekkor kezdődik el a globálisan érzékelhető változás. Egy biztos, a műhús egy olyan iparág termékeinek alternatívája, amely jelentősen hozzájárul a klímaváltozáshoz, sokak szerint jelenlegi struktúrájában hosszabb távon már fenntarthatatlan.
Egyes statisztikai adatok szerint az állattenyésztés az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának 18 százalékáért felelős, amellyel megelőzi például a rendkívül légszennyező közlekedést is. Súlyosbítja az adatot, hogy a műtrágya lebomlása és az állatok „gázkibocsátása” következtében a szén-dioxidnál sokszor károsabb metán és nitrogén-dioxid jelentős hányada jut a levegőbe, és ekkor még nem is beszéltünk az energia- és vízhasználatról vagy a legelők és takarmánytermesztésre fenntartott földterületek hatalmas méreteiről.
Érdemes egy pillantást vetni az ábrára. A többi húsféléhez mérve a műhús (cultured meat) a források töredékét használja fel.
Előállítási módszeréből adódóan a műhús bevezetése rendkívül nagymértékben tudná csökkenteni az élelmiszeripar környezetkárosító hatását. Egyetlen, izomrostokból vett mintából akár 10 tonna műhúst is elő lehet állítani, ami elég lenne 90 ezer hamburger elkészítésére. Nem egyetlen szarvasmarhából, egyetlen sejtmintából. Ma még nem könnyű egy olyan világot elképzelni, amelyben egyetlen tehénből több ezren laknak jól, pedig a jövő efelé tart, és mint látjuk, már kézzelfogható eredmények is léteznek. Az akadályok viszont egyelőre még nagynak tűnnek: az íz tökéletesítése mellett a legnagyobb lépés minden bizonnyal a költségek és a hét hetes előállítási idő csökkentése, valamint a fogyasztók meggyőzése lesz.
Mindez marha jól hangzik, és a szegény országok egyre növekvő élelmiszerigényét is kielégítené, mégis úgy tűnik, kevés esély van rá, hogy a húsipar összes feldolgozóüzemét laboratóriumok váltsák fel, ahogyan azt például az említett amerikai kutató vizionálja.
Egyrészt ott van például az árkülönbség. Ha az árat, teszem azt, a jelenlegi tízezredére sikerülne lefaragni, a fogyasztó számára akkor is jobb befektetésnek tűnik az állati hús. Másrészt a húsipar több százezer foglalkoztatottjával együtt gyakorlatilag elvesztené jelentőségét. Harmadrészt pedig a fogyasztók bizalmát is meg kell nyerni, hogy a vásárlási hajlandóság ne a luxuscikkek keresletével vetekedjen.
Mark Post jövőképe sokkal valószerűbb: a műhús inkább új termékek sorozatát fogja jelenteni, mintsem egy meglévő, több évszázad óta alapvető élelmiszer utódját. A tejet sem sikerült kiszorítani annak növényi megfelelőivel.
Mindezek ellenére viszont talán mégis érdemes üdvözölni a fejlesztéseket, hiszen a mostani számítások szerint néhány évtized múlva az élelmiszertermelés jelenlegi mértéke nem lesz elegendő a Föld megnövekedett lakosságának ellátására, és az éhezés már jelenleg is több mint egymilliárd főt érint világszerte. A műhús pedig úgy is megoldást kínálhat a problémára, ha az állati eredetű termékek is jelen vannak mellette a húspiacon.
