A tudósok még mindig nagyrészt sötétben tapogatóznak, hogy mennyire egészségesek a csernobili állatok. A nagy kérdés már évek óta az, hogy a vaddisznók miért sokkal radioaktívabbak, mint más fajok, például a szarvasok? Most a pontosabb mérések lehetővé tették, hogy a kutatók megoldják ezt a „rejtélyt”.
Az 1986-os csernobili katasztrófa örökre megváltoztatta a közép-európai erdők arculatát. A fenyőfák elpusztultak és a sugárzástól rozsdabarna színűvé váltak – ez adta a „Vörös erdő” nevet annak a területnek, ahol a facsemeték újratermelődtek. A növények bekúsztak az elzárt zóna elhagyott épületeibe, és hátborzongató képeket hoztak létre, amelyek mára beívódtak az emberiség kollektív pszichéjébe. Az állatok is csatlakoztak az újjáéledéshez: a vaddisznó-, szarvas- és őzállomány a katasztrófa óta eltelt évtizedek alatt fellendült, akárcsak a ritkább hiúz-, bölény- és farkasfajok. De miközben mindannyian ismerjük az ukrajnai régióból előkerült megdöbbentő látványt, sokkal kevesebbet tudunk ennek a radioaktivitással átlőtt világnak a belső életéről.
A tudósok még mindig nagyrészt sötétben tapogatóznak azzal kapcsolatban, hogy mennyire egészségesek a csernobili állatok – írja az Euronews. És különösen egy paradoxon foglalkoztatja őket évek óta: a vaddisznók miért sokkal radioaktívabbak, mint más fajok, például a szarvasok? Most a pontosabb mérések lehetővé tették, hogy a Bécsi Műszaki Egyetem és a hannoveri Leibniz Egyetem kutatói megoldják ezt a „rejtélyt”.
Az Environmental Science & Technology című folyóiratban megjelent új tanulmányukban kifejtik, hogy a katasztrófát megelőző atomfegyver-kísérletekhez van köze – és ahhoz, hogy a disznók előszeretettel fogyasztanak egy bizonyos szarvasgombát.
Miért magas a vaddisznók radioaktivitása?
A rejtély megoldása érdekében a TU Wien Georg Steinhauser professzor vezette csapata úgy döntött, hogy megfejti a vaddisznók radioaktivitásának eredetét és mennyiségét.
„Ez azért lehetséges, mert a radioaktív izotópok különböző forrásai különböző fizikai ujjlenyomatokkal rendelkeznek. Például nem csak cézium-137-et, hanem a sokkal hosszabb felezési idejű cézium-135-ös izotópot is felszabadítják” – magyarázza Dr. Bin Feng, aki a Leibniz Universität Hannover szervetlen kémiai intézetében és a TU Wien TRIGA Center Atominstitutjában végzi kutatásait. E kétféle cézium aránya a nukleáris eseménytől függően változik. A cézium-135 mérésében elért áttörés (amelyet sokkal nehezebb pontosan meghatározni) segített a kutatóknak abban, hogy a vaddisznók egy másik időszak nyomait viselik: az 1960-as évek atomfegyver-tesztjeit.
Az eredmények azt mutatták, hogy míg a Közép-Európában található cézium-137 összesen mintegy 90 százaléka Csernobilból származik, addig a vaddisznó mintákban ez az arány jóval alacsonyabb. Ehelyett a vaddisznóhúsban található cézium nagy része – egyes mintákban akár 68 százalék – az atomfegyver-kísérletekhez vezethető vissza.
De ismét az a kérdés, hogy miért?
A szarvasgomba a kulcs
Ahogy a régi mondás tartja, az vagy, amit megeszel. A kutatók az atomfegyverek tesztelési korszakának sugárzásának elterjedtségét a vaddisznók étrendjével hozták összefüggésbe. Az állatok különösen kedvelik a szarvasgombát – a föld alatt növő gombákat, amelyeket kiásnak. A radioaktív cézium pedig ezekben a földalatti gombákban hosszú késleltetéssel halmozódik fel.
„A cézium nagyon lassan vándorol lefelé a talajban, néha csak körülbelül egy millimétert évente” – mondta Georg Steinhauser a SciDaily-nek.
A 20-40 centiméteres mélységben található szarvasgomba tehát csak most veszi fel a Csernobilban felszabadult céziumot. A „régi” atomfegyver-tesztekből származó cézium viszont már jó ideje oda is eljutott. A gombák – amelyeket fahéjba göngyölt marcipángombócokhoz hasonlítanak – dupla adag céziumot kaptak, amely idővel szintén lebomlik.
„Ha ezeket a hatásokat összeadjuk, megmagyarázható, hogy miért marad viszonylag állandó a szarvasgombák – és később a sertések – radioaktivitása az évek során. Munkánk megmutatja, hogy a természetes ökoszisztémákban milyen bonyolultak lehetnek az összefüggések, de pontosan azt is, hogy az ilyen rejtélyekre is meg lehet találni a választ, ha a mérések kellően pontosak” – mondta Steinhauser.
Mindezek ismeretében a vaddisznóhús szennyezettsége várhatóan nem fog jelentősen csökkenni a következő években. Ez rossz hír lehet a gazdák számára. A vaddisznókat egyes területeken kevésbé vadásszák – valószínűleg azért, mert a folyamatos radioaktivitásuk miatt kevésbé vonzóak. Túlszaporodásuk pedig gyakran okoz kárt a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban.
Nyitókép: Bőszénfa állatparkjának vaddisznói fotó: Sarkadi Péter/greenfo
