Egy napos reggelen a gazda a házból kilépve a közel 3000 lakójú baromfitelep felé vette az irányt. Nagy meglepődésére, az állatok egy része elpusztult, egy másik részük levegő után kapkodva feküdt a földön. Kétségbeesve összegyűjtötte az elhullott állatok tetemeit, miközben azon gondolkodott, mit kellene tennie. Legutóbb, amikor beteg volt, az orvos antibiotikumot írt fel neki, ezért most is ezt látta a legjobb megoldásnak és a csirkék ivóvizébe antibiotikumot kevert – a „biztonság kedvéért” mindjárt az ajánlott adag kétszeresét.
Másnap azonban azzal szembesült, hogy még több állat pusztult el, így kihívta a helyi állatorvost. Mire ő megérkezett, a veszteség csak tovább nőtt. A szakember meghallgatta az előzményeket, megvizsgálta az állatokat, majd így szólt a gazdához:
„Az állatait vagy egy vírus fertőzte meg – és ezért bármennyi antibiotikumot is adnánk nekik, nem gyógyulnának meg, mivel az antibiotikumok, ahogy a nevük is sugallja, csak a bakteriális fertőzésekre hatnak – vagy a baktérium ellenállóvá vált a hatóanyagra, amit a gyógyszer tartalmaz.”
A gazda csodálkozó tekintetét látva elmagyarázta, hogy antimikrobiális rezisztenciáról beszélünk, amikor egy baktériumban olyan változások történnek, melyek következtében az ellenállóvá válik, az antibiotikumok nem hatnak rá, és nem tudják gyógyítani a betegséget.
A kérdésre, hogy hogyan előzhető meg az antimikrobiális rezisztencia kialakulása, az állatorvos elmondta, hogy „helyes állattartási módszerekkel” révén, melyek csökkentik a betegségek előfordulását. Emellett fontos az orvos utasításainak megfelelő antibiotikum-használat.
Az antimikrobiális rezisztencia egy terjedőben lévő globális jelenség, amely az antibiotikumok helytelen használata révén veszélyezteti egészségünket, az élelmiszerbiztonságot és a fejlődést. A nemzetközi antibiotikum tudatosság hét (november 18-24.) erre hívja fel a figyelmet és egyúttal határozottabb lépésekre sarkall.
Az antimikrobiális szerek felelősségteljes használata alapvető fontosságú a rezisztens „szuperbaktériumok” kialakulása ellen. Ezen túl a terjedésük megállítása is ugyanúgy fontos a veszély csökkentésében. Ebbe beletartozik a jobb higiéniai körülmények és egészségügyi szolgáltatások, mint például az oltások az emberek és állatok számára.
Mióta 2016-ban az antimikrobiális rezisztencia egészségügyi prioritássá vált, az ENSZ az antimikrobiális szerek körültekintő használatáért kampányol a több szektor együttműködésében megvalósuló “Egy Egészség” kezdeményezés égisze alatt, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) koordinálásában.
Ennek tükrében fejlesztett ki a FAO egy olyan módszert, ami a mezőgazdasági és az élelmiszer-előállító szektorok állami és privát szereplőit támogatja nemzeti akcióterv kidolgozásában az antimikrobiális szerek optimális és fenntartható használatáért. Emellett a FAO laboratóriumi felmérő eszköze és antimikrobiális rezisztencia megfigyelő rendszere (ATLASS) a nemzeti felügyeleti rendszerek munkáját könnyíti meg. Gyorsabb és pontosabb diagnózissal a helyes antibiotikumok kiválasztása is könnyebbé válik és a hibázás lehetősége is csökken. Az ATLASS-t már bemutatták Oroszországban.
„Az orosz finanszírozású FAO projekt a Belarusz Köztársaság, Kazahsztán, Kirgizisztán, Örményország és Tádzsikisztán hatóságait, gazdálkodóit és állat- és humánegészségügyi szakembereit támogatja az ellenálló mikrobák által jelentett mezőgazdasági és élelmezési veszélyek jobb kezelésében,” – mondta Eran Raizman, a FAO haszonállat-szakértője. Ezen törekvések eredményének végül a gazdáknál kell lecsapódnia – olyanoknál, mint akiről a történetünk is szólt –, hogy megértsék a megelőzés (például az oltások) és a helyes állattartási módszerek (mint a higiénia és a biológiai biztonság) fontosságát a „tűzoltással” szemben, miut’n már megtörtént a baj.
