A rovat kizárólagos támogatója
Látszólag érthetetlen, miért megy szembe Orbán Viktor a megújuló energiát egyre jobban hasznosító világméretű tendenciával, és miért ragaszkodik az atomerőmű-bővítéshez vagy a gázvezeték-építéshez. Egy maffiaállam szempontjából rendkívül előnytelen üzlet a megújuló energia termelése.
A szakértők számolatlanul sorolják a paksi bővítés hátrányait. A legfontosabbak:
— már most sincs szükség annyi áramra, amennyit Paks 2 termelni fog;
— nem lehet majd eladni a fölösleget;
— drágábban állítja elő az áramot, mint amennyiért most is meg lehet venni a piacon;
— a technológiai fejlődés trendjeiből látható, hogy a szél- és napenergia hasznosítása éveken belül még olcsóbb lesz, ez pedig még drágábbá és még eladhatatlanabbá teszi az atomerőművel előállította áramot;
— növeli az oroszoknak való energiakiszolgáltatottágunkat, és ezzel közvetve politikai kiszolgáltatottságunkat is;
— évtizedekre eladósítja az országot;
— meg nem szűnő gondot okoz a kiégett fűtőelemek elhelyezése;
— veszélyes üzem.
Ezzel szemben az energiatermelésben tanúi vagyunk egy új kor hajnalának, amely a megújuló energiaforrások hasznosítására épít: a napenergiára, a szélenergiára és a geotermikus energiára – ráadásul úgy, hogy nem kell durván beavatkozni a természetbe, mint például a vízierőművek építése esetén.
Egy évtizeddel ezelőtt még lehetett azzal érvelni, hogy a szélkerekek vagy a napelemek telepítése drága. Mára azonban – éppen rohamos terjedésüknek köszönhetően – a termelés felfutása egyre olcsóbbá teszi őket, és ez a trend csak folytatódni fog. Egy évtizeddel ezelőtt még lehetett azzal is érvelni, hogy a szél és a nap egyenetlenül termeli az áramot, és az áram tartalékolása nem megoldott. Aztán a kereslet hatására egyre-másra születtek a tudományos felfedezések, és most éppen a Tesla készül olyan akkumulátort piacra dobni, amely forradalmasíthatja az energiaellátást.
Miközben hosszan sorolhatók az atomerőművek elleni érvek, ugyanolyan hosszan sorolhatók a megújuló energia melletti érvek.
Németországban, az USA-ban és Nagy-Britanniában az utóbbi öt évben átlagosan 80 százalékkal csökkentek a lakossági napelemes rendszerek árai, Japánban pedig 50 százalékkal. Ennek három fő oka van: az egyik, hogy a technológiai fejlődés révén egyre jobb hatásfokkal működnek a napelemek, a másik, hogy az áramtárolás új módjaival nő a használhatóságuk, a harmadik, hogy a tömegtermelés egyre olcsóbbá teszi őket. Na és persze a termelők versenye! Németországban már most húsz paksi atomerőmű energiáját adják a háztetőkre helyezett napelemek – tudhatjuk meg Felsmann Balázs energetikai szakértőtől. (HVG 2015. április 25.)
Ezzel szemben mit látunk Orbanisztánban?
Ne hasonlítsuk a fejlett nyugati országokhoz, vegyük csak hasonló sorsú szomszédainkat! A kétmilliós Szlovéniában közel háromszor akkora a napelem-kapacitás, mint nálunk. Szlovákiában a magyar kapacitás hétszerese, Romániában huszonháromszorosa, Csehországban pedig huszonnyolcszorosa.
Hasonló a helyzet a szélenergia hasznosításával is. Dánia tavaly világrekordot állított fel azzal, hogy energiatermelésének 39 százalékát szélenergiából fedezte. A tervek szerint 2020-ra energiaszükségletének felét megújuló forrásokból fogja előállítani. A már idézett szakértő szerint a szélerőművekkel hosszabb távon a magyar villamosenergia-igény húsz százalékát is meg lehetne termelni.
Ezzel szemben 2010 óta Magyarországon egyetlen új szélerőművet sem adtak át, és nem is engedélyeztek, így évek óta mindössze 176 szélerőmű működik . Mindezen közben például Romániában az elmúlt öt év alatt hatszorosára nőtt a számuk, már ezernél is több van, Lengyelországban pedig 70 százalékkal nőtt, és nemsokára eléri a kétezret. Még Bulgáriában is kétszer annyi szélerőművet telepítettek, mint nálunk.
Orbanisztánban azonban nem a jóra való restség miatt nem nő a nap- és a szélenergia hasznosítása, hanem tudatos kormánypolitika alakítja így. Nálunk – ahelyett, hogy támogatnák a napenergia hasznosítását – a világ legmagasabb adójával sújtják a napelemeket, és külön adót vetnek ki a szélerőművek generátorára és vezérlőegységére.
De ha ennyi a hátrány az egyik oldalon, és annyi az előny a másikon, akkor miért nem szereti Orbán Viktor a megújuló energiát? A válasz egyszerű: a saját zsebbe tömhető pénz. És nem is kevés, Paks esetében legalább 500 milliárd forint. Tóth István János korrupciókutatótól tudjuk, hogy „a korrupció szempontjából a termék jellege is fontos: nem mindegy, hogy heterogén vagy homogén termékről van-e szó. Egy pohár például homogén termék, kevés fontos jellemzővel bír: legyen átlátszó, ne folyjon ki belőle a víz. Az ilyen termék mellett nehezebb korrupt tranzakciót véghezvinni úgy, hogy az ne derüljön ki.
Egy közbeszerzés során nem vehetek egy szimpla poharat négyezer forintért, amikor a boltban ötszáz forint, azzal egyből lebukom. A heterogén termékeknél ez azonban könnyebben megy, és az atomerőmű ilyen.”
A napelem és a szélerőmű ugyan nem olyan homogén termék, mint a példában szereplő pohár, de nem is annyira heterogén, mint egy atomerőmű.
Ráadásul napelemet jellemző módon inkább magánszemélyek és vállalkozások telepítenek, tehát ebből eleve esélytelen leakasztani korrupciós milliárdokat. Szélerőmű-parkok építésére sem kellene állami pénzt költeni, szívesen építenek-építenének magánvállalkozások is. De ha nincs a bizniszben állami pénz, akkor nincs mit ellopni. Maximum az engedélyezésért lehet kizsarolni pár milliót, de hol van ez egy gázvezeték- vagy egy atomerőmű-építés milliárdjaitól.
Látható hát, hogy egy maffiaállam szempontjából rendkívül előnytelen üzlet a megújuló energia termelése. Ráadásul most meg kell fogni minden fillért, mert épp a közelmúltban esett ki a gázvezeték-építés, és vesztett ezzel a maffia sok-sok korrupciós milliárdot. Ezért aztán foggal körömmel ragaszkodik az egyetlen megmaradt nagy lehetőséghez, az atomerőmű-bővítéshez, és igyekszik kiiktatni minden zavaró tényezőt, köztük a megújuló energiát is.
Jó, ha tudjuk: az országot markában tartó maffia gyors megazdagodása érdekében épp most áldozza föl egy egész ország jövőjét. Elhúznak mellettünk a szlovákok, a románok, a szlovének, a csehek, a lengyelek, a bolgárok – mindenki. Mi leszünk Európa hátsó udvara, ahol a szél nem áramot fog termelni, hanem csak az eldobott szemetet fogja kergetni. De hol lesznek már akkor a lopott pénzzel? Mi viszont itt maradunk.
Andor Mihály szociológus írása a gepnarancs.hu-n
