Emlékszik még valaki arra, amikor Orbán Viktor személyesen ígérte meg, hogy bár a 2010 után felálló új kormányzati rendszerben nem lesz környezetvédelmi tárca, ettől még az állami környezetvédelem súlya és tekintélye változatlan marad? És amikor Szájer József (emlékszünk még tőle bármire a csatornajeleneten kívül) hosszan, szenvedélyesen érvelt amellett, hogy az új alkotmány nem csökkenti, hanem növeli a környezeti értékek intézményi-jogszabályi védelmét?
Valószínűbb, hogy nem, pedig érdemes lenne emlékezni. Vegyünk néhány gyakorlati példát.
Fertő-tavi szállodaépítés. Egyik oldalon Mészáros Lőrinc és az Orbán-család, a másikon egy Natura 2000 besorolású, nemzeti parki és UNESCO-védettségű, egész Európában egyedülálló természeti terület. A kormányhivatal – az új rezsimben ez az a paraván, ami előtt elbábozzák, mintha létezne még zöldhatóság – csont nélkül kiadja a nyilvánvalóan törvénysértő engedélyt. Az indoklás parádés: szálloda, parkoló, 800 férőhelyes betonkikötő épül, a vízparti életközösség megsemmisül, de mindez „nem jár jelentős környezeti átalakítással”, nincs itt semmi hatósági teendő. A bíróság – mit tehetne mást? – megsemmisíti az engedélyt. A kormányhivatal (ebben az esetben, és mint látjuk majd, a többiben is, helyesebb lenne pártirodának nevezni), mintha mi sem történt volna, újra kiadja.
Déli körvasút. Az egyik oldalon a NER a maga teljes vértezetében, a másikon a polgárok, a civilek és az igazság. Tömeges fakivágás, zajszennyezés, a lakosság érdekeinek semmibevétele. A forgatókönyv a szokásos: a kormányhivatal engedélyezi, a bíróság megsemmisíti, újabb engedély, újabb megsemmisítés.
Balatonföldvári vitorláskikötő (a második, mert egy már van; az egyik legnagyobb a Balatonon, de egy Fidesz-közeli vállalkozó szeretne egy újabbat is, történetesen a strand helyén). A kormányhivatal engedélyezi, a bíróság megsemmisíti, megint engedélyezik, megint megsemmisítik, közben a strandrabló építkezés zavartalanul folyik.
Nem „csak” ez a három eset van, a fenti algoritmus immár sorozatosan, országszerte ismétlődik – de ha csak ennyi lenne, az is több lenne a soknál. És már ennyi is indokolttá teszi a kérdést: mi szükség van erre a környezetvédelmi hatóságnak gúnyolt pecsétnyomó szakkörre? A zöldhatóságnak az lenne a feladata, hogy a jogszabályokra támaszkodva mindenkivel, akár a kormánnyal és a Fidesz gazdasági holdudvarával szemben is megvédje a környezetet.
Ezek a zöldnek maszkírozott apparatcsikok azonban kártékonyabbak, mint a sáskajárás: nemhogy ők védenének, tőlük kell megvédeniük a bíróságnak mindazt, ami ebben az országba erdőként, rétként, forrásként, tópartként még megmaradt. Pontosan úgy viselkednek, mintha nem a mi adónkból, miértünk dolgoznának, hanem Mészáros és társai fizetnék őket a saját(nak hazudott) pénzükből.
Így hát most vagy az a helyzet, hogy a miniszterelnök nem mondott igazat a környezetvédelemről (sem), a hatósági gyakorlat pedig direkt szembemegy a Szájer-alkotmány előírásaival, vagy… Egyáltalán, létezik bármilyen más opció?
