Néhány napja a Nagy-Szénáson jártam, és eltöprengtem az ott felállítandó kereszt ügyén, amely a sajtóban is nagy hullámokat vetett. Mint a terület növényvilágát alaposan ismerő botanikus, úgy gondolom, talán nem haszontalan, ha megosztom az ügyről néhány gondolatomat, amelyek ott, a Nagy-Szénáson üldögélve és elmélkedve fogalmazódtak meg bennem.
— Fiatal koromban hat évig a Pannonhalmi Szent Benedek Rend tagja voltam, ahol kitűnő tanárok irányításával keresztény filozófiát és teológiát tanultam. Gyermekkorom óta aktív tagja vagyok a katolikus egyháznak. Ezek alapján úgy vélem, többet tudok a kereszténységről, mint az emberek többsége, talán annál is többet, mint a hívő emberek többsége.
Több, mint harminc éves botanikai kutatómunkám elsősorban természetvédelmi célokat szolgált, kiemelten a Szénások Európadiplomás Területen. Több más munkám mellett elkészítettem ennek a területnek a vegetációtérképét, a MÉTA programban pedig a Nagy-Szénást és tágabb környezetét magában foglaló kvadrát élőhelytérképezését végeztem el. Ezek alapján úgy vélem, többet tudok a Nagy-Szénás természeti értékeiről, mint az emberek többsége. Mindezekkel csak jelezni szeretném, hogy az alábbiakban megfogalmazott gondolataim nem nélkülöznek bizonyos háttértudást. Régimódi felfogásom szerint ugyanis ha valaki valamiről véleményt nyilvánít, hitelesebben teheti, ha birtokában van a tárgyat érintő alapvető információknak.
— Keresztényként és botanikus kutatóként a leghatározottabban ellenzem a Nagy-Szénásra való kereszt felállítását, mégpedig azért, mert nem oda való!
Képzeljük el, hogy valaki egy katolikus templomban akarna elhelyezni egy nagy művészi értékű, ámde profán műalkotást. A katolikus hívek valószínűleg tiltakoznának, ahogy jómagam is. Nem azért, mintha nem becsülnénk a művészet értékeit, hanem azért, mert egy katolikus templom szakrális hely. Egy profán műalkotás sérti ezt a szakralitást, tehát nem oda való.
Képzeljük el, hogy egy erdőben sétálunk, és jön valaki kezében egy magnóval, amelyből nagy hangerővel Mozart zenéje szól. Bizonyára sokunkat nagyon zavarna ez a zene, és valószínűleg megkérnénk az illetőt, hogy kapcsolja ki a masináját. Nem azért, mert nem szeretjük Mozartot, még kevésbé azért, mert üldözzük a komolyzene kedvelőit, hanem azért mert Mozart muzsikája nem az erdőbe való. Az erdőbe azért megyünk, mert a madárdalt szeretnénk hallgatni, vagy a szél zúgását, vagy egyszerűen csak a csendet.
— Kedves Menczer Tamás kedves keresztény felebarátaim! Ne állítsanak keresztet a Nagy-Szénásra, mert nem oda való. A kereszténység legszentebb jelképe, a kereszt nem arra való, hogy belerondítsunk vele Magyarország egyik legszebb tájába. A táj maga is természeti érték, nem csak a leánykökörcsin vagy a borzas vértő.
Egy kereszt elégetése természetesen semmiképpen nem elfogadható, még akkor sem, ha azt a keresztet nem megfelelő helyre illegálisan állították is fel.
— Negyven évig éltem a kommunista diktatúrában, ahol a rendszer szerves része volt a keresztényüldözés, amelynek magam is szenvedő alanya voltam. Ki merem jelenteni: ma Magyarországon nincs keresztényüldözés.
Ez a kijelentésem nem csak Menczer Tamásnak szól, hanem Gajdics Ottónak is, aki a Magyar Nemzet október 31-i számának 9. oldalán a keresztállítással kapcsolatban véleménycikket jelentetett meg “Ima az üldözött keresztényekért” címmel, amely cikkben szintén keresztényüldözésről ír. Nem kívánom Gajdics Ottó cikkét részleteiben elemezni, de hadd idézzem két mondatát, amelyekkel – ellentétben a magyarországi keresztényüldözés víziójával – messzemenően egyetértek. A cikk első mondata így hangzik: “Van úgy, hogy teljesen egyértelmű igazságokat is nehéz belátnunk, mert soha nem a maguk teljességében tárulnak elénk.” Bizony, nagyon igaz. A másik megfontolásra érdemes gondolat: “… a felnövekvő generációknak a jelek szerint igen csak szükségük van minél több helyszínre, alkalomra és lehetőségre, hogy elsajátíthassák kultúránk alapjait.” Bizony, nagyon igaz. Csak remélnünk lehet, hogy a kultúránk alapjaiba egy napon a természet ismerete is bele fog tartozni.
Ha keresztényüldözés nincs is, kétségtelenül van azonban a társadalom egy részében bizonyos jól érzékelhető ellenszenv a keresztényekkel szemben. Vajon a keresztények nem tettek, tesznek és szándékoznak tenni olyasmit, amivel okot adnak erre az ellenszenvre? Érdemes lenne ezen egy kicsit eltöprengeni, kedves keresztény felebarátaim.
(Az a vélekedés, hogy Füri András keresztényüldöző, annyira abszurd, hogy nem is foglalkozom vele. Aki ezt állítja, magát minősíti.)
— Menczer Tamás videója, az arra adott kommentek, valamint Gajdics Ottó cikke megerősített abban a régi meggyőződésemben, hogy az ateizmus a primitív vallásosságra adott primitív válasz.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park megalakulása óta nagy gondot és jelentős anyagi eszközöket fordít a területén lévő természeti értékek kutatására. Számos kitűnő botanikus, zoológus, ökológus és egyéb szakember sok év óta kutatja a nemzeti park élővilágát. Ha tehát Füri András igazgató nem támogatja a kereszt felállítását, álláspontja mögött nem csak az ő (nem elhanyagolható) szakmai tudása áll, hanem sok szakember sokéves kutatómunkájának eredménye is. Kedves Menczer Tamás! Úgy gondolom, hogy ezt illene tiszteletben tartani.
Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát főapáti beiktatásakor a következő gondolatot választotta mottóul: “A monostor kísérlet arra, hogy a világ egy pici részét ideálisan rendezzük be.”
Különféle emberi tevékenységek eredményeként mára a természet legnagyobb része elpusztult. Ami megmaradt belőle, az ma már a világnak csak egy pici része. Nem kell berendezni, mint egy monostort, mert már be van rendezve. Maga a Teremtő rendezte be. Erre utal Füri András igazgató, amikor ezt írja: “a természet Isten Temploma”. Ez az alapja a természet szakrális voltának. Nekünk “mindössze” az a dolgunk, hogy amennyire csak lehet, megőrizzük abban a formában, ahogy a Teremtő berendezte. Ehhez pedig semmi szükség nincs egy kereszt felállítására.
— És még egy apróság(nak látszó mozzanat):
Menczer Tamás videójában és Gajdics Ottó említett cikkében “árvalevelű len”-ről beszél. Kedves Menczer Tamás, kedves Gajdics Ottó! “Árvalevelű len” nevű növényfaj nem létezik. Létezik egy növényfaj, – talán ezzel tetszenek összetéveszteni, – amelynek “árlevelű len” a neve. Ez a faj valóban él a Nagy-Szénáson, és Magyarország flórájának védett faja.
Talán szőrszálhasogatásnak tűnhet ezt szóvá tenni, de szerintem nem az. Azért nem, mert jelez valamit. Azt jelzi számomra, hogy Menczer Tamás és Gajdics Ottó teljesen érzéketlenek a természeti értékek iránt, mert még arra sem veszik a fáradságot, hogy megjegyezzék és helyesen használják egy védett növényfaj nevét. Menczer Tamás a videójában a papírjából olvassa fel a növények nevét, de látnivalóan még az olvasás sem megy könnyen.
— Kedves Keresztény felebarátaim! Élt régen egy ember, aki így oktatta követőit, akik hallgattak rá: “Óvakodjatok a hamis prófétáktól. Báránybőrben jönnek közétek, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rosszat.”
Egy kereszt felállítása a Nagy-Szénáson rossz gyümölcs.
Ez az írásom NEM politikai állásfoglalás!
Sapienti sat.
Dobolyi Konstantin botanikus
Kapcsolódó anyagok:
Ne csináljon a Fidesz-KDNP antizöld propagandát abból, ha egy nemzeti park végzi a munkáját!
A sportriporter Menczer tudja mi árt a természetnek, és mi nem
Menczer Tamás külügyi államtitkár szerint a természetvédők keresztényüldözők
