A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egy évvel ezelőtt indította el a hazánk gerinces állatait bemutató digitális TUDÁSTÁR oldalát. Első körben a madarak, mostantól pedig Magyarország kétéltű- és hüllőfajai is elérhetőek az oldalon. A 18 hazai kétéltű- és 16 hüllőfaj társadalmi ismertsége és elfogadottsága jóval alacsonyabb, mint a közismertebb és közkedveltebb madaraké.
Ezért ez a „nemszeretem” állat oldal nem csak ismeretterjesztő és természetvédelmi, de szemléletformáló célokat is szolgál. Ha valaki beleolvas az egyes fajok leírásába, egészen megdöbbentő dolgokkal szembesülhet, például:
— A vízben brekegő és gyakoriságuk miatt közismert „kecskebékák” tömegét valójában nem egy, hanem három nagyon hasonló, a zöldbéka-fajcsoportba tartozó faj alkotja. A kecskebéka valójában a kis és a nagy tavibéka szaporodásra képes hibridje, melynek utódaiban az egyik szülőfaj génállománya felszívódik.
— A világ egyik legritkább gerinces állatának számító rákosi vipera első példányait Budapesten, a ma a XVI. és XVII. kerülethez tartozó Rákos-patak mentén találták meg, majd ezek alapján sorolta be világhírű zoológusunk, Méhely Lajos 1893-ban.
— Budapest sziklás belső budai területein is előfordul egy különleges, a szkink- vagy vakondokgyík-félék közé tartozó, kígyószerű kis hüllő, a pannon gyík, melynek parányi lábai első pillantásra észre sem vehetőek.
— A sárgahasú unka bőrmirigyei a nyílméregbékákhoz hasonlóan méreganyagot termelnek, mérgező voltukra pedig feltűnő hasmintázatuk utal, amit veszély esetén jellegzetes, homorító „unkareflex”-el mutogatnak. Bár bőrváladékuk erőssége messze nem éri el a trópusi kétéltűrokonságáét, arra azonban elegendő, hogy legalább a madár ragadozóktól megszabaduljanak, mivel ezek nem tolerálják a békácskák méreganyagát.
Az állatok felismerését közel 200 fotó és 39 színes grafika segíti, utóbbiakat Zsoldos Márton festette.
homoki gyík
A leírásokat az egyes fajokhoz leginkább értő herpetológusok írták, ezért a Tudástárban olvasható információk ma a legautentikusabb forrásnak tekinthetők Magyarországon. Az egyes alfejezetek (például a rendszertant bemutató „Taxonómia” vagy az „Ajánlott irodalom”) információkkal szolgálnak a kutatók számára is, míg az „Általános leírás” és a hasonló fejezetek a hétköznapi érdeklődők számára nyújtanak segítséget bármely kétéltű- vagy hüllőfajunk meghatározásában.
A „Hasonló fajok” rész pedig különösen azok számára lehet érdekes, akik esetleg veszélyes mérgeskígyót vélnek felismerni egy ártalmatlan siklóban. A „Galériák” képek segítségével segítik az azonosítást vagy egyszerűen a gyönyörködést.
Hazai kétéltűink és hüllőink minden hiedelemmel ellentétben ugyanis igen szépek.
Szinte minden fejezet alkalmas arra, hogy az oktatásban felhasználható legyen akár az általános- vagy középiskolákban, mind az órai anyag kiegészítéseként, mind a tanulók önálló munkájának segédanyagaként. A kétéltűeket és hüllőket bemutató oldal fejlesztése ezzel még nem zárult le, a rövid távú cél, hogy a fajok részletes leírása mellett a felület olyan folyamatosan frissülő adatbázis is legyen, ahol a lakosság és a kutatók által feltöltött megfigyelési adatok, térképek is láthatóak lesznek.
Az oldal elérhetősége: http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok
