Jövőbe mutató módszertani újításokkal járulnak hozzá a biológiai sokféleség vizsgálatához és védelméhez azok a tanulmányok, amelyeket az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatói publikáltak az idei évtől megjelenő Nature Ecology & Evolution folyóiratban. Az ökológiai gazdálkodás előnyeiről Batáry Péter, a terepi mintavétel és a távérzékelés újfajta kapcsolatáról Zlinszky András és szerzőtársaik munkájából tudhatunk meg többet.
A Batáry Péter vezette vizsgálatot az egykor vasfüggönnyel elválasztott kelet- és nyugat-németországi termőterületek mintáján végezték. A második világháború után ezeken a területeken is kiemelt jelentőségű volt a termésátlagok növelése, amit a mezőgazdaság intenzifikálásával, azaz nagytáblák létrehozásával, gépesítéssel és speciális növényvédő szerek használatával kívántak elérni. Mindezek miatt az agrártáj homogénebbé vált, ami az érintett területek biológiai sokféleségének csökkenéséhez vezetett.
Míg e folyamat hatására Kelet-Németországban 1953 és 1960 között a korábbi 800 ezer kisüzemből kevesebb mint 20 ezer termelőszövetkezet jött létre, addig Nyugat-Németországban ez a drasztikus átalakulás nem következett be. Az ebből fakadó különbségek máig jól láthatók: a mezőgazdasági parcellák méretei ugyanis az 1990-es újraegyesítés után is szinte változatlanok maradtak.
A mezsgyék fontossága
Korábban már számos esetben megállapították, hogy az egyes növényvédő szerek, műtrágyák és talajjavító szerek használatát tiltó vagy korlátozó ökológiai gazdálkodás jóval előnyösebb a biológiai sokféleség megőrzése és a kisebb mértékű környezetszennyezés szempontjából, mint az intenzív, nagytáblás gazdálkodás. Batáry Péter, a Göttingeni Egyetem és az MTA Ökológiai Kutatóközpont GINOP Fenntartható Ökoszisztémák Csoport kutatója és kollégái szerint e hatások megismerése és számszerűsítése kiemelt fontosságú az adott területhez illő mezőgazdasági termelési mód kiválasztásához. Az egykori kelet-németországi mintaterületeken a fennmaradó nagytáblás művelés hatására nagymértékben csökkent a biológiai sokféleség, mely az ország nyugati felén, a 70%-kal hosszabb mezsgyéknek és szegélyeknek köszönhetően sokkal inkább fenn tudott maradni.
Bár a terméshozamok hasonlóak voltak, az adott területegységre jutó profit a kelet-németországi nagytáblás mintaterületek esetében 50%-kal magasabbnak bizonyult a kutatás szerint. Ahol a gazdák az elmúlt időszakban áttértek a hagyományos termelési módszerekről az ökológiai gazdálkodásra, ott a terméshozam feleződését, a biológiai sokféleség növekedését és egyúttal a tulajdonosok nyereségének megkétszereződését tapasztalták a kutatók (ez utóbbit azért, mert az ökológiai gazdálkodásból származó terményeket drágábban lehet értékesíteni). Batáry Péter és munkatársai kiemelték, hogy a szegélyekkel szabdalt kisebb termőterületek biológiai sokféleséghez való hozzájárulása még fontosabbnak is bizonyult, mint az ökológiai gazdálkodásé.
A Zlinszky András társszerzőségével szintén a Nature Ecology & Evolutionben megjelent tanulmány a biológiai sokféleség kutatásának jövőjét vetíti előre.
Bár a távérzékelés fejlődésével ma már térben, időben és tematikailag is egyre részletesebb térképeket lehet készíteni, ezek pontosságának sokáig határt szabott a referenciaadatok mennyisége és minősége, hiszen minden ilyen térkép elkészítéséhez széles körű terepi adatgyűjtésre is szükség volt. A kutatók azonban a közeljövőben ugrásszerű előrelépést várnak az olyan, egyre inkább terjedő, nagy hatékonyságú eljárásoktól, mint a terepen kihelyezett kameracsapdák, a madarak automatizált akusztikus azonosítását szolgáló műszerek, valamint a DNS-szekvencia alapján történő fajazonosítási módszerek, melyek például a környezetben hátrahagyott vizelet vagy vér vizsgálatával végezhetők el. Mindezen terepi és műholdas adatok egyesítése nagyban segítheti az ökoszisztémák és szolgáltatásaik nyomon követésére, illetve megőrzésére irányuló erőfeszítéseket, melyek a napjainkban tapasztalható intenzív globális változások közepette kiemelt fontosságúak.
Magyar vonatkozású felvétel a Nature Ecology & Evolution júliusi számának címlapján: a kép a püspökladányi Ágota-puszta légi lézerszkenneléssel készült vegetációtérképe
Sokkal több adat, érthető üzenetek
„Az új adatrendszerek elemzése azonban új statisztikai és modellezési eljárásokat is igényel az óriási adatmennyiség és a mérési bizonytalanságok kezelése miatt” – magyarázza Zlinszky András, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetének tudományos munkatársa.
„De összekötve a távérzékelés, az automatizált azonosítás és a modern statisztikai modellezés eszköztárát mégis lehetségessé válik az egyes pontszerű, adatokban gazdag minták felskálázása folytonos biodiverzitás-térképekké, melyek pontossága vagy bizonytalansága is jól meghatározható lesz.
Bár ezek az adatsorok lényegesen több információt adnak majd, mint a jelenlegi, indikátorfajokra fókuszáló monitorozási rendszer, mindezt mégis össze lehet foglalni a döntéshozók és a nagyközönség számára is érthető üzenetekben.”
Hogy ezeket a célokat elérjék, a taxonómusok, genomikusok, funkcionális ökológusok, távérzékeléssel foglalkozó szakemberek és matematikusok minden eddiginél alaposabb és szélesebb körű szakmai együttműködésére van szükség.
„Figyelemre méltó siker, hogy az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatásai már az új Nature-lap első évfolyamában helyet kaptak – mondta Báldi András, a kutatóközpont főigazgatója. – Számomra külön öröm, hogy ismét együtt dolgozhatunk Batáry Péterrel, aki korábban sok éven át volt a kutatócsoportom tagja. S arról se feledkezzünk meg, hogy a két fenti tanulmány mellett egy harmadik magyar cikk is megjelent a Nature Ecology & Evolutionben az MTA ATK TAKI és az Állatorvostudományi Egyetem munkatársainak társszerzőségével.”
