A rovat kizárólagos támogatója
Magyar Tudományos Akadémia sajtóközlemény

Erdők Magyarországon: az állam kezében van a jövő nemzedékeinek öröksége – Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának állásfoglalása a hazai erdők helyzetéről.

Nem lehet cél, hogy az erőltetett kitermelés révén csökkenjen és minőségében romoljon a hazai erdőállomány, így meg kell találni a fenntartható egyensúlyt a tűzifa-felhasználás és az erdőterületek fenntartása, bővítése között. Az erdők megóvása az államra, az erdőtulajdonosokra, az erdőgazdálkodókra, de még az erdőt szabadon használókra is kötelezettségeket hárít.

Magyarország 21%-át borítják erdők. Egyötödük tekinthető természetszerű erdőnek, amelyben az őshonos fafajok az uralkodók. Az erdők 39%-a kultúrerdő vagy faültetvény, amelyek alapvetően idegenhonos fafajokból állnak. Sajnos őshonos fafajú erdeinkről is elmondható, hogy a vágásos gazdálkodás hatására többnyire egykorúak, kevés fafajból állnak, kevés bennük az idős fa, a holt faanyag, hiányos a cserjeszint.

A természetes erdőkhöz képest az ember által kialakított, homogén szerkezet csökkenti az élővilág gazdagságát. Minél inkább elszegényedik az élővilág, az erdő annál kevésbé tudja fenntartani az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, és annál kitettebb lesz a külső behatásoknak. Az erdők mint a természeti tőke részei és az általuk biztosított ökoszisztéma-szolgáltatások alapvetően járulnak hozzá a társadalmi jólléthez. Ilyen szolgáltatás a tüzelő- és építőanyag biztosítása mellett a talaj- és szélerózió elleni védelem, vízmegtartás, víztisztítás, klímaszabályozás, CO2-megkötés, talajképződés, kikapcsolódás, relaxáció, mentális egészség, gombaszedés, vadászat stb., mely előnyökből a teljes társadalom részesül.

tarvágás kép: Gálhidy László WWF Magyarország

Ezen előnyöket a tarvágás megszüntetheti, illetve az erdők alacsony természetessége is negatívan befolyásolhatja, így az is, hogy az idegenhonos fafajok aránya egyre nő az őshonos fajok rovására. A megfelelő kezelés, mint például az örökerdő-gazdálkodás vagy a többcélú erdőhasználat, növeli a természetességet, ezáltal a biodiverzitást és az általa nyújtott számos ökoszisztéma-szolgáltatás hatékonyságát is. Mindez összhangban van az Európai Unió erdészeti stratégiájával, mely a fenntarthatóságot és az erdei ökoszisztémák helyreállítását helyezi a középpontba. Természetszerű erdeink fenntartható kezelése, kiemelten a védett területeken, alapvető feltétele a társadalmi jóllét biztosításának. A biomassza energetikai célú felhasználása fontos az energiarendszerek környezeti terhelésének csökkentése, a karbonkibocsátás mérséklése szempontjából. De ez a cél csak akkor valósulhat meg, ha egyensúlyba kerülnek az ökológiai és energetikai szempontok. A gazdálkodási és ökológiai célok összehangolásával a mindenkori fakitermelési ütemnek biztosítania kell az élőfakészlet fennmaradását vagy még inkább a bővülését. Az erdőterület bővülése nemcsak ökológiai értékkel bír, de hozzájárul a légköri szén-dioxid-szint csökkenéséhez is.

A lakossági felhasználók részére biztosított évi 10 köbméter hatósági áras tűzifa jelentős segítséget jelenthet azoknak a családoknak, akik készek és képesek fafűtéssel kiváltani a korábban használt gázfűtést. Egyes becslések 1,5 millióra teszik azon háztartások körét, amelyek rendelkeznek tűzifaégetésre alkalmas berendezésekkel. Azonban amennyiben ezek jelentős hányada ténylegesen igénybe venné a hatósági áras tűzifát, úgy éves együttes igényük akár 10-15 millió köbméter is lehetne. Ennyi tűzifa biztosításához 20-30 millió köbméter kitermelés lenne szükséges. Ez a mennyiség jelentősen felülmúlná nemcsak a korábbi évek erdészeti statisztikájában megjelenő tűzifa-kitermelést (2020-ban ez 3,1 millió köbméter volt), de akár a hazai erdők teljes éves folyó növedékét, ami nagyságrendileg 13 millió köbméter. Nem lehet cél, hogy az erőltetett kitermelés révén csökkenjen és minőségében romoljon a hazai erdőállomány, így meg kell találni a fenntartható egyensúlyt a tűzifa-felhasználás és az erdőterületek fenntartása, bővítése között.

Az Alaptörvény – különösen annak P) cikk (1) bekezdése – a természeti erőforrásokat – külön is nevesítve az erdőket és a biológiai sokféleséget – a nemzet közös örökségének tekinti, amelynek „védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége”. Ezt a cikket más környezetvédelmi tartalmú cikkel egyetemben több határozatban értelmezte az Alkotmánybíróság mint a környezeti értékekkel való felelős bánásmód letéteményesét. Az államot e téren kiemelt felelősség terheli, hiszen a jogszabályok fogják a más érintettek kötelezettségeinek tényleges kereteit megadni. A jövő nemzedékek e téren mint örökösök, illetve kedvezményezettek, az állam pedig mint bizalmi vagyonkezelő jelenik meg, mindennek fokozott hangsúlyozása érdekében. E jogi követelmények és az azon alapuló jogértelmezés csak addig a mértékig teszik lehetővé e kincsek használatát és hasznosítását, ameddig az a természeti és kulturális értékek mint önmagukért is védelemben részesítendő vagyontárgyak hosszú távú fennmaradását nem veszélyezteti.

tarvágás Tiszaug határában Kajner Péter wwf

A hosszú távú gondolkodást legjobban a tervszerűség érvényesítése, a megfelelő figyelmet az elővigyázatosság elve és a visszalépés tilalma – az egyszer már meglévő védelmi szinttől való eltérés csak egyedi, külön vizsgált feltételek között lehetséges – teszi teljessé. Az Alkotmánybíróság 14/2020. sz. határozatában kiemelte: „[23] … az erdő fenntartása és megóvása az állam és az egész társadalom érdeke, védelmi és közjóléti szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdőt csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet használni. Az erdők tekintetében a »nemzet közös örökségének státusa« azt is jelenti, hogy az erdők megóvása az államra, az erdőtulajdonosokra, az erdőgazdálkodókra, de még az erdőt szabadon használókra is kötelezettségeket hárít. A kötelezettségek különösen az államot, az erdőtulajdonosokat és az erdővel rendelkezni jogosultakat érintik azáltal, hogy a tulajdonnal való rendelkezés, illetőleg az erdőgazdálkodás teljes és feltétlen szabadsága helyébe a felelős, fenntartható gazdálkodást megvalósító, a jövő nemzedékek érdekeit is figyelembe vevő erdőhasználat követelménye lép.”

Magyar Tudományos Akadémia sajtóközlemény

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek