Edward Jones, az Utrechti Egyetem PhD hallgatója nemrég új módszerekkel próbálta felmérni, hogy globálisan mennyi szennyvizet kezelnek, és arra jutott, hogy a korábbi 20 százalékos becslésekkel szemben az arány már 50 százalék felett járhat.
Ahogy a The Conversationben megjelent ismertetésében Jones írja, a jó hírhez egy rossz is társul: a szennyvíztisztítás mértékének eloszlása borzasztóan egyenetlen. A fejlődő országokban 4,2 milliárd ember nem jut hozzá a megfelelően biztonságos szennyvíz elvezetéshez, és becslések szerint évente 829 ezer olyan haláleset történik, amelynek részben ez is lehet az oka.
A fő problémát az jelenti, hogy a fejlődő országokban a népesség növekedése és az iparosodás gyorsabb, mint a hozzá kapcsolható szennyvíz kezeléséhez szükséges új infrastruktúra kiépíthetősége. A legfőbb gátat természetesen a fejlesztésekhez szükséges pénz hiánya jelenti, a központosított szennyvízbegyűjtés és kezelés, amely a városias környezetben hatékonynak bizonyult, nagyon drága.
A szennyvíz megtisztítása és újrahasznosítása globális szinten nagyrészt kihasználatlan lehetőség, hiszen ennek aránya csak 11 százalék, ami azért nagyon kevés, mert egyre több helyen egyre nehezebb feladatot jelent a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz biztosítása.
A szennyvíz tisztítása nem csak a mennyiséget növeli, de sokkal kiszámíthatóbbá is teszi egy adott régió vízellátását, mert a szennyvíz keletkezése jelentős részben független az időjárástól. A szennyvíz foszfor és nitrogéntartalmát pedig a tisztítás során ki lehet vonni, és fel lehet használni műtrágya készítéséhez – írta a G7.
Nyitókép: indiai szennyvíz csatorna tisztító forrás: getty images
