Hiba lenne azt mondani egy elért részeredményre, hogy nem kell neki örülni: Tarlós bejelentésének indokai mögött civil tiltakozások, petíciók, jegyzékek, viszonylag nagy létszámú tüntetések sora áll, amelyek a nyári ligetvédős rendőr-attack vagy a Római-parti erős demonstráció miatt átlépték a politika ingerküszöbét is. Bardóczi Sándor írása.
Éppen úgy szól ez a választói akaratnak való megfelelési kényszerről, mint a politikai kárenyhítésről, amely a Liget-Budapest program vagy a Római-parti mobilgát fővárosi lakosság általi egyértelmű elutasítottsága miatt előállt helyzetet akarja kezelni.
Csak a főváros által birtokolt és kezelt közterületeken évtizedek óta várják üres fahelyek (a Főkert nyilvántartása szerint több mint 8000) azt, hogy egyszer majd legyen a ma szomorú aszfaltlukakban, az elszáradt tönkök helyén újra élő fa. A fővárosban azonban kétszintű önkormányzat van, a kerületek nagyon eltérő módokon kezelik a saját fasoraikat, zöldfelületeiket, és nagyon eltérő mértékben van egyáltalán hiteles információjuk róla, hogy mekkora rést kellene betapasztani utcafásítással.
Ezért egyes becslések szerint tízezer helyett akár harmincezer fa azonnali pótlására lenne szükség a budapesti utcákon. Azért azonnalira, mert egy tömeges fapótlás eredményei is csak bő egy évtized múlva lehetnek majd érzékelhetőek, miközben a láncfűrészt lassan felveheti a címerébe a főváros.
Egy fának ugyanis – eléggé el nem ítélhető módon – évtizedekre van ahhoz szüksége, hogy lombtömegben, levélfelület-indexben, ökológiai szolgáltatásban utolérje kivágott, 30-80 éves testvérét. Ehhez képest igencsak szerénynek mondható a mostani fővárosi vállalás, amely első évben 1600 előnevelt facsemetét telepítene, miközben csak a kiemelt beruházások (Kossuth tér, József nádor tér, Dagály, Dunaparti sétány, Liget-Budapest, Római-part, Orczy-kert, Normafa) területén már kivágásra került közel 1000 koros fa az elmúlt években, és a következő évben további 2500 van ilyen veszélynek kitéve.
Igen, jól érti mindenki: miközben 1600 facsemetére hangzott el most a politikai PR-nál egy kicsit konkrétabb ígéret, ugyanakkor 3500 idős fa ment vagy megy a levesbe csak az állami kiemelt beruházások területén.
Nincs kultúrája annak a hazai döntéshozói körökben, hogy a zöld infrastruktúra érték, ugyanolyan szükséges közmű egy város életében, mint a csatorna vagy a víz. Nélküle nem tud egészséges, lakható, élhető lenni a város. Nélküle elmenekülnek az emberek. Beindul a kifelé költözés, az agglomerálódás. Nincs kultúrája annak az engedélyező hatóságok, a mérnöktársadalom, a kivitelező cégek széles körében, hogy odafigyeljünk a már meglévőre. Zöldfelületet nagyon nehéz létrehozni. Idő kell hozzá. Elpusztítani egy pillanat, s ekkor nem csak egy „fejlesztést akadályozó objektum”, de sok évtized természet által adományozott helyi értéke szűnik meg. Nincs kultúrája a műszaki alternatívák, a helykijelölések környezeti szempontú mérlegelésének. Aki alternatív utat vázol, az rendre megkapja a főpolgármestertől a maga eposzi jelzőjét: „hisztérikus”, „túlmozgásos”, „liberális”, „félrevezetett”, „katasztrófaturista”, „politikai hátsó szándéka van”. Nincs párbeszéd.
Bardóczi Sándor szerző okl. tájépítészmérnök, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja teljes írása >>>
Láncfűrésszel a zöldeket beszélő Tarlós ellen
A főpolgármester 3 év alatt tízezer növényt ültetne. Tarlós István 2019-re zöldebb, élhetőbb, jobb levegőjű fővárost szeretne kialakítani. A Városliget kertépítészeti miniszteri biztosa szerint 1,3 hektárral nő a zöld-, 3,8 hektárral a vízfelület. A Ligetvédők és az ellenzéki pártok szerint hiteltelen a kampány és hamisak a számok.
