Egyre érdekesebben alakul a 2003-as paksi üzemzavar hulladékainak nyári elszállításával kapcsolatos ügy, amit Jávor Benedek európai parlamenti képviselő tavasz óta feszeget. Minél többet válaszolnak az illetékesek, annál zavarosabb, hogy tulajdonképpen mit is csináltak. A jelek szerint részben maguk sem tudják, részben tudják, de nincs konszenzus arról, hogy helyette mit hazudjanak.

Szeptember közepén adatkéréssel fordultam az Országos Atomenergia Hivatalhoz (OAH) a kiégett fűtőelemnek minősített, és Ukrajnán keresztül augusztusban kiszállított hulladék sorsát illetően. Mit szállítottak, milyen célból, mit engedélyeztek, mennyire volt mindez összhangban az uniós szabályozással? Október 10-én küldött válaszuk (itt,   itt,   itt és   itt) önmagában is annyi ellentmondást tartalmaz, hogy több kérdést vet föl, mint amennyit megválaszol.

Már arra sem kapunk belőle egyértelmű választ, hogy milyen célból is szállították ki a kiégett fűtőelemekt.

Válaszuk 3. pontja szerint „A szállítás célja a tokozott üzemanyagnak az Oroszországi Föderáció területén való ideiglenes tárolása, békés célú újrafeldolgozása, az újrafeldolgozás keretében keletkező radioaktív hulladékok ideiglenes tárolása és végleges elhelyezése.”
A 4. pontban ugyancsak megerősítik, hogy „A Szerződésnek megfelelően a jövőbeni békés célú feldolgozás során keletkező valamennyi termék az Oroszországi Föderáció területén marad, a radioaktív hulladékok ideiglenes tárolása és végleges elhelyezése az orosz fél kötelezettsége.”
A 6. pontban megerősítik, hogy „a radioaktív hulladékok ideiglenes tárolása és végleges elhelyezése az orosz fél kötelezettsége.” A 3. pont a) bekezdése ugyancsak egyértelműen megfogalmazza, hogy az orosz féllel kötött szerződések végleges elhelyezésre is vonatkoznak. A válasz 6. pontja szerint a kiszállított fűtőelem-kötegek tulajdonjoga és az azokkal kapcsolatos kötelezettségek és jogok az orosz félre szállnak át.
Ez alapján egyértelműnek tűnik, hogy a kiégett fűtőelemeket végleges lerakásra küldte ki a magyar kormány. Nos, az OAH szerint viszont nem.
Válaszuk 5. pontja szerint „A szállítás célja nem végleges elhelyezés, hanem a 3. pontban részletesen leírt cél volt.” A 6. pontban ugyanezt erősítik meg. A hivatkozott 3. pontban ugyanakkor részletesen leírják, hogy a kiszállítás célja ideiglenes tárolás, újrafeldolgozás, és végleges tárolás. Teljes tanácstalanság, hogy akkor most mi is történt ezzel a vasúti szerelvénnyi sugárzó anyaggal?


Ilyen csövekből áll a fűtőelem   Fotó: MTI

Pedig a pontos válasz dönti el, hogy jogszerű volt-e a kiszállítás, vagy sem.

Az Euratom Szerződés 4.§ (1) bekezdése szerint "a területükön keletkező kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatban a végső felelősség a tagállamokat terheli." A (4) bekezdés megállapítja, hogy "A radioaktív hulladékot abban a tagállamban kell véglegesen elhelyezni, amelyikben az keletkezett, kivéve, ha a szállítás időpontjában az érintett tagállam és egy másik tagállam vagy egy harmadik ország között – a 2006/117/Euratom rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság által meghatározott kritériumok figyelembevételével – hatályba lépett olyan megállapodás, amely egyikük végleges elhelyezésre szolgáló létesítményének használatára vonatkozik." Na most Majakban ilyen létesítmény nincs, tehát az oda végleges elhelyezés céljából nem lehet hulladékot, vagy kiégett fűtőelemeket szállítani, legfeljebb feldolgozásra vagy ideiglenes tárolásra. Ha Magyarország valóban végleges elhelyezésre szállította ki a paksi szemetet, akkor azzal megsértette az Euratom szerződést.

A helyzetet bonyolítja, hogy nem elég az OAH válaszán belüli feloldatlan ellentmondás. Még augusztusban Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszternek küldött adatkérésemre a napokban kapott válasz arról tanúskodik, hogy teljes tanácstalanság uralkodik az illetékesek között, hogy mit is műveltek, vagy mit is kéne mondani arról, amit csináltak. Seszták miniszter nem kertel, az OAH-val szemben világosan elismeri, hogy a sérült üzemanyagkazettákat végleges elhelyezés céljából szállították ki. Ennek jogszerűségét teljesen más úton próbálja bizonyítani mint az OAH (amelyik azzal próbálkozik, hogy tagadja a végleges kiszállítás tényét).
Szerinte:

Azaz nem baj, hogy végleges lerakásra szállítottuk ki a cuccot, mert szerinte azzal, hogy átadtuk az oroszoknak, minden felelősséget áthárítottunk rájuk. Szerinte az, hogy a kiégett fűtőelemből Oroszországban különítik el a még felhasználható anyagokat és a hulladékot, azt jelenti, hogy Magyarországon nem képződött hulladék. Hogy a 2011/70/Euratom irányelvben megfogalmazott végső felelősség alól mi mentesülünk. Ha ez valóban így lenne, akkor az egész irányelvnek nem lenne semmi értelme. De nincs így. Azért a hulladékért is felelősek vagyunk, amit Oroszországban vonnak ki a Magyarország által kiküldött sérült üzemanyagkazettákból. A fűtőelemek kiszállítása tehát megintcsak jogszerűtlen volt.

Képviselői mandátumom első napján az Európai Bizottságot kérdeztem, hogy akkor még tervezett szállítás megfelel-e az úniós szabályoknak egy írásbeli kérdéssel és a szállítást követő kérdésemre adott válaszában a bizottság tájékoztatott, hogy "hívatalosabb" szintem folytat a kérdésről párbeszédet a magyar hatóságokkal.  Azóta, a jogi helyzet tisztázása érdekében ismét az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságához fordultam, tájékoztatva őket a magyar félek jogértelemezéséről. Kíváncsi vagyok, ők vajon hogyan értelmezik a kérdéses irányelveket és mit tesznek annak érdekében, hogy a Európai polgárok biztonságát szavatolják.

Összességében nehéz elhinni, hogy a magyar nukleáris döntéshozatal valóban a mellébeszélésen, hazudozáson, ijesztő kockázatvállalási hajlamon és a jogszabályok bámulatosan rugalmas értelmezésén alapul. Pedig a helyzet szemmel láthatólag ez. És még abban sem tudnak megegyezni, hogy mit is mondjanak a nyilvánosságnak – leszámítva azt, hogy lehetőleg semmit. Ők fogják építeni a két új paksi blokkot is.

És persze csak remélni tudom, hogy mindezt az Európai Bizottság nem fogja tétlenül végignézni – írta blogjában Jávor Benedek.

Ide megy a paksi atomhulladék

Az oroszországi Majak Vegyi Kombinát összterülete több mint 90 km². A létesítmények egy része a föld alatt található. 1945 után összesen 7 reaktort helyeztek üzembe, melyek hűtővizét sokáig a Tecsa folyó szolgáltatta. A 60-as években radioaktív hulladék feldolgozót és radioaktív izotópokat előállító üzemeket építettek. Ekkortól a sugárzó hulladék feldolgozása és az izotópok előállítása vált fő tevékenységgé. Később atomhulladék-lerakóval is bővült a Majak Vegyi Kombinát.

Kapcsolódó anyagok:

Rossz atom a Roszatom?

Szürkezónában a paksi atomvonat

A paksi fűtőelemek bizonytalan jövője

Ide megy a paksi atomhulladék