Míg a boltokban a fogyasztó 300-400 Ft-ot fizet egy kiló almáért, a termelő ezért már csak 100-150 Ft-ot, az almaszedő munkás pedig kevesebb, mint 10 Ft-ot kap. Mindez gyakran emberjogi problémákkal, hazai és nemzetközi jogszabályok felrúgásával társul.
Köztudott, hogy a Magyarországon fogyasztott déligyümölcsöket méltánytalan körülmények között termelik. A fejlődő országok banán– és lénarancsültetvényein embertelen munkakörülmények uralkodnak, és az európai piacra érkező termékek előállítása jelentős környezetszennyezéssel jár. Sokan azzal nyugtatják lelkiismeretüket, hogy ha helyi, magyar terméket vásárolnak, mindehhez nem járulnak hozzá. Ám a hazai almaültetvényeken sem sokkal jobb a helyzet – derül ki a Tudatos Vásárlók Egyesülete és a vs.hu közös oknyomozó riportjából.
A magyarországi almaszedő munkások jó esetben napi 4-6000 forintot is hazavihetnek egy-egy hajtósabb, 10-12 órás munkanap után. Ennél rosszabb helyzetben vannak azok, akik közmunkában végzik ugyanezt, és mintegy 2400 forinttal a zsebükben térhetnek haza, igaz nekik „csak” 8 órát kell dolgozniuk. Az alacsony bér számos olyan tényezővel társul, ami nemcsak jogszabályellenes, de emberi jogi szempontból is kifogásolható. Az almaszüretelő idénymunkások sokszor munkaszerződés és egészségügyi biztosítás nélkül, szélsőséges időjárási körülmények között dolgoznak, mindezt gyakran több száz kilométerre, távol a családjuktól. A hőségben, 10-12 órás kemény fizikai munka során, naponta legalább 1000 kilót emelnek, miközben sok munkáltató nem biztosít elegendő szünetet, se fedett, árnyékos pihenőhelyet számukra, de az ivóvíz vagy a szabadság is leginkább a munkáltató jó szándékán múlik.
A bizonytalanságot tovább növeli a teljesítmény alapú bérezés. Az így foglalkoztatott munkások hiába érkeznek meg hajnalban az ültetvényre, ha esik az eső, elmarad a munka és vele a fizetség is, sok beleszólásuk nincs a helyzetbe. A Munka Törvénykönyve szerint a napi munkaidő legfeljebb 12 óra lehet – e szabály betartása alól az idényjellegű munka sem kivétel – mégis sok esetben nem telik le a műszak 12 óra munka után. A kemény és sokszor jogszerűtlen munkakörülmények és annak ellenére, hogy a jövedelmük legfeljebb ahhoz elegendő, hogy a szegénységi küszöbön billegjenek, az almaszedő idénymunkásoknak nincs más választási lehetőségük, ha el akarják tartani a családjukat.
Fotó: MTI / Balázs Attila
Az ördögi körből nehéz kilépni: gyakorlatilag a modern kori rabszolgaság csapdájába estek.
A nemzetközi és hazai jogszabályokat is áthágják A fenti helyzettel nem csak azoknak van bajuk, akik méltányos gyümölcsöt szeretnének fogyasztani. A munkáltatók sokszor felrúgják a magyar törvényeket ,az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének, az ILO-nak az ajánlásait, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának egyes cikkelyeit is. Az idényjellegű foglalkoztatási forma terjedésére és az ebből adódó társadalmi problémákra az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) is felhívta a figyelmet.
A napszámos munka folyamatos létbizonytalansággal jár: kevésbé számíthatnak betegbiztosításra, szabadságra, vagy éppen a munkaidőre vonatkozó szabályok betartására, ráadásul a jövedelmük is kevesebb. Szegénységi küszöb alatt Magyarországon a teljes állásban bejelentett dolgozók keresetének alig a 60 %-ára számíthatnak a napszámban alkalmazottak, ha egész évben folyamatosan lenne lehetőségük egyáltalán ilyen munkára – ami ritka. Ezzel is magyarázható, hogy közül jóval többen élnek a szegénységi küszöb alatt. Míg Magyarországon a teljes munkaidőben dolgozók körében a szegények aránya 5 %-os, azoknál, akiket csak részmunkaidőben alkalmaznak, köztük a napszámosoknál, ez 19 %. Keressük a méltányos almát!
