A rákfélék új faját fedezték fel Spanyolország északnyugati partjainál: a parányi narancsvörös színű ízeltlábú mindössze öt-hét centiméteres. Az Atlanti-óceán legkeletibb csücskében felfedezett Uroptychus cartesi a tízlábú rákok rendjéhez tartozik.
Sokkal inkább hasonlít a remeterákokra, mint a valódi rákokra. Egyedeire korállok között, 1410 méteres mélységben bukkantak spanyol és japán kutatók – olvasható a PhysOrg és a LiveScience tudományos hírportálon. A kutatásról a Zootaxa folyóiratban jelent meg részletes tanulmány.
A rákocska a Chirostylidae-családba tartozik. Az európai vizekben ez a család negyedik ismert képviselője, de alakilag különbözik a legtöbb európai fajtól. A család tizennégy faja a Karib-tengerben honos, köztük található az Uroptychus cartesi legközelebbi rokona, az Uropzychus armatus. További száz fajuk a Csendes- és az Indiai-óceánban él. "A rák a Csendes- és az Indiai-óceánon keresztül jutott el néhány millió évvel ezelőtt az Atlanti-óceánba" – hangsúlyozta Enrique Macpherson, spanyol kutató, a tanulmány társszerzője.
A hat befogott egyedet a Barcelonai Tengerbiológiai Intézetnek és a Párizsi Természettudományi Múzeumnak adták át a kutatók. A tízlábú rákok (Decapoda) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rákok (Crustacea) altörzsébe és a felsőbbrendű rákok osztályába tartozó rendet alkotják mintegy tízezer fajjal. Megnevezésük némiképp megtévesztő, mert azt sugallja, hogy tíz járólábuk van, valójában legtöbbször nyolc, mert az első pár ollóra módosult, és nem vesz részt a helyváltoztatásban.
A tízlábú rákok feje és tora fejtorrá nőtt össze, ezt a fejből kiinduló hátpajzs takarja. Kopoltyúik a hátpajzs két oldala és a tor közötti üregben helyezkednek el. A rákok szelvényezett állatok, és a három fő testtájuk (fej, tor és potroh) önmagában is több szelvényből áll. Minden egyes szelvénynek van egy pár szelvénynyúlványa.
