2015. július elején Oroszország betiltotta a vizeiben a nagyüzemi eresztőhálós halászatot. Az akár 32 méter hosszú hálókat az orosz és japán hajók használják lazachalászatra a Távol-Keleten, amelyekbe sajnálatos módon nagy mennyiségben akadnak bele tengeri madarak és emlősök is (járulékos fogás).
A BirdLife legfrissebb felmérése szerint ezeken a vizeken a legmagasabb a különféle halászati módok miatt elpusztult madarak száma, mely évente akár 140 000 egyed is lehet. A pusztulás nagy része a hatalmas kiterjedésű eresztőhálóknak tulajdonítható, ezért a tilalom igazán jó hír számos tengeri madárnak, mint pl. a kontyos lundának (Fratercula cirrhata), a vékonycsőrű vészmadárnak (Ardenna tenuirostris) és a vastagcsőrű lummának (Uria lomvia) is, nem is beszélve egy sor emlősről, mint a Dall-disznódelfin (Phocoenoides dalli), a szalagos fóka ((Histriophoca fasciata) és a csendes-óceáni delfin (Lagenorhynchus obliquidens).
Az eresztőháló a kopoltyúhálók egy olyan típusa, melyre valószínűleg a legtöbben gondolnak, ha azt a szót hallják, hogy „halászháló”. Ezek a hálók majdnem láthatatlan nejlonból készülnek, melyben a halak a kopoltyújuknál fogva akadnak fent. Az eresztőhálókat a vízfelszínre telepítik, a víz felszínén lebegnek, általában egy hajóhoz vagy egyéb fix ponthoz rögzítve. Habár a nyílt tengeren 1991 óta be van tiltva használatuk, az egyes országok fennhatóságaihoz tartozó vizeken más kopoltyúhálókkal egyetemben legálisan alkalmazhatóak.
Az eresztőhálók nincsenek rögzítve egy helyben, ezek ún. mobil hálók, az uralkodó áramlattal úsznak együtt
(Forrás: halaszat.blog.hu).
A vadvilág számos fajára nézve fantasztikus hír, hogy az orosz vizeken betiltották ezeknek a hatalmas hálóknak a használatát ‒ a BirdLife Tengeri Programja is üdvözli a lépést. Ennek ellenére még rengeteg kisebb, számottevő szociális és helyi jelentőséggel bíró kopoltyúhálós halászat üzemel, melyek ugyan mérsékeltebb, de még így is komoly természetvédelmi károkat okoznak. A kisebb halászatok bezáratása nem lehet megoldás, ezért a BirdLife tovább folytatja a halászokkal való munkát annak érdekében, hogy megtalálják a mindenki számára előnyös technikai megoldásokat.
A fenékhálós és horogsoros halászati módszerekkel ellentétben, ahol már hatékony technikákat alkalmaznak a járulékos fogás küszöbölésére, a kopoltyúhálós halászatnál még nincsenek hasonló enyhítő megoldások. Mivel egy becslés szerint világszszinten évente kb. 400 000 madár esik a kopoltyúhálók áldozatául, a BirdLife Tengeri Programja számos területen keresi a megoldást: együtt dolgozik például számos érzékszervi specialistával, hogy kiderüljön, vajon mit látnak a madarak a víz alatt, hogyan érzékelhetik ezeket a hálókat, és ehhez mérten milyen technikai újítást lehet bevetni. A szervezet továbbá kooperál a litván halászokkal is, hogy olyan hasznos megoldást találjanak, ami a halászoknak is és az élővilágnak is egyaránt kielégítő.
A kopoltyúhálók problémái:
— A kopoltyúhálók láthatatlanok az állatok számára
— Évente 400 000 tengeri madár pusztul el a hálók miatt
— A háló nemcsak madarak, hanem tengeri emlősök és teknősök pusztulását is okozza
— A probléma kezelése nehézkes, mivel a kopoltyúhálós halászatok gyakran rengeteg kisméretű, nagy területen szétszóródott halászhajóból állnak
— A BirdLife jelenleg a káros hatásokat csökkentő technikákon dolgozik, hogy megvédje a veszélyeztetett fajokat és elérje, hogy a gyakori fajok is gyakoriak maradjanak.
Vízbe fulladt közönséges levesteknősök (Chelonia mydas).
A hálóba gabalyodva a teknősök nem tudnak a felszínre úszni levegőért. (Fotó: Projeto Tamar Brazil Image Bank).
