Költöző madarak óriás raja szállt alá egy működő szénbányánál. A dolgozók szerint – akik megpróbálták elijeszteni őket – a Montanai bánya-árok úgy nézett ki, mint „300 hektárnyi fehér madár”. Jó pár ezer sarki lúd pusztult el, miután egy hóvihar leszállásra kényszerítette a madársereget, az öreg Montanai bánya savas, fémekkel dúsított vízénél.
Mark Thomson – a Montana Resources bányatársaság környezeti ügyekért felelős menedzsere – azt nyilatkozta, hogy szemtanúk „300 hektárnyi fehér madár”-ról számoltak be neki november 28.-án. Az Atlantic Richfield mellett, a Montana Resources felelős a Butte- településnél fekvő Berkely bányaárokért. November 28.-a óta a Montana Resources és az Atlantic Richfield dolgozói reflektor fényekkel, hangriasztókkal és egyéb eszközökkel próbálják elijeszteni a madarakat a víztől és megelőzni a további madárcsapatok partraszállását. A vállalat becslései szerint a madarak több mint 90%-a sikeresen odébb lett kergetve november 29.-re – nyilatkozta Thomson.
Az elpusztult állatok számát csak becsülni tudják, de vélhetően legalább 10 ezer sarki lúd veszett oda november 28. estéjén.
A dolgozók biztos forrásra támaszkodhattak – egy, a bányától 40 km-re tartózkodó szabadságon lévő – munkatársuk személyében, aki egy 25.000 taglétszámú kötelékbe verődő sarki lúd raj érkezéséről szolgáltatott információkat. – említette Thomson. „Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy hány madár volt azon az éjjelen Butte térségében.” – mondta Thomson – „Olyan számban voltak, melyet soha korábban a 21 éves monitorozás alatt nem figyelhettünk meg: több nagyságrenddel többen.”
A munkavállalók is keményen dolgoztak a madarak megmentéséért – említette – általánosságban, Butte térsége évi 2000-5000 madár átvonulásáról tanúskodik; ideértve a tavaszi vándorlási időszakot és a víz okán keletkező vándorlást is. A halálesetek számának felbecsülését a bánya árok felett elhaladó drónok és légijárművek megállapításaira alapozhatjuk. Szövetségi és állami hivatalok még mindig nem tudják megerősíteni az elpusztult sarki ludak számára vonatkozó becslések helyességét. Mindazonáltal az elhalálozott ludak összesített számát a vállalat sokkalta nagyobbnak becsüli, mint azt az 1995-ben elpusztuló 342 darabot, amely okául szolgált azoknak a kárenyhítő tevékenységeknek a bevezetésére, melyek igyekeznek megóvni a madarakat a toxikus víztől.
A vállalatok igyekeznek meghatározni, mely körülmények vezettek a madarak ezreinek kései vándorlásához és azok hóviharral való találkozásához, éppen akkor, mikor a Berkley bánya árok biztosította az egyedüli víz-lelőhelyet. A Montanai egyetem madártani specialista professzora, Jack Kirkley a Montana Standard-nak elmondta, hogy a közelmúltban tapasztalható enyhe telek nem sürgették a madarak korai, délnek tartó vándorlását és bizonyos esetekben olyan madarak elvándorlását akadályozták, melyek soha nem maradtak még korábbi helyükön. Megjegyezte, hogy a kontinens 4-6 millió sarki lúdjának nemrégiben tulajdonítottak jelentőséget mivel túl nagy volt a populáció.
A Montana Resources-t és az Atlantic Richfield-et ugyanakkor büntetés érheti, ha az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal megállapítja, hogy a cégek nem feleltek meg a madárvédelmi program követelményeinek, de Thomson állítja, hogy az erőfeszítéseik megfelelőek voltak.
