Az elmúlt időszakban többen kritizálták a Sólyom Lászlót, amiért eddig nem fejtette ki véleményét a paksi bővítésről, noha korábban különösen aktív volt környezetvédelmi kérdésekben. Egy mai energiaügyi konferencián a volt köztársasági elnök keményen bírálta a paksi bővítésről szóló döntést. Úgy tűnik, mintha az egész politikai elit az oroszok zsebében lenne, ez még Bulgáriában sincs így.
A volt köztársasági elnök szerint egy ilyen nagy horderejű döntést komoly előkészítésnek kell megelőznie, ám a kormány döntéshozatala nélkülözi a „szakmailag normális és demokratikusan szükséges” minimumot. Sólyom László felhívta a figyelmet a kormány kommunikációjára is, melyben „igénytelen és ellentmondó érvekkel találkozunk”.
Sólyom emlékeztetett, hogy köztársasági elnökként is bírálta a 2009-es országgyűlési határozatot, mely a mostani döntést tulajdonképpen előkészítette. Társadalmi vita akkor nem volt, ez most is elmaradt, pedig nem csupán egy villamos erőmű beruházásról van szó, hanem annál sokkal többről, a mostani döntés következményeit még unokáink is viselni fogják. (A 2009-es döntés körülményeiről egy korábbi konferencia kapcsán már írt a vs.hu.)
A volt köztársasági elnök szerint elfogadhatatlan, hogy minden vonatkozó adat titkos, így nem lehet eldönteni azt sem, mi alapján döntöttek a bővítés mellett, pedig ennek szükségességét 2011-ben határozatában kimondta a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa. A kérdés felelős megvitatásához ismerni kellene az összes szempontot, és az előzetes hatástanulmányokat. Az olcsóságra hivatkozó érvek pedig addig nem elfogadhatóak, amíg nem ismertek az ezt alátámasztó számítások – mondta el Sólyom, aki ugyanakkor emlékeztetett, hogy energiaellátási szempontból bőven elég lett volna öt-tíz év múlva belefogni a bővítésről szóló vitába, és nem lenne szabad már most lemondani a megújuló energiaforrások használatáról. A környezeti kockázatokról szólva Sólyom kiemelte, hogy a megítélésnél az erőmű teljes életciklusát figyelembe kell venni, például a leszerelt fűtőelemeket az elfogadott szerződés szerint húsz év múlva visszaszállítják Magyarországra.
Sólyom figyelmeztetett: azzal, hogy a parlament lényegi vita nélkül fogadta el a bővítést, a kormány komolyan veszélyezteti Magyarország külső megítélését, de ennél is többről van szó. A volt köztársasági elnök szerint ugyanis a miniszterelnökségre korlátozódó és titkos előkészítésből, a megfelelő információk nélküli országgyűlési döntésből, valamint az érdemi információk titkosságából a „hatalomgyakorlás hitelességi válsága bontakozik ki”. Amíg pedig a kormányzás hitelességi válsággal küzd, addig a szakmai és a civil szférának kell lefolytatnia a szükséges vitákat, megtörve a politikai monológok egyhangú és alacsony színvonalát – számolt be az eseményről a vs.hu.
Úgy tűnik, mintha az egész politikai elit az oroszok zsebében lenne, ez még Bulgáriában sincs így
Hiába tízmilliárd euró, hiába szólhat a beruházás 60-70 évre, a paksi atomerőmű bővítéséről szóló mai konferencia csak az MTA Felolvasótermében kapott helyet, miután a Dísztermet már elfoglalta a növényvédő konferencia. Sólyom László így is kétszáz ember előtt mondhatta el előadóbeszédében aggályait a projekt kormányzati előkészítésével és parlamenti elfogadtatásával kapcsolatban. Igaz, már úgy is késő, egy ilyen konferenciára még az előtt kellett volna sort keríteni, mielőtt Orbán Viktor váratlanul megegyezett Vlagyimir Putyin orosz elnökkel arról, hogy az újabb energiablokkok felépítését tender nélkül orosz cégekre bízza, egyúttal Oroszországtól hitelt felvéve a beruházásra.
Sólyom László többek között arról beszélt, hogy "Az emberek látóköre messzebb ér a jövő havi villanyszámlánál, joguk van ismerni a döntés komplexitását és következményeit. (…) Tény, hogy a rendkívüli horderejű szerződés megkötése meglepetésként érte nemcsak a „magyar embereket”, hanem a magyar energiaipart, sőt a kormányt is. Az is tény, hogy nemcsak az előkészítés folyt titkokban, de minden adatot, amely a döntés felelős megítéléséhez szükséges lenne, tíz évre titkosítottak. A politikai kommunikációban igénytelen és ellentmondó érvekkel találkozunk."
Az NFM államtitkára megvédte a bővítést. Románia is olcsóbban csinálná.
Az index részletes beszámolója >>>
Sólyom László megnyitó beszéde
„Rövid bevezetőmben azt világítom meg, miért fontos ez a konferencia. Természetes ugyanis, hogy egy ilyen fontos témát a szakemberek több oldalról elemeznek, hogy reflektálnak egymás érveire, és hogy egy ilyen tanácskozás nagy nyilvánosságot kap. A mai helyzetben azonban, s különösen abból a módból, ahogy a paksi döntést a kormány és a parlament meghozta, a dolgoknak ez a szakmailag normális és demokratikusan szükséges menete hiányzik. A döntés súlyát senki nem vitatja, sőt, szerzői büszkék rá. Tény, hogy a rendkívüli horderejű szerződés megkötése meglepetésként érte nemcsak a „magyar embereket”, hanem a magyar energiaipart, sőt a kormányt is. Az is tény, hogy nemcsak az előkészítés folyt titkokban, de minden adatot, amely a döntés felelős megítéléséhez szükséges lenne, tíz évre titkosítottak. A politikai kommunikációban igénytelen és ellentmondó érvekkel találkozunk.
Köztársasági elnökként nyilvánosan bíráltam a paksi bővítés előkészítésére vonatkozó 2009-es országgyűlési határozatot. Hangsúlyoztam, hogy a döntést teljes körű információn alapuló társadalmi vitának kell megelőznie. Továbbra is azt mondom, hogy félrevezető a kérdést arra szűkíteni, mintha csak egy villamos erőmű beruházásról lenne szó. Az emberek látóköre messzebb ér a jövő havi villanyszámlánál; joguk van ismerni a döntés komplexitását és következményeit. Látnunk kell tehát, hogy rendkívüli súlyú, három-négy generációt érintő döntésről van szó. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosa 2011-ben állásfoglalásban szólította fel a kormányt az előkészítés hiányosságainak pótlására, a hatásvizsgálatok nyilvánosságra hozására és az egész folyamat nyilvánosságának biztosítására. Ezt az alkotmányos visszásságot azóta sem orvosolták. Látnunk kell, hogy a döntést olyan szituációban hozzák, amikor válaszúton van a világ energiatermelése. A választáshoz azonban szükség volna az alternatívák részletes ismeretére és megvitatására, a trendek figyelembevételére. Mi volt a döntési szempont? Csupán az olcsóság? Az ezt alátámasztó számítások nem ismeretesek. Néhány nyilvános utalás a megújulók mai árait emlegeti, nem pedig az új atomblokkok belépésekor várható helyzetet.
Miért kellett most szerződni, amikor energiaellátási szempontból öt-tíz év múlva is időben lennénk, és addigra az alternatívák csak tisztulni fognak? A megújulók visszaszorítása, a jövő egyik útjának eltorlaszolása már a mostani költségvetésekből látszik. Hol van a példátlan nagyságú adósságteher igazolása? Ki állja az árfolyamkockázatot? A beruházás terhét mindenképpen az országnak kell fizetnie. Mi indokolhatja, ha ezt nem az áram fogyasztóira terhelik, hanem mindenkivel fizettetik, vagyis az alacsony ár nem valós? Ez az elköteleződés nyilván hatással van külpolitikánkra, a nemzetstratégiára, megítélésünkre a világban és az Európai Unióban. Mikor vitatta meg ezt az Országgyűlés? Ez is a kockázatok közé tartozik, mint ahogy kockázatos és drága egyetlen erőműre feltenni az energiaellátás több mint felét. S a környezeti kockázatnál sem elég a szén-dioxid-mentességről és a reaktorok műszaki biztonságáról beszélni, hanem az egész életciklust kell nézni, az uránbányászattól a leszerelt blokkok és a fűtőelemek tárolásáig, amelyet a nemzetközi jog szerint csak időlegesen háríthatunk Oroszországra. Nem hagyható figyelmen kívül a szükséges kapcsolódó beruházások környezeti terhe sem. Az emberi hibát pedig sosem lehet kizárni.
A nyitott kérdéseket lehetne folytatni. Ami azonban a miniszterelnökségre korlátozott titkos előkészítésből, az elegendő információ nélkül az országgyűlésre hárított döntésből, az alig néhány képviselő jelenlétében lefolyt úgynevezett vitából, s végül az érdemi adatok tíz évre való titkosításából kibontakozik, az nem más, mint a hatalomgyakorlás hitelességi válsága. Éppen a kormányzásnak ebben a hitelességi válságában a szakmai és állampolgári önbecsülés dolga, hogy folyjon érdemi eszmecsere, hangozzanak el valódi érvek kölcsönös tisztelettel és nyitottsággal.”
