A dél-afrikai Durbanben megkezdődött részes felek konferenciája (COP17), azaz a szokásos évi globális szintű klímacsúcs. Az IUCN és az óceánok savasodására specializálódott RUG csoport friss jelentése pesszimista.
Tegnap megkezdődött Durbanben az ENSZ 17. Klímaváltozási Konferenciája, amelyen a résztvevők célja, hogy kimozdítsák a holtpontról a nemzetközi környezetvédelmi együttműködésről szóló tárgyalásokat. Az együttműködésben részt vevő 194 ENSZ-tagország közül 183 képviselteti magát a 12 napos tanácskozáson, amelyen a 2012 végén lejáró Kiotói Jegyzőkönyv megújítása, vagyis az áll a tárgyalások középpontjában, hogy a jegyzőkönyvet ratifikáló országok 2013-tól ismét vállaljanak kötelezettséget az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Szó lesz arról is egyebek között, hogy hogyan finanszírozzák a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett országok alkalmazkodását. Kiotó meghosszabbítása komoly ellenállásba ütközhet: a világ két legnagyobb kibocsátója, az Egyesült Államok és Kína még az eredeti megállapodást sem ratifikálta, továbbá több állam, így Oroszország, Japán és Kanada már a tanácskozás előtt bejelentette: csak akkor hajlandó megújítani kötelezettségvállalásait, ha Kína és Amerika hajlandó csökkenteni kibocsátását. A feltörekvő államok pedig – miközben féltik gazdasági növekedésüket – követelik, hogy a már régebb óta jelentős kibocsátónak számító fejlett országok vállaljanak nagyobb áldozatot.
A legveszélyeztetettebb szigetországok már a konferencia megnyitója előtt egy közös közleményben követelték, hogy sürgősen szülessen egy klímavédelmi megállapodás. Szerintük a legkiszolgáltatottabb országok elárulásával ér fel, hogy a legnagyobb kibocsátók megpróbálják halogatni a megállapodást. Nagy mértékben függ az utóbbi országoktól, hogy sikeres lesz-e durbani tanácskozás. (MTI)
Az óceánokban tapasztalható savasodási folyamatról ma már nem lehet csak érintőlegesen beszélni, hiszen a szakemberek szerint ez a probléma sokkal nagyobb annál, mint hogy a természetvédelmi és környezetvédelmi kérdések perifériáján kezeljék. Az ENSZ klímatárgyalásain, valamint más nemzetközi klímavédelmi egyezményekben is szükség van arra az IUCN és az óceánok savasodására specializálódott RUG csoport szerint, hogy súlyánál kezeljék a kérdést. A Durban-ben rendezett konferencián, amely az ENSZ jövő júniusi Rio+20 világkonferenciájára is készül, a szakértők arra hívták fel a nemzetek politikusainak figyelmét, hogy az óceánok savasodása bizony komoly kezelendő probléma, mert ha nem történik semmi, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek.
Minden évben az óceánok a kibocsátott széndioxid mennyiség csaknem negyedét nyelik el. Az óceánok és tengerek savasodása épp ezért 30 százalékkal növekedett az ipari forradalom kezdete óta, és az elkövetkező évtizedekben felmérhetetlen változások indulhatnak el a további erőteljes savasodás miatt. Ezek a kémiai változások mindenképpen negatív hatással vannak a tengeri élővilágra, legfőképpen a meszes rákfélékre, puhatestűekre, korallzátonyokra és számos zooplanktonra és phytoplanktonra is. A víz savasodása miatt mind több energiára van szükségük ahhoz, hogy felépítsék meszes héjukat, és ennek súlyos ökológiai következményei lehetnek a jövőben. Abban az esetben, hogyha a jelenlegi savasodás tendenciája folytatódik, néhány faj ki fog halni és ez hatással lesz az egész táplálékláncra.
„A nap mint nap kibocsátott, és így a légkört szennyező egyre nagyobb mennyiségű széndioxid káros hatással van az óceánokra is, mivel folyamatosan savasodáshoz vezet, ez pedig drasztikusan érinti a tengeri élővilágot” – jelentette ki Dan Laffoley professzor, az IUCN és a RUG közös konferenciájának levezető elnöke. „Mindez súlyos hatással lehet a jövőben az emberiségre is. Csak azzal lehet sikereket elérni, hogyha csökkentjük a széndioxid kibocsátásunkat és fokozzuk az óceánok védelmét, hogy azok képesek legyenek regenerálódni. Nekünk ezt az üzenetet kell hatékonyan eljuttatnunk most a politikusoknak Durban-ben és jövő nyárra Rióba, hogy azok megismerjék és megértsék a problémát és lépéseket tudjanak tenni.”
Az ENSZ klímatárgyalásain egyébként is a legfontosabb feladat, hogy mérsékeljék az atmoszférába jutó széndioxid mennyiségét, amely ugyancsak káros hatással van az óceánokra. A RUG legutóbbi nyilatkozata azonban sokkal szélesebb stratégiát lát elengedhetetlennek a savasodás megállítása érdekében, mivel arra is kitér, hogy más területeken is szükség van szabályozásra, például a tengerek szennyezése és a túlhalászat terén.
A szakemberek szerint nemcsak a klímaváltozást, de az óceánok savasodását is a rettenetes mennyiségben felszabaduló széndioxid okozza, így a két témát közösen kell tárgyalni. „Példaként említem a geoengineering megoldásait, mint például a napsugárzás visszatükrözését különféle módszerekkel, amelyeket mind gyakrabban emlegetnek a klímaváltozásra megoldásként, ezek azonban nem segítenek az óceánok savasodásában”- vélekedett Dr. John Baxter, a RUG másik vezető szakembere. „Olyan megoldásokat kell kitalálni, amely egyszerre mindkét problémára jótékony hatással van”.
„Amiatt, hogy az óceán képes a káros széndioxid jelentős részének elnyerésére és komoly szerepet játszik a klímaváltozás megfékezésében, így az óceánok maguk is áldozatai az egész folyamatnak, mivel mérgezik magukat és az elnyelt széndioxiddal tönkreteszik az élővilágukat” – mondta Dr. Carol Turley a Plymouth-i Tengeri Laboratórium kutatója, amely egyben a RUG egyik partnere. „ Tenni addig kell, amíg nem késő, hiszen az óceánok az egész világ egészségére is hatással vannak és a biológiai sokféleségük ad lehetőséget az emberek számára is, hogy élelemhez jussanak. Épp ezért azonnali lépéseket kell tenni a légkörbe jutó széndioxid mérsékléséért.”
