A világ kakaótermésének közel háromnegyedét adó Nyugat-Afrikában eltűnnek az őserdők, az ültetvényeken virágzik a gyerekmunka. De a csoki iránti kereslet nő.
Mars, Milka vagy Ferrero Rocher? Bármelyik legyen is a kedvenc csokoládéja valakinek, könnyen lehet, hogy „piszkos kakaót” fogyaszt vele. Nem rossz vagy hamis alapanyagról van szó, hanem – a Mighty Earth környezetvédelmi csoport friss jelentése szerint – illegálisan termesztett kakaóbabszemekről. A kereskedelmi láncolatban a legálisan ültetett növény termését ugyanis olyan területekről származó kakaóbabbal ömlesztik össze, ahol kiirtották az erdőt. A világ kakaótermésének 74 százalékát adó nyugat-afrikai övezetben ijesztő mértékű a fakivágás, a természetes vegetációk felégetése.
A Kameruntól Sierra Leonéig húzódó térségben Elefántcsontparton és Ghánában – a világ két legnagyobb kakaótermelőjénél – a legsúlyosabb a pusztítás. A világelső Elefántcsontparton például 1960 óta 80 százalékkal csökkent az esőerdők területe. A nyugat-afrikai övezetben 2 millió farmer termeszt kakaót, sokan nemzeti parkokban vagy védett erdőkben bővítik az ültetvényüket. Az esőerdők eltűnéséről beszámoló The Guardian londoni napilap szerint a gazdák lefizetik a hatóságokat, a Mighty Earth pedig arra következtet, hogy a globális kakaópiac felét ellenőrző három kereskedőcég, az amerikai Cargill, a nigériai alapítású, de szingapúri székhelyű Olam és a svájci Barry Callebaut közvetítőit nem izgatja a kakaószemek eredete.
A csokoládé iránti kereslet növekedésével 2030-ra alig marad erdő Nyugat-Afrika több országában.
A The Guardiannek nyilatkozó kereskedőházak és a nagy csokoládégyártók – az amerikai Mars és a Mondelez, a svájci Nestlé – nem cáfolták az erdőpusztítást, de közölték, hogy fellépnek ellene. Károly walesi hercegnek 34 vállalat vezetője ígérte meg, hogy a novemberi bonni klímacsúcsra konkrét tervvel állnak elő- olvasható a HVG összeállításában. A lap szerint etikai szempontból „piszkos szemek” kerülnek a kakaófeldolgozókba akkor is, ha az ültetvényeken gyermekeket alkalmaznak – csak Nyugat-Afrikában több mint kétmillió kiskorút. A gyermekek kimaradnak az iskolából, bérük csak az éhenhalás elkerülésére elég. Kérdés azonban, miként lehet a farmereket leszoktatni a termőterületek illegális bővítéséről vagy a gyerekmunka használatáról. Mert ők maguk is rendkívül szegények, állításuk szerint a felnőttbéreket nem tudnák megfizetni.
A Cocoa Barometer legfrissebb jelentése szerint ugyanis a csokoládé értékének csak a 6,6 százaléka jut a farmereknek (1980-ban ez az arány még 16 százalék volt). Valamivel kevesebb esik a kakaószemek szállítására, némileg több a feldolgozásra. A csokoládét gyártó cégek részesedése viszont több mint 35 százalék, a kiskereskedelem pedig 44 százalékot vág zsebre.
És miközben a multinacionális csokicégek profitja évtizedek óta nő, a kakaó ára az 1980-as évektől – az inflációval kiigazítva – mára, a 2010-es és a 2016-os kiugrás ellenére, a felére csökkent. A londoni tőzsdén 1500 font körül jegyzik tonnáját.
A kakaótermesztés és a csokoládéfogyasztás mai szintje több okból fenntarthatatlan.
A farmerek létbizonytalansága nem csak a változékony árak miatt jelentős. A termőterületek romlása, a tőkehiány és az éghajlatváltozás következtében az ültetvényeken egyre gyakoribbak a betegségek, a kártevők. Ha a globális felmelegedést nem sikerül megállítani, a nyugat-afrikai termőterületek alkalmatlanokká válnak a kakaótermesztésre. Elefántcsontparton és Ghánában a farmerek máris kezdenek áttérni a jövedelmezőbb olajpálmára és a gumifára. A londoni székhelyű Earth Security Group fenntarthatósági tanácsadó cég szerint a kakaó iránti növekvő kereslet és a nyugat-afrikai gazdák tömeges kilépése az ágazatból oda vezethet, hogy 2020-ra egymillió tonnás hiány lehet a kakaópiacon. A tavalyi teljes globális termelés 4 millió tonna volt.
Közben a csokoládé iránti kereslet az évtized eleje óta 13 százalékkal nőtt, az iparág bőven átlépte a 100 milliárd dolláros forgalmat. A nyugat-európai és amerikai piac – ahol az egy főre eső átlagos éves csokifogyasztás 5–7 kilogramm – a tudatosabb táplálkozás miatt stagnál, azonban a nagy feltörekvő piacokon rákaptak az „édes bűnre”. Indiában például az évtized végére 30 százalékos lehet a bővülés; egy felmérés szerint öt fogyasztóból kettő úgy véli, a csokoládé egészséges. Mivel az indiaiak és a kínaiak egy főre jutó átlagos csokifogyasztása évi egy kilogramm alatt van, bőven van mit behozniuk nyugati társaikkal szemben. Közben a világon elfogyasztott csokoládé mindössze 3,3 százaléka esik Afrikára, ahol a kakaóültetvények dolgozói aligha engedhetnének meg maguknak akár egyetlen Mars szeletet is-írta a HVG.
