Nehezen csillapul a felháborodás Franciaországban, mióta kiderült, hogy egy 21 éves fiatalember rendőri túlkapás miatt vesztette életét október 26-án, a sivensi erdőnél, ahol három éve nem lankad egy víztározó építése elleni tiltakozás. A nyomozás első eredményei igazolni látszanak a gyanút, hogy a hatóságok 48 órán át leplezték a tényeket, sőt, inkább a környezetvédőket okolták a tragédiáért, amelyért egyelőre senki nem vállalja a politikai felelősséget.
A sivensi erdő Toulouse városától észak-keletre, Tarn megyében található, és nyár végétől, amikor némileg szabálytalanul – a procedúra rendes menetét felgyorsítva – vágattak ki több hektárnyi erdőt a tervezett víztározó építéséhez, a terület rendszeres és durva konfliktusok színhelyévé vált a munkálatokat akadályozni próbáló környezetvédők és a “rend őrei” között. A hamarosan végképp elmérgesedő szituáció, helyi jelentőségén túlnőve, a szocialista kormánnyal szembeni ellenállás egyik gócpontjává lépett elő. Talán ennek is köszönhetően október 25-én, szombaton mintegy ötezer támogató kereste fel az ún. védelmi zónát (Zone à défendre, ZAD), hogy támogatásáról biztosítsa a terepet tavaly október óta „elfoglaló” tiltakozókat.
A szombati nap egészen estig jó hangulatban és incidensek nélkül zajlott, este kilenctől fordultak komolyabbra a tar terület egyik szögletében felsorakozó rendvédelmiekkel az összecsapások, amelyben a szemtanúk szerint a Molotov-koktélokból és más pirotechnikai eszközökből lassan kifogyó zadisták – a jelenlévő tömeghez képest egy jóval kisebb csoport – főleg köveket és földdarabokat használtak. A katonai kötelékbe tartozó csendőrök, illetve rohamrendőrök, akiket egy árok és egy rács is elválasztott az ellenféltől, több kilónyi oszlató eszközt használtak fel aznap éjjel, és mintegy 40 ún. támadó gránátot. Egy ilyen – a szabályzat szerint csak tisztek által és közvetlen veszély esetén, speciális elővigyázatossággal alkalmazható eszköz – találhatta el a helyszínre valamivel korábban, kíváncsiságból és fegyvertelenül érkező Rémi Fraisse-t.
A 21 éves egyetemista, akit ismerősei nem különösebben militáns, és végképp nem erőszakos környezetvédőként jellemeznek, elsősorban kutatásainak tárgya, egy sárga vadvirág miatt jött aznap a Tarnba. Barátnője úgy emlékszik, a „balhé” helyszínére barátaik hívására mentek át késő éjjel. Még sosem láttak ilyesmit, és a srác felháborodva reagált a látottakra, majd ő is belevetette magát a küzdelembe. Hajnali 2 óra tájban – a csendőrök csütörtök este kiszivárgott vallomása alapján – „J. tiszt” egy 4-5 fős csoport irányába hajított egy gránátot, amely becsapódásakor kiszakította Rémi Fraisse hátának felső részét; az orvosi szakvélemény szerint azonnal meghalt.
A letarolt terület november 2-án; Ulrich Lebeuf, M.Y.O.P., Le Monde
Földre zuhant testét néhány perccel később „kimenekítették” a csendőrök, és bár néhány óra múlva (egy azóta titokban tartott) boncolás igazolta, hogy halálát a robbanás okozta, a másnap délben kiadott közlemény csak annyit említ: „egy férfitestre bukkantak”. Az oszlató gránátok használatát hétfőn felfüggesztő belügyminiszter azóta sem ismerte el a halál pontos körülményeit. Épp ellenkezőleg, a következő napokban a hatóságok töredékes verziókkal álltak elő, azt az érzetet keltve, hogy a fiatalember az aktivisták „kemény magjához” tartozhatott, esetleg robbanó anyag lapult a hátizsákjában. Csak a hét végére vált egyértelművé, hogy a kommunikáció elterelő céllal zajlott; Rémi Fraisse szülei, akik múlt péntekig nem is láthatták fiuk holttestét, az eljárás nyomán feljelentést tettek halált okozó testi sértésért.
Egy túlméretezett és elhibázott konstrukció
A tervezett víztározó célja a nyáron egyre súlyosbodó szárazsággal küzdő terület vízellátásának megoldása lett volna – a 12,5 m magas és 315 m széles gát által létrehozott, 42 hektáron elterülő víztározó elsősorban a helyi szántóföldek öntözését segítené. Két nappal a tragédia után került nyilvánosságra a környezetvédelmi minisztérium által szeptemberben rendelt elemzés konklúziója, amely a gát ellenzőinek véleményét több ponton is igazolta.
A szakértők szerint az elhibázott, és előnyösebb alternatívákat mellőző koncepció szükségtelenül túltervezte a létesítményt, amely nagyjából 30 gazda érdekeit szolgálná csak. A Zöldek és a két kisebb baloldali párt által is támogatott ellenzők a közpénzből finanszírozott magánérdek és a döntéshozatal során felmerült összeférhetetlenségi gondok mellett, egy áldozatul eső, 13 hektáros lápos terület és ennek majd 100 védett növény- és állatfaja miatt sem rokonszenveztek a tervekkel. Ezekről egyébként a vétójoggal nem rendelkező helyi és országos természetvédelmi hatóság is negatív véleménnyel volt.
További kételyeket ébreszt, hogy a 8,4 milliós állami beruházás évente további 340 ezer eurós kiadást jelent majd az adófizetők számára, miközben a terület és egész Dél-Franciaország vízgondjai, a már tudományosan is bizonyított klímaváltozás okán hosszú távú átalakításokat és átfogó reformokat kívánnának, ahogy már egy 2012-es minisztériumi tanulmány is leszögezte. A sivensi gát épp ellenkezőleg, ökológiai szempontból zsákutcát építhet, miközben ad hoc gazdasági és politikai igényeket látszik kielégíteni, és a tervezése során elkövetett hibák és gondatlanság, a bevetett kiskapuk még hozhatnak kellemetlen meglepetéseket – egyáltalán nem biztos pl., hogy a 30%-os uniós támogatás feltételeit kielégíti a projekt.
E problémák ellenére is a helyi termelők közül többen utolsó esélyként reménykednek a víztározóban, miközben a zadistákkal és az őket támogató kollégáikkal viszonyuk végletesen megromlott. Kölcsönös vádaskodás, félelem és fenyegetések, vagy azok legendái jellemzik az olykor pattanásig feszült légkört. Miközben a kb. 200 megyei termelő közül többen részt vettek a ZAD őrzésében és a szeptember elején végbement erdőirtás óta sokasodó és változatos tiltakozó akciókban, tüntetésekben, éhségsztrájkokban, épületfoglalásokban – a kedvezményezettek épp ellenkezőleg, a radikalizálódó csendőrség oldalán szálltak be a küzdelembe, így pl. a Facebookon is meghirdetett „hajtóvadászatot” rendeztek, botokkal felfegyverkezve a zadisták ellen. Ahogy egy helyi zöld képviselő fogalmaz: „csoda, hogy csak Rémi Fraisse esett áldozatul. A rend őrei azt az utasítást kapták, hogy tegyenek kárt, és ők teljesítették a parancsot.”
Folytatás az atlatszo.hu-n >>>
Kapcsolódó anyagok:
