Szeptember 5-én választják meg a Konzervatív Párt vezetőjét, egyben az Egyesült Királyság következő miniszterelnökét. Az első szavazási forduló alapján Rishi Sunak, volt pénzügyminiszter és Liz Truss, külügyminiszter verseng a vezetői tisztségért, akik a hátramaradó bő egy hónapos kampányidőszakban várhatóan számos, főként gazdaságpolitikai témában vitatják majd meg elképzeléseiket. Be mennyire zöldek?
A gazdasági jellegű kérdéseken túl érdemes egy pillantást vetni arra, hogy várhatóan milyen hangsúlyt kapnak majd a környezetvédelmi- és klímapolitikai törekvések az új konzervatív vezetés alatt, és milyen elképzeléseik vannak a jelölteknek a zöld ügyeket illetően.
A klímaváltozás hatásai az Egyesült Királyságban is egyre inkább érzékelhetőek (idén 40,3 fokkal új melegrekord dőlt az országban), és egy új felmérés szerint a lakosság jelentős része, kortól és pártszimpátiától függetlenül egyetért abban, hogy ezek az időjárási szélsőségek az éghajlatváltozásnak tudhatók be. Az egy főre számított ÜHG-kibocsátások tekintetében ráadásul a britek globálisan is az élbolyba tartoznak (fajlagosan tekintve a nyolcadik legszennyezőbb nemzet). Ezek ellenére a környezetvédelmi szempontok enyhén szólva sem jelennek meg erőteljesen a brit politikai döntéshozatalban.
A zöld ügyek megítélését tekintve beszédes, hogy a nemrégiben tartott konzervatív miniszterelnök-jelölti vitán csupán egyetlen környezetvédelmi jellegű kérdést kaptak az aspiránsok, és azt is csak a saját életükre vonatkoztatva, nevezetesen, hogy mi az a három dolog, amit szerintük meg kell változtatni az életükben a klímaváltozás elkerülése érdekében. Truss hangsúlyozta, hogy számára kiemelten fontosak a zöld ügyek, és már tinédzser korában részt vett környezetvédelmi tüntetésen, “amikor az még nem is volt divatos”. Leszögezte, hogy a nettó zéró kibocsátási célt tartani kell (2050-re tűzték ki a klímasemlegességet az Egyesült Királyságban), de azt nem szabad a háztartások kárára tenni. Emellett az erőforrások megőrzését, az élelmiszerpazarlás csökkentését, és a technológiai innovációkat tekinti prioritásnak. Sunak az energiahatékonysági szempontokat, az újrahasznosítás ösztönzését és az innovációk támogatását emelte ki.
Az igéretek és elképzelések összehasonlítása mellett azonban jóval többet megtudhatunk a környezetvédelemhez való attitűdről az eddigi, kabinetben folytatott munkájuk alapján. Míg (elméletben) mindkét jelölt támogatja a 2050-re kitűzött nettó zéró kibocsátási célokat, az eddigi munkásságuk alapján nem jelenik meg meggyőzően a zöld ügyek iránti elkötelezettségük, sőt a jelöltek gazdasági szempontokra hivatkozva a korábbiakban többször a környezetvédelmi szabályozások lazítását is felvetették.
Trusst korábbi környezetvédelmi államtitkárként számos kritika érte, hiszen többek között a szélerőművek támogatásának csökkentése is a nevéhez fűződik (amit azzal indokolt, hogy az elrontja a brit táj képét, és elveszi a területet a mezőgazdasági termelés elől). Ezen felül számtalanszor szavazott a parlamentben kibocsátáscsökkentési célok támogatása ellen. Néhány évvel ezelőtt az a hír is bejárta a brit sajtót, hogy Truss kapcsolatban állt klímaváltozás tagadó lobbi csoportokkal is. A környezetvédelmi minisztériumban folytatott tevékenysége (konzervatív szemlélethez illően) főként a természetvédelmi tevékenységekre, így a védett fajok és élőhelyek, illetve a biodiverzitás védelmére korlátozódott.
Az eddigi munkássága alapján azonban Sunak sem büszkélkedhet zöld profillal. Az elmúlt években pénzügyminiszterként többször is a klíma- és dekarbonizációs célok ellen szavazott, így például a közlekedési szektor kibocsátás-csökkentésére és az újonnan épülő házak szén-dioxid kibocsátására vonatkozó javaslatokat is elutasította. Kitűnik az is, hogy több ízben a szennyező gáz- és olajvállalatok érdekei mentén hozott döntést: elutasította például a Munkáspárt energetikai cégek megadóztatására vonatkozó javaslatát, és támogatta a további olaj- és földgázkinyerésre irányuló befektetések adójának radikális csökkentését. A mérleg másik serpenyőjében meg kell említeni azonban, hogy – a vitán is említett – energiahatékonysági, és a háztartások szigetelésére és megújuló energiaforrásokkal (napelemekkel) való felszerelésére vonatkozó adókedvezményeket pénzügyminiszterként ő maga javasolta.
Truss jelezte, hogy mindenképp részt vesz az idén Egyiptomban megrendezésre kerülő ENSZ éghajlatváltozási konferencián, és a Kínában tartott biológiai sokféleségről szóló tárgyaláson is, Sunak pedig az Egyesült Királyság energiafüggetlenségét igérte 2045-re. Az tehát nem állítható, hogy semmilyen környezetvédelmi törekvés nincs a jelöltek részéről (ez a szavazók számára sem lenne elfogadható), azonban az is egyértelmű, hogy ezek főként látszat intézkedések, és bármelyik aspiráns is nyeri el a vezető szerepet, markáns és ambiciózus klímapolitikára nem számíthatunk.
Ahogyan Zac Goldsmith, a Konzervatív Párt környezetvédelmi minisztere korábbi twitter posztjában figyelmeztetett: Boris Johnson lehetséges utódai nagy valószínűséggel olyan emberek lesznek, akiket egyáltalán nem érdekel a klímavédelem és a természet.
Nyitókép: Egyesült Királyság konzervatív pártelnök jelöltjei Liz Truss és Rishi Sunak
LEGYEN A SZERZŐNK!
Nem csak anyagilag támogathatja munkánkat, de beküldhet (nem reklám!) anyagokat különböző oldalainkra. Részletek: LEGYEN A SZERZŐNK
