A timföldgyártás egy veszélyes mellékterméke, a vörösiszap kezelésére dolgoznak ki új megoldást a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Sipos Pál professzor vezette kutatócsoportjának munkatársai – tájékoztatott a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága.
Közleményük szerint a projektet vezető Emirates Global Aluminium éjjel-nappal működő gyára évente 2 millió tonna timföldet termel. Ez körülbelül ugyanennyi vörösiszap képződésével jár, és a dubaji csak egy a világon működő számos timföldgyár közül.
A Földön évente mintegy 160-170 millió tonna timföldet termelnek, az évek során felhalmozódott vörösiszap mennyisége mára több milliárd tonnára becsülhető.
A vörösiszap felfogható betontárolókban, bár ez olcsó, de veszélyes tárolási mód: egy ilyen tározó sérülése okozta az ajkai vörösiszapömlést.
Védőruhába öltözött férfi megy Devecseren egy olyan ház előtt, amelyen látszik, hogy a vörösiszap október 4-én milyen magasan állt. A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (MAL Zrt.) Ajka melletti tározójából mintegy egymillió köbméternyi mérgező, maró hatású vörösiszap ömlött ki gátszakadás miatt. A térségben katasztrófahelyzet alakult ki. Az áradás három települést – Devecser, Kolontár, Somlóvásárhely – öntött el. Mintegy 40 négyzetkilométeres terület lakossága és élővilága van veszélyben.
MTI Fotó: Mohai Balázs
A korszerűbb, de drágább megoldás során a vörösiszapot szűrés után kiszárítják, ezután homokkal fedik, hogy megvédjék a széltől. E lehetőség veszélye a felporzás, amikor a száraz, lúgos kémhatású port elviszi a szél.
Ahhoz, hogy a vörösiszapban található értékes komponensek elérhetővé váljanak, a massza lúgos kémhatását semlegesíteni kell megfelelő mennyiségű sav hozzáadásával. A vörösiszap összetevőinek döntő hányada ballaszt, nem reagál a savakkal, van azonban az alkotóelemeinek egy olyan csoportja, amely vízzel érintkezve lúgos kémhatást eredményez.
A szegedi kutatók célja az volt, hogy meghatározzák, mennyi savat és milyen ütemben kell az adott összetételű vörösiszaphoz adagolni a semleges kémhatás eléréséhez. A semlegesítés kritikus része az időzítés, ha túl gyorsan adagolják a savat, akkor az iszap lassan visszacsúszik a lúgos kémhatásba. Ezt a “visszapattanási reakciót” régóta ismerik a kutatók, de megnyugtató magyarázatot nem tudtak rá adni, így kivédeni sem voltak képesek azt. A szegedi szakemberek úgy vélik, a savval reagáló komponensek közül sikerült megtalálnunk azt az egyet, amelyik ezért a furcsa jelenségért felelős.
A SZTE kutatócsoportjának részvételével két éve zajló projekt – amelynek folytatásához a napokban kaptak további három évre támogatást – célja, hogy a vörösiszapot másodlagos nyersanyaggá alakítsák.
Az alumíniumipari együttműködés során a kutatócsoport több tudományos eredményt is szolgáltatott partnere számára, ezen felül számos tudományos publikáció, valamint két doktori értekezés készül a témában – áll a közleményben.
