Újabb 12 fajjal bővül az EU inváziós fajlistája

A tagországok képviselőiből álló inváziós fajok elleni védelemért felelős bizottság 2017. június 19-én megszavazta 12 fajnak az uniós inváziós rendelet (1143/2014/EU rendelet) Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékére való felkerülését. A tagországok döntése alapján, a hivatalos jóváhagyást követően lép életbe a bővített jegyzék.

Az uniós jegyzék első változata 2016-ban lépett életbe, amelyen 37 növény- és állatfaj szerepelt. Az Európai Bizottság már az első jegyzék hivatalos jóváhagyása alatt elkezdett dolgozni a lista bővítésén és a kockázatelemzések alapján felterjesztették szavazásra a 12 új fajt, melyek listáját a tagországok megszavazták, így a várhatóan 2017. augusztus 2-án hatályossá váló jegyzék 2 emlős-, 1 madár- és 9 növényfajjal lesz bővebb a korábbinál. A jegyzékre újonnan felkerült fajok között több olyan is szerepel, mely hazánkban már széles körben elterjedt, ide tartozik pl. a folyóparti magaskórósokban problémát okozó bíbor nebáncsvirág, a vadászható pézsmapocok és a hatályos magyar jogszabályok alapján kötelezően irtandó közönséges selyemkóró.

1. táblázat: Az Unió számára veszélyesnek tekintett idegenhonos inváziós fajok jegyzékének 2017-es bővítése (az Európai Bizottság (EU) 2017/1263 végrehajtási rendelete alapján)

* A faj felvétele 2019. február 2-án lép hatályba

A szabályozás elsősorban az idegenhonos inváziós fajok elterjedésének megelőzésére helyezi a hangsúlyt, azonban a már megtelepedett állományok esetében a kiirtásra, vagy legalább az állományok további terjedésének megakadályozására kell törekedni. Az uniós jegyzéken szereplő fajokat tilos az EU területén forgalomba hozni és a természetbe kibocsátani, továbbá a behozatalra, tartásra, tenyésztésre, szaporításra, szállításra, kereskedelemre és felhasználásra is hasonlóan szigorú szabályok vonatkoznak.

Az idegenhonos inváziós fajok ellenőrzése, korai észlelése és kezelése komoly állami szerepvállalást igényel, az ezzel kapcsolatos feladatok több szakterület feladatkörébe tartoznak. A hatósági feladatokat a fővárosi, megyei és járási kormányhivatalok, míg a szakmai közreműködést és koordinációt a nemzeti park igazgatóságok és a Földművelésügyi Minisztérium látja el – írta a termeszetvedelem.hu.  

Egyik-másik faj magyar nevével kapcsolatban Balogh Lajos botanikus kisebb észrevételeket fűzött:

A táblázatban aligátorfű-nek nevezett Alternanthera philoxeroides (Amaranthaceae) nemzetségnevére már létezik korábban alkotott magyar név, a papagájfű vagy papagájlevél (vö. pl. Priszter 1998, Bagi 2008), így – bár az angol nevéből átvett aligátorfű elég kifejező, s talán el is fogadható – az A. philoxeroides magyar nevének bevezetésén még érdemes gondolkodni.

Az Írországban és ÉNy-Franciaországban helyenként inváziós viselkedést mutató Gunnera tinctoria magyar nevében érdemes feltüntetni a chilei előtagot is, elkülönítendő pl. a némileg nagyobb termetű brazíliai-tól (G. manicata). (Ez utóbbit 2001. szeptemberétől neveltem Herényben, s ennek nyomán a 2010-es évek elején honosítottam meg néhány hazai botanikus kertben, pl. Vácrátót, Budapest: Füvészkert, Debreceni Egyetem; a Füvészkertben valamivel korábbról a G. tinctoria volt táblázva.) A Gunnera nemzetségnevének tekintetében pedig a – szintén az angol nevéből átvett – óriásrebarbara helyett inkább az óriáslapu bevezetését javasolnám, amely e fajoknak a rebarbara-szerű levélnyelüknél tán még fontosabb ismérvére utal, jelesül, hogy a növényvilág legnagyobb levéllemezű lágyszárú növényei közé tartoznak (pl. a G. manicata egy-egy levele nálam "csak" 1,5-2 m átmérőjűre nőtt, de ez az érték a faj eredeti élőhelyén elérheti a 3-5 métert is).

A táblázatban japán gázlófű-nek nevezett Microstegium vimineum (Poaceae) magyar neve – szintén a növény angol nevéből vett – újdonság, ezt is érdemes átgondolni. A nálunk néha – főleg parki foltképző dísznövényként – ültetett Pennisetum setaceum esetében is érdemes a teljes fajnevet – rózsás tollborzfű – feltüntetni, mivel a nemzetségnek számos faja van.