Szeptember közepén indult el Arhangelszkből az a nemzetközi expedíció, amely az Akademik Keldis kutatóhajón, 7 ország 65 szakemberének részvételével a Kara-tenger, a Laptyev-tenger és a Kelet-Szibériai-tenger vizsgálatát tűzte ki célul. A világ tenger alatti permafrosztjának 80%-a ezen az igen széles, és sekély vizű kontinentális talapzaton helyezkedik el.
A területen a víz alatti permafroszt állapotát, az üvegházgázok sarkvidéki áramlását (a szárazföld – kontinentális self – légkör viszonylatban), és az északi tengeri útvonal (a Szibéria partjait a Jeges-tengeren követő tengerhajózási útvonal) vizének és a tengerfenéknek az ökológiai állapotát kívánták felmérni.
Az expedíció egyik résztvevője a Tomszki Műszaki Egyetem kutatócsoportja volt, s az előzetes eredmények alapján az egyetem híre azt közölte, hogy elképesztő mértékben romlik a tenger alatti permafroszt állapota, s az olvadás miatt a még fagyott üledék mélységi szintje eléri a gáz-hidrátok stabilitási szintjét már. Az előző évszázadokhoz képest az elmúlt 30 évben megduplázódott a permafroszt függőleges degradációjának üteme, s mára a fagyott réteg szintje évente 18 centivel kerül mélyebbre. Ez alapján radikálisan felül kell bírálni azt a korábbi elképzelést, hogy a tenger alatti permafroszt stabil, és csak 1-2 métert olvadhat a századunk végéig. Emiatt rendkívül fontos, hogy minden évben pontos felmérés készüljön az állapotáról, az olvadó területek kiterjedéséről, illetve arról, hogy az emiatt felszabaduló metán hol és milyen mértékben jut a vízbe, majd azon át a légkörbe.
A gáz-hidrátok stabilitásának hőmérsékleti- és nyomás-feltételei is vannak, a Kelet-Szibériai-tenger átlagos vízmélysége mindössze 58 méter (kb. 300 méteres mélységtől marad stabil a hidrát), itt a vízoszlop nyomása önmagában túl kevés ahhoz, hogy a metán-hidrát fennmaradjon, így az tarthatja csak vissza, ha fagyott állapotban marad az üledék, ami magába zárja.
Az olvadó területek dinamikus változásainak összehasonlítása azt mutatta, hogy az előző, 5-7 évvel ezelőtti felméréshez képest 3-5-ször nagyobb az olvadó terület jelenleg. Ezek az eredmények alapvető fontosságúak a metán légkörbe jutásáról készülő előrejelzésekhez. Az előző évek felmérései alapján idén júniusban jelent meg egy tanulmány , de úgy fest, az új mérések még rosszabb kilátásokat vetítenek előre.
A kutatócsoport kb. 60 olyan helyszínt keresett fel, ahol korábbról ismert volt, hogy a metán a tengeren át a légkörbe szivárog, ezek mérete a 100 négyzetméterestől az egy négyzetkilométeresig terjed. A feltörések helyszínein vett légminták elemzése alapján a korábbi vizsgálatok az átlag metánmennyiség 2-3-szorosát mutatták ki, a most elvégzettekben pedig egyes helyeken közel tízszeres értéket mértek.
Október elején a Kelet-Szibériai-tengeren, a Bennett-sziget mellett járt az expedíció, amikor észlelték az épp akkor bugyborékolva feltörő metánt. A tenger élénk zöldre színeződött kb. 5 méter átmérőjű területen a gázbuborékoktól, ez volt a legnagyobb méretű metánfeltörés, amelyre a Kelet-Szibériai-tengeren eddig rábukkantak. A hajóról egy videót is készítettek a látványról:
A hajó valamikor a hónap végén tér vissza majd a kikötőbe, s eztán valószínűleg számtalan tanulmány születik majd a tapasztaltak alapján.
