A széndioxid-kibocsátás piaci alapú és globális beárazása szükséges a éghajlatváltozás feltartóztatásához – mondta Angela Merkel német kancellár tegnap a Petersbergi Klímadialógus (PCD) nevű konferenciasorozat idei tanácskozásán, amelyet a novemberi glasgow-i ENSZ-klímakonferencia (COP26) előkészítésére hívtak össze.
A kancellár az online tanácskozáson elmondott hozzászólásában kiemelte, hogy az általa kezdeményezett PCD kezdete, 2010 óra világszerte közmegegyezéssé vált, hogy az éghajlatvédelmi törekvések célja az úgynevezett klímasemlegesség, vagyis az, hogy nettó nulla legyen az emberiség szén-dioxidban számolt üvegházgáz-kibocsátása.
Ehhez nemzeti szintű erőfeszítések és nemzetközi összefogás és szolidaritás kell – mondta. Hazája törekvéseiről elmondta, hogy kormány a napokban véglegesíti az első – 2019-es – német klímavédelmi törvény módosítását, miszerint 55 helyett 65 százalékkal kell csökkenteni Németország üvegházgáz-kibocsátását 2030-ig az 1990-es szinthez képest, és nem 2050-re, hanem 2045-re kell elérni a klímasemlegességet.
A nemzeti szintű kibocsátás-csökkentési vállalásokkal kapcsolatban megjegyezte: hasznos lenne összehangolni a vállalások számítási alapját, mert a bázisévek és a célévek különbözősége miatt “nagy az összevisszaság, és csak egy átváltási táblázattal lehet kiigazodni”.
A nemzetközi összefogásról szólva hangsúlyozta, hogy többet kell tenni a kevésbé fejlett országoknak 2025-ig ígért évente 100 milliárd dolláros támogatás biztosításáért, és a COP26-on tárgyalni kell a 2025 után alkalmazandó új támogatási mechanizmusról. Mint mondta, Németország a legutóbbi, 2019-es adatok szerint közpénzből és magángazdasági forrásokból egy év alatt mintegy 7,2 milliárd euró értékű támogatással és beruházással segítette a kevésbé fejlett országok törekvéseit üvegházgáz-kibocsátásuk csökkentésére és az alkalmazkodásra a változó éghajlathoz, ami méltányos hozzájárulás hazájától.
Aláhúzta, hogy a szén-dioxid-kibocsátás beárazása és a kibocsátási jogok kereskedelme a német és az európai uniós tapasztalatok alapján igen hatékony irányító, ösztönző eszköz a klímasemlegességhez vezető úton, és “nagyon kívánatos”, hogy fokozatosan globális szinten is kialakuljon. Ebben a rendszerben egyre nagyobb teret kell engedni a piac szabályozó erejének, és ki kell terjeszteni minél több területre, például a közlekedésre és a lakások fűtésére – mondta.
Angela Merkel követendő példaként ajánlotta a német megoldást, amelyet ugyancsak a 2019-ben elfogadott klímavédelmi törvénnyel vezettek be. Az idén induló rendszerben kezdetben tonnánként 10 euróba (3650 forint) kerül a kibocsátási jog, majd fokozatosan drágul, 2025-ig 35 euróra. Utána a piaci viszonyok határozzák majd meg az árat, és az állam csak egy felső korlátot – tonnánként 60 euró – jelöl ki.
A német rendszerben a fűtő- és üzemanyagokat – benzin, dízel, fűtőolaj, földgáz – forgalmazó vállalkozások jutnak szén-dioxid-kibocsátási jogosultsághoz. A fűtő- és üzemanyagok fogyasztói ára így emelkedik majd, amit egy sor intézkedéssel igyekeznek ellensúlyozni. Például a beszerzési ár 40 százalékáig terjedő támogatással ösztönzik az olajtüzelésű kazánok cseréjét modern berendezésekre.
A klímabarát magatartás ösztönzésének fő eszköze az adórendszer.
Így például az új szabályok szerint a lakások energiafelhasználást mérséklő beruházások költsége részben – legfeljebb 40 ezer euróig – leírható a személyi jövedelemadó (szja) alapjából, az általános forgalmi adó (áfa) rendszerében pedig a korábbi 17 százalékról 9 százalékra csökkentették a vonatjegyek után fizetendő áfa kulcsát, hogy ösztönözzék a klímabarátként számon tartott vasúti közlekedést.
Angela Merkel – aki politikai pályafutásának egyik korai szakaszában, 1994-től 1998-ig szövetségi környezetvédelmi miniszter volt – a 2009-es koppenhágai ENSZ-klímakonferencia (COP15) kudarca után kezdeményezte a PCD elindítását. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) titkárságának székhelye, a németországi Bonn mellett fekvő Petersbergről elnevezett tanácskozássorozat mindenkori célja megalapozni az UNFCCC végrehajtásáról szóló éves konferencia sikerét. A COP15-ön az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről szóló 1997-es – Angela Merkel miniszteri tevékenysége idején elfogadott – kiotói egyezményt felváltó új megállapodást próbálták kidolgozni az UNFCCC-hez csatlakozott országok képviselői. Ez a törekvés végül csak 2015-ben, a párizsi klímakonferencián (COP21) vezetett eredményre.
