Gigantikus méreteket ölt az emberiség húséhsége, 2012-ben 300 millió tonnás rekordot ért el. A látszólag olcsó nagyüzemi hús sokkal drágább. A vásárló háromszor fizet: a megvételkor, az adóval az új istállóknak és a vágóhidaknak, és megfizeti az okozott környezeti és egészségügyi károkat is.
A Heinrich Böll Alapítvány, a német Környezetvédelmi és Természetvédelmi Szövetség, a Bund és a Le Monde diplomatique című lap szakemberei által elkészített jelentés szerint különösen gyorsan növekedett és okoz komoly problémát a marha-, disznó- és szárnyashús fogyasztásának mértéke. A globális mezőgazdaság az egyik legnagyobb teher a környezetre: hogy milyen nagyot, azt az új "húsatlasz" teszi nyilvánvalóvá. A számos grafikát és adatot tartalmazó tanulmány többnyire elrettentő képet mutat a globális élelmiszeriparról – olvasható a Der Speigel német hetilap online kiadásában.
A Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) számításai szerint 2012-ben több mint 300 millió tonna húst termelt az emberiség, az egy főre jutó fogyasztási ráta az átlag szerint így 42,5 kilogramm. Bár egyelőre különbségek tapasztalhatók a gazdagabb, illetve a szegényebb országok között, utóbbiak gyorsan felzárkóznak. 2006-ban egy fejlődő ország lakója átlagosan 30,7 kilogramm húst fogyasztott, 2012-ben már 32,7 kilogrammot. Az ipari országokban a húsfogyasztás ugyanakkor 81-ről 79 kilogrammra csökkent.
Egyes országokban nagy mennyiségben termelik ki az erdőket, hogy legeltessék az állatokat és hogy teret nyerjenek a takarmány termeléséhez – mutatott rá Barbara Unmüssig, a Böll alapítvány elnöke.
Nemcsak a harmadik világ, hanem az ipari országok számára is terhet jelent a húselőállítás: növényfajok tűnnek el, a talajvizet trágya, gyom- és rovarirtó szerek szennyezik, a nagyüzemekben tömeges méretekben használnak antibiotikumot.
"Az energiafelhasználás változása mellett régóta esedékes lenne a mezőgazdasági változás is" – mondta el Hubert Weiger, a Bund vezetője. A szekember Ilse Aigner német agrárminiszter szemére vetette, hogy elmulasztotta a változtatásokat, illetve hogy újabb és újabb nagyüzemi farmok épülnek, amelyek támogatása látszólag még olcsóbbá teszi a húst.
"A látszólag olcsó hús azonban valójában sokkal drágább. A vásárló háromszor fizet: először a megvételkor, majd az adóval az új istállóknak és a vágóhidaknak, harmadsorban pedig megfizeti az okozott környezeti és egészségügyi károkat is" – hangoztatta Weiger. A Bund munkatársa szerint az európai agrárpolitika terén valódi ökológiai és szociális reformokra van szükség az idén.
A tanulmányban emellett kikalkulálták azt is, hogy Németországban egy kilogramm hús előállításához átlagban 170 milligramm antibiotikumot használnak fel, ez az érték világszerte a legmagasabbak közé tartozik. Ennek hatására növekszik az antibiotikum-rezisztencia, ami Európa-szerte évente 25 ezer ember halálát okozza. Az istállókban semmi esetre sem kívánatos az antibiotikumok alkalmazása, bár azt, hogy a keletkező kórokozók emberek halálát okoznák, a legtöbb kutató teljesen valószerűtlennek tartja. A konyhai higiénia szabályait betartva a hús megsütésével jelentéktelenné csökken a kórokozók veszélye.
Az olcsó steak ideje azonban hamarosan lejárhat. Hiszen nemcsak az emberek húséhsége növekszik, hanem maga az emberiség is – leggyorsabban azoknak a fejlődő országoknak a lakossága, amelyeknek húsfogyasztása növekszik. A szakemberek szerint a jövőben így akár újra luxuscikké válhat a sült hús.
Kapcsolódó anyagok:
