Lázár János szerint a paksi bővítésről kötött moszkvai paktum, melyet Vlagyimir Putyinnal kötöttek, az évszázad üzlete. Igaz, részleteket nem hajlandók közölni erről a bombaüzletről, a jelek szerint a legfontosabb kérdések (például a nyélbe ütött hitel kamata) még le sincsenek lezárva, így nehéz igazolni vagy cáfolni azt, amit állítanak. Tegyünk mégis egy kísérletet, hogy felvázoljuk a rendelkezésre álló információk alapján ennek a megabiznisznek a valódi természetét.
Mi az, amit tudunk?
Kapunk Oroszországtól 10 milliárd euró, azaz uszkve 3000 milliárd forint kölcsönt (az árfolyamkockázat a miénk – hahó, devizahitelesek!). Ennek a kamata még nem tudható, valahol 3,9-5 százalék között várható, legyen mondjuk 4,5 százalék. A projekt teljes költségének 20 százalékára tehető a magyar önrész: ez 750 milliárd forint, a teljes bekerülési költség így 3750 milliárd lesz. A teljes projektben kb. 30 százalékos hazai beszállítói aránnyal számolhatunk (az utóbbi időben ennél magasabb, 40 százalékos arány szerepel a kormányzati kommunikációban, de ez nem tűnik megalapozottnak, a végelszámolásnál szerintem még a 30 százalékos arány teljesülését is bőven sikerként lehet majd értékelni).
Mi az, ami ebből következik?
A bővítés költségének 70 százaléka, 2625 milliárd forint az orosz félnek kerül kifizetésre. A 3000 milliárdos kölcsön döntő része tehát bukófordulóval megy is vissza Oroszországba a bővítési munkák finanszírozására, mondhatnánk, hogy ideiglenesen hazánkban állomásozó pénzről lesz szó – csak ezúttal ezt az oroszok is komolyan fogják gondolni. Miután a kölcsön döntő részét azonnal vissza is adtuk, elkezdhetjük törleszteni a tartozást. De nem ám csupán a 3000 milliárdnyi tőkét! Mert ott van az a fránya kamatos kamat is! És 4,5 százalékos kamatrátával, a 9. évtől induló törlesztéssel és 30 éves futamidővel számolva, a törlesztőrészletek eloszlásától függően, nagyon konzervatív becslés szerint is minimum 2000 milliárd forint kamatot is ki kell majd fizetni.
Összegezzük:
Magyarország rákölt a bővítésre:
750 milliárd (önrész)
3000 milliárd (tőketörlesztés)
+ 2000 milliárd (kamatköltség)
5750 milliárd forintot.
Ebből a projekt eredeti (kamat nélküli) költségének 30 százaléka, azaz 1125 milliárd forint segíti a hazai gazdaságot. A 750 milliárdos itthon előteremtendő forráshoz képest 400 milliárd forint a hozzáadott befektetés a magyar gazdaságba. 4625 milliárd forint meg az orosz gazdaságot pörgeti. És az egészet végül az adófizetők állják. Aki számolt: Jávor Benedek.
Ez tényleg az évszázad üzlete. Kérdés, hogy kinek? Illetve ez sem kérdés.
Fidesz – MSZP nagykoalíciós atommutyi
Egy 2007-ben titokban indított állami projekt volt az egyik korai előzménye annak az ügyletnek, amelyet Orbán Viktor kötött az oroszokkal a Paksi Atomerőmű bővítéséről. A szocialisták később a Fideszre támaszkodva készítették elő a beruházást, és ugyan ők nemzetközi pályázatot írtak volna ki, szerintük is világos volt, hogy az oroszoknak van a legnagyobb esélyük a munka elnyerésére. Paks-2: miért nem? – Érvek az Orbán–Putyin-paktummal szemben.
"A bővítés már a szovjet időkben napirenden volt, és a szovjetek már akkor erősen remélték, hogy az övék lesz a beruházás" – érzékeltette egy energiaügyekkel foglalkozó szocialista politikus, mennyire régi elképzelés volt a Paksi Atomerőmű újabb blokkjainak építése. Az egykori szovjet, majd orosz remények aztán 2014. január 14-én váltak valóra, amikor Orbán Viktor Moszkvában aláírta a megállapodást a Paksi Atomerőmű bővítéséről Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Részletek: Fidesz – MSZP nagykoalíciós atommutyi
Kapcsolódó anyagok:
Fidesz – MSZP nagykoalíciós atommutyi
Orbán minden magyar emberen átgázolt
Ne engedjük elpaksolni a jövőnket!
Katasztrófaszerződés. Victor András a paksi ütközőzónáról
Reálisan nem éri meg a paksi bővítés
Mire mentek a paksi média közpénzek?
PAKS 2 – Mégis kinek az érdeke?
