Egészen döbbenetes „érvekkel” próbálta magyarázni Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára a kormány szélenergiát ellehetetlenítő politikáját. Nincs a szélenergia likvidálására épeszű magyarázat, hacsak az nem, hogy a baráti gyártók helyzetbe hozása a távlati cél.
A Greenfo is kiáll a sajtószabadság mellett.
A kormány szélenergia-ellenes politikája nem most kezdődött.
A turbinák telepítésére utoljára 2006-ban adtak ki engedélyt, és 2011-ben épült az utolsó erőmű. Azóta semmi előrelépés nem történt. A 330 MW beépített kapacitással nem csak Nyugat-Európától, de a környező országoktól is jócskán lemaradtunk, pedig ez a technológia jelenti az áramtermelés egyik leginkább környezetbarát módját. Ma már gazdaságilag is megéri szélenergiába fektetni, amit jól jelez, hogy külföldön az elmúlt évtizedben viharos gyorsasággal épültek a turbinák.
A kormány úgy tűnik, biztosra megy, mert a de facto eddig is tiltott technológiát újabb jogszabályokkal lehetetlenítené el. Szeptember közepén egy kormányrendelet módosítása szerint a települések 12 km-es körzetében megtiltották a turbinaépítést. A probléma mindössze annyi, hogy így nem maradt 1 négyzetméternyi olyan terület sem, ami nem esik a rendelet hatálya alá. De ha még ez sem lenne elég, hétfőn egy újabb korlátozó törvénymódosítást fog tárgyalni az Országgyűlés.
Nem csoda, hogy a szakma és a közvélemény magyarázatot vár erre az érthetetlen politikára. Csepreghy Nándor azonban a Népszabadság tegnapi – utolsó – számában megjelent interjújában nem tudta komolyan vehető érvekkel alátámasztani a vélt igazát.
Íme a térkép, amelyen fehérrel láthatjuk a szélturbinák telepítésére alkalmas területeket:
Látja, hogy nem látja?
"Mint mondta, szélerőműveket ott érdemes építeni, ahol a szélviszonyok lehetővé teszik sok szélkerék egy tömbben való telepítését, Magyarországon ilyen hely alig akad."
Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének több mint 10 éve folyó kutatása (összefoglaló itt olvasható, 166-173. oldal) ezt egyértelműen cáfolja, ugyanis eszerint Magyarország területének 5,13%-a alkalmas szélturbinák telepítésére (szigorú környezeti fenntarthatósági követelmények szerint). Ez 4770 km2, ami 9-szer nagyobb, mint Budapest teljes területe!
És akkor ez még csak a kezdet! Az is szakmai inkompetenciára utal, hogy "egyetlen erőműnek másfél négyzetkilométer a területigénye". Valójában 2 MW-os turbinákkal számolva 0,2 km2 ez az érték. Elég csak megnézni a külföldi szélfarmokat.
"Az ország területének hét százalékán van elegendő szélenergia-potenciál." – folytatta az államtitkár. Ez az állítás talán igaz lehetett 10-15 éve, de a mai korszerű turbinák már Magyarország bármely pontján gazdaságosan üzemeltethetőek. Az ELTE Erre van előre! kutatása szerint 2050-re reálisan felépíthető 9517 MW szélkapacitás, amit lényegében megerősít az Energiaklub és a Wuppertal Institut szintén nukleáris erőművek nélkül számoló friss energiamodellje is. Ez a kapacitás a mai érték 29-szerese, és a paksi atomkapacitás mintegy ötszöröse (bár hozzá kell tenni, hogy 1000 MW atomkapacitás nem egyenlő 1000 MW szélkapacitással, mert az utóbbi szakaszosan termel, ezért a biztonságos ellátáshoz nagyobb beépített kapacitás szükséges).
Csepreghy újabb „bombasztikus” érve: "A szélre jellemzően délután és este lehet számítani, olyankor, amikor az áramigény eleve alacsony, vagyis a napenergia és a geotermia sokkal előnyösebb." A szélre a nap 24 órájában lehet számítani, pont ezzel szokták támadni, hogy nem kiszámítható. Ráadásul este jellemzően magas a fogyasztás.
"Arra a kérdésre, hogy miért nem engedik legalább a magánbefektetőknek a telepítést, Csepreghy Nándor azt válaszolta, a szélerőműpark fejlesztése olyan járulékos beruházásokat tenne szükségessé, amelyek mindent összevéve már nem tennék kifizetődővé a bővítést. Hangsúlyozta, "világos energiastratégiánk van, amelynek szempontrendszere szerint a szél nem optimális, a napenergia sokkal előnyösebb." Egyrészt a napenergiát sem támogatják, sőt a napelemadóval mesterségesen hátráltatják, másrészt a napenergia esetén is szükség lenne azokra a járulékos hálózati fejlesztésekre (energiatárolás, okos és rugalmas hálózat), amelyekre hivatkozva a szélenergiát nem preferálják. Ez az érvelés tehát nem konzisztens. Magyarországon 2010 óta nem lehet szélerőművet építeni, a családok napenergia-beruházásaikhoz nem kapnak segítséget, és az EU-n belül nálunk az egyik legalacsonyabb a megújuló energia részaránya – fogalmaz például az LMP.
Végül az államtitkár úr próbálná meggyőzni az olvasókat arról, hogy „milyen alacsony a meglévő erőművek hatékonysága”. Az adatok szerint a 22-26%-os kapacitásfaktor viszont nemzetközi összehasonlításban jónak számít, ebből is látszik, hogy nem igaz, hogy „Magyarországon nem fúj a szél”. (A kapacitásfaktor a szélerőművek kihasználtságának mutatója. Azt jelzi, hogy az adott évben termelt villamos energia alapján mennyit üzemelhetett volna csúcsteljesítményen a turbina. A valóságban szinte állandóan termelnek, csak az alacsonyabb szélsebességek miatt nem a maximális teljesítménnyel).
Összegezve az jól látszik, hogy a kormány szakmailag nem tudja megindokolni a szélenergia mellőzését és a nukleáris technológia támogatását. Két lehetőség van. Az első esetben szándékosan ferdítik el a tényeket, és így próbálják rossz színben feltüntetni a szélenergiát. Ennél viszont sokkal egyenesebb lenne kimondani, hogy politikia-üzleti érdekből, Paks II miatt nem támogatják a megújuló energiaforrásokat. A nagy kapacitású, állandóan termelő erőművel ugyanis nem illeszthetők egy rendszerbe az időjárásfüggően ingadozó megújulók. A kormány ezzel a kínos magyarázkodásával csak saját magát járatja le- írta a reflektor.blog.hu.
A másik lehetőség, hogy szakmailag ennyire nincsenek képben, és tényleg elhiszik, hogy Magyarországon nincs helye a szélnek, és az atomenergia a tökéletes megoldás. A kedves olvasóra bízzuk, hogy eldöntse, melyik a rosszabb. Egy biztos: ez így nagyon ciki!
A magyarok és a szélfarmok: fújhatják
Azt a tényt, hogy a szélenergiában befektetési, ellátásbiztonsági, innovációs és környezetvédelmi értelemben is van keresnivalója egy országnak, mára Magyarországon kívül szinte mindenhol felismerték. A világ szeles kapacitása csak 2015-ben 31,5 paksi atomerőműnyi mérettel (63 gigawattal) bővült, az így 433 gigawattosra hízott ágazatban megtermelt árammennyiség több mint a duplája volt annak, amit az atomenergia-termelés globálisan produkált. Az Európai Uniónak sincs szégyellnivalója: az Európai Szélenergia-szövetség (EWEA) adatai szerint tavaly a tagországok összesen 12,8 gigawattos bővülést produkáltak, ezzel az összes új áramtermelő beruházás több mint 44 százaléka szeles projektekbe folyt. Csak Magyarország marad lényegében fekete lyuk a térképen.
