Ha nincs kereslet, az öldöklés is abbamarad

2018. november 18. 6:54

Ha nincs kereslet, az öldöklés is abbamarad

Minden 15. másodpercben elpusztul egy elefánt. Az elmúlt 10 évben megközelítőleg 1000 parkőr halt meg miközben az állatokat próbálta védeni, és ez a szám minden évben tovább emelkedik. “Ivory Game“(Az elefántcsont játszma) filmismertető.

Ahogy egy kicsi, propelleres repülőgépben gyakorlatilag lebegek a szubszaharai Afrika felett, a széles horizont felé hömpölygő zebra és vadcsordák látványa arra emlékeztet, hogy mennyi szépség és élet van a világban. Vadak, zabolátlanok és jól alkalmazkodnak: Afrika síkságai nyers és cenzúrázatlan betekintést engednek a természet csodáiba és kihívásaiba egyaránt. De ahogy a Netflix-en bemutatott új eredeti dokumentumfilm, a Az elefántcsont játszma nyitó képsorai ráközelítenek a tájra, egy teljesen más valóság tárul elénk. Leírásához baljós és nyomatékos szavakat kell használnom.

Egy csapat természetvédelmi aktivista kíséretében mi, nézőként láthatjuk a nem csak Afrikát, hanem az egész világot megfertőző illegális elefántcsont kereskedelem mögött megbúvó gépezetet. Ez a valóság valószínűleg jobban hasonlít egy háborús zónára, semmint a Paradicsomra, ahol emberek és állatok harmóniában élnek egymással. Az illegális elefántcsont kereskedelem az elefántokra leselkedő egyetlen és legnagyobb fenyegetés. A megállításáért folyó küzdelemben emberek veszítik életüket.

Az elmúlt 10 évben megközelítőleg 1000 parkőr halt meg miközben az állatokat próbálta védeni, és ez a szám minden évben tovább emelkedik.

Az elefántok agyarukért való orvvadászata történelmileg leginkább Közép- és Nyugat-Afrikát sújtja, de mivel az ott élő populációkat a kereskedelem már megtizedelte, a bűnözői körök dél és kelet felé, Kenyába, Ugandába és Tanzániába is benyomultak. Dél-Afrika lehet a világ legnagyobb testű emlősének megmentéséért vívott küzdelem végső határvonala. Ezen a harctéren egyesült erőkkel próbálják visszafordítani a növekvő tendenciát és megállítani a statisztikát.

Minden 15. másodpercben elpusztul egy elefánt. Ha ezt a többmilliárd dolláros kereskedelmet nem sikerül megfékezni, az elefántok a becslések szerint 15 éven belül kihalhatnak.

Lévén hihetetlenül intelligens állatok, maguk az elefántok is megértették, hogy értékes agyaruk célponttá teszi őket. A filmben Craig Millar, a Big Life Foundation biztonsági főnöke visz be bennünket a bozótba, hogy találkozhassunk a 20 legnagyobb és legsebezhetőbb elefánt egyikével, "Tonnással". Craig elmeséli, hogyan tanulták meg ezek az elefántok elrejteni az agyarukat az emberek elől, ha veszélyben érzik magukat. Annyira gyakran fenyeget az orvvadászat, hogy az állatok ráébrednek, hogy az, ami olyan pompássá és hatalmassá teszi őket, az egyben a bukásukat jelenti. Már biológiailag is elkezdtek alkalmazkodni azzal, hogy védekezésképpen egyre kisebb agyart növesztenek.

Egyre több elefánt születik agyar nélkül 

Az egyik legszívfacsaróbb jelenetben egy horda egy orvvadászok által megölt elefánt maradványaira bukkan. Mivel az állatok mélyen kötődnek egymáshoz és erős közösségi szellem járja át őket, megállnak, hogy meggyászolják elpusztult társukat. Egyikük végigsimít az ormányával a poros csontvázon és földet szór rá: így tiszteleg a halott társ előtt. A horda tagjai nemcsak hogy tudatában vannak mi történt, de szemlátomást kétségbeesettek és már-már zavarba ejtő fokú lelki fájdalom jeleit mutatják.

Biztosra veszem, hogy ha mindenki felismerné, hogy az embereket és ezeket az állatokat ugyanannak az életnek a fonala köti össze, hogy ugyanazt a levegőt lélegezzük be, ugyanazon a földön járunk és nekik is vannak érzelmeik, az elefántcsont kereskedelem azonnal összeomlana.



Az, hogy az elefántokat az életüktől fosztjuk meg az agyarukért, az együttérzés és az élet tiszteletének teljes hiányáról tanúskodik.

Andrea Crosta, a Wildleaks nyomozócsoportjának vezetője a jelenséget “az emberség lassú eróziójaként” jellemzi. Egy élőlény élethez való legalapvetőbb jogának figyelmen kívül hagyásával az elefántcsont kereskedelemnek egy a mozgatórugója: a mohóság. Az elefántcsont csempészek és kereskedők valójában azt akarják, hogy az állatok kihaljanak, mert ez növelné a termékeik értékét. Az illegális kereskedelem, amelynek üzérek, orvvadászok és felvásárlók az elkövetői, az állatokban okozott veszteség és kár tudomásul nem vétele mellett legalább ennyire szól a szegénységről, a keresletről és a korrupcióról is. Az elefántcsont illegális piaca szigorú rendeletek és büntető szankciók hiányában Dél-Kelet Ázsiában, főleg Kínában virágzik.

Az elefántcsont termékek és díszek iránti, globálisan az egekbe szökő kereslet tartja életben ezt az iparágat és emiatt vannak veszélyben az elefántok.
Hongxiang Huang, egy kínai oknyomozó riporter és aktivista a kínai elefántcsont törvények manipulálásával kérkedő kínai boltokba surrant be. Az elefántcsont értékesítés megfékezésének egyik erőfeszítéseként a kínai kormány évi 5 tonna elefántcsontot enged át akkreditált eladóknak. Az üzlettulajdonosok ezt egy kvóta alapján bocsáthatják áruba kereskedők számára, de mivel a legális elefántcsont nem elégséges az igények kielégítéséhez, a kirakatokat a feketepiacról töltik fel. Ezek olyan legális és engedéllyel rendelkező elefántcsont kereskedők, akik illegális eszközökhöz folyamodnak és kihasználják a joghézagokat. Az elefántcsont iránti ocsmány kereslet pedig ezzel is tovább nő.

Ha nem lesz kereslet, az öldöklés is abbamarad.

A szegénység, az erőtlen kormányzás és az emberek és a vadvilág konfliktusai mind hozzájárulnak az elefántok orvvadászatához, de az elefántcsont iránti fogyasztói kereslet talán még annál is fenyegetőbb, mint az összes többi tényező együttvéve. Kereslet hiányában az orvvadászatból és a kereskedelemből származó gazdasági előny sem létezne. Az elefántcsont kereskedelem nem csupán nemzeti, még csak nem is afrikai, hanem olyan globális probléma, amelynek felszámolásához globális felelősségvállalás szükséges. Az elefántcsont értéke társadalmi és kulturális konstrukció, vagyis meg tudjuk változtatni a jelentését és a felhasználási módját. Az elefántcsont már sem nem fenntartható, sem nem emberséges módja a jóléttel való büszkélkedésnek, és nem arra való, hogy csak úgy elvegyük.

Amellett, hogy az elefántcsont iránt való alacsonyabb fogyasztói keresletnek jelentős és közvetlen hatása van a világszerte forgalomban levő elefántcsont mennyiségére, a politikai és jogi lépések ugyancsak fontosak. Ez év júliusában az Egyesült Államok betiltotta az elefántcsonttal való kereskedelem minden formáját. Minthogy az USA a vadállatok testrészeiből készült termékek legnagyobb piaca a világon, a környezeti felelősségvállalás ezen intézkedése óriási előrelépés. Az Egyesült Államokkal ellentétben Kína viszont tágan értelmezhető tervekkel állt elő az elefántcsont kereskedelem és forgalom 2025-re való beszüntetésére, de még nem mutatott fel semmilyen határozott menetrendet. Catherine Novelli, a gazdasági növekedésért, az energiafelhasználásért és a környezetvédelemért felelős helyettes miniszter élő beszélgetésünk során elmondta, hogy a kínai kormánnyal folytatott tárgyalások, bármilyen úttörők is, még hagynak maguk után kívánnivalót. A forgalom csökkentésének és a hazai kereslet szabályozásának érdekében az afrikai országoknak is fel kell számolniuk a raktárakban heverő elefántcsontot. Malawi 2016. áprilisában már elégette elefántcsont készleteit, de még sok más országnak kell hasonlóan tennie.

Annak a lehetősége, hogy az unokáink, vagy akár a gyerekeink már csak múzeumokban vagy könyvek oldalain láthatnak elefántot, nemcsak hogy teljesen elfogadhatatlan, hanem a világörökség szívfacsaró vesztesége lenne. Ha lelki szemeinkkel Afrikát eme fenséges és együttérző lény nélkül képzelnénk el, az egy olyan világ elfogadását jelentené, amelyben az emberi mohóság előbbre való, mint maga az élet.

Mint ahogy minden, az emberi mohóság által veszélyeztetett faj függetlenségéért és fennmaradásáért folytatott bizonytalan küzdelem esetében, a jövő már elveszettnek tűnhet. De mivel a média már többet foglalkozik a témával, továbbá a politikában és a fogyasztók tudatában is előtérbe kerül, ezért az elefántok jövőjéért érzett remény és optimizmus nem hagy el bennünket. Andrea Crosta egyszerű szavait idézve "Az elefántcsont játszma" című filmből: "reménykedem."

A film egyik főszereplője Vilmos Herceg, a film elkészítését Leonardo DiCaprio is támogatta. A Jane Goodall Intézet legújabb Forever Wild kampánya a vadállatok védelmében indult. Az Ivory Game c. film a NETFLIX-en nézhető meg. Januárban a BIDF -en látható lesz a témával foglalkozó dokumentumfilm. Mi már nagyon várjuk!

Írta: Bradley Kratzer
Fordította: Franczen Bea




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés