Olyan sokat keres az állam a lakossági gázon, hogy a következő választás előtt akár ingyen is adhatja fél évig. A földgáz piaci ára annyira beszakadt az utóbbi évben, hogy most már lényegesen alacsonyabb, mint az itthoni lakossági ár. Ez valószínűleg nem is fog változni, ezért egyes szakértők szerint akár újabb tartós rezsicsökkentésre is lenne tér.
Csak az idei első félévben annyi tartalék gyűlhetett össze az állami gázszolgáltatóknál, amiből kényelmesen meg lehetne finanszírozni egy olyan egyszeri rezsitámogatást, mint amit a 2018-as választások előtt vetett be a kormány. A földgáz piaci ára ugyanis annyira beszakadt az utóbbi évben, hogy most már lényegesen alacsonyabb, mint az itthoni lakossági ár. Ez valószínűleg nem is fog változni, ezért egyes szakértők szerint akár újabb tartós rezsicsökkentésre is lenne tér.
Egy ilyet azonban politikai okokból szinte biztosan nem vállal be a kormány, így valószínűleg marad az egyszeri juttatás. A következő választásokig akár annyi pénz is összejöhet, amiből 6-9 hónapig is ingyen kaphatja a gázt a lakosság.
Nagyjából 66 forint
Az, hogy pontosan mennyit is fizetünk magáért a gázért, nem annyira egyszerű kérdés, földi halandó nemhogy a gázszámlájáról, de még a vonatkozó jogszabályokból sem tudja megállapítani. Már csak azért sem, mert a hivatal G7-nek küldött tájékoztatása szerint külön ez nincs is rögzítve, csak a végső díj. Ha valaki alaposabban megnézi a gázszámláját, nagyjából addig juthat, hogy van rajta egy fogyasztástól független alapdíj, és egy köbméterenként meghatározott energiadíj. Az energiadíj azonban véletlenül sem azonos magának a gáznak az árával, vagy ahogy a szakmában hivatkoznak rá, a molekulaárral. Sőt, az energiadíj még csak nem is fix. Függ a fogyasztás mennyiségétől* és területileg is változó: Borsod megyében például nagyjából 5 százalékkal magasabb, mint a fővárosban.
A molekulaár az átlagosan köbméterenként nagyjából 80 forintos energiadíjból körülbelül 66 forintot tesz ki. Ezen kívül kiszámlázzák még nekünk a gáz szállítási, tárolási és elosztási költségeit, és működnie kell valamiből az egész folyamatot menedzselő állami cégeknek is, így benne van a teljes rezsicsökkentett árban a kis- és nagykereskedelmi árrés is. A lakosság rezsiköltségeinek leginkább meghatározó része azonban – ha az áfától eltekintünk – így is a molekulaár. Ha valamin, akkor ezen lehet faragni.
Csakhogy ez a 66 forint a rezsicsökkentés idején egyáltalán nem tűnt soknak. Sőt, a korábbi évek piaci árai alapján sokkal inkább úgy nézett ki, hogy a szolgáltatók rengeteget fognak bukni ezen, hiszen csak drágábban tudják megvenni a gázt, mint amennyiért adniuk kell. Nem csoda, hogy a veszteségtől mindenki próbált szabadulni, és a nemzetközi vállalatok amint lehetett, átadták fogyasztóikat az akkor gründolt állami rezsiholdingnak, mai nevén NKM-nek.
Az NKM nem csak azért nem halmozhatott fel hatalmas veszteséget, mert az aláásta volna a rezsicsökkentés hitelességét, hanem azért sem, mert ezt valószínűleg az Európai Uniós sem nézte volna jó szemmel. Azonban már a történet elején eldőlt, hogy ha lesz veszteség (vagy nyereség), akkor az többnyire nem a rezsiholdingnál fog gyűlni. A gáz beszerzési folyamatában ugyanis volt még egy – ekkorra már szintén állami szereplő – az orosz és egyéb földgázt felvásárló nagykereskedő, a Magyar Földgázkereskedő Zrt. (MFGK).
Az MFGK megvette a gázt az oroszoktól, vagy Nyugat-Európában piaci áron, továbbadta egy negyedévente felülvizsgált úgynevezett felajánlási áron az NKM-nek, amely pedig értékesítette a lakosságnak a rezsicsökkentett díjon. A felajánlási árat azonban rendre úgy határozták meg, hogy az a lakosságihoz minél közelebb, de az alatt legyen, így a tényleges veszteség az MFGK-nál csapódott volna le.
