Ha felfedeznek egy új barlangot, a felette lévő földterület birtokosa a barlanggal szabadon rendelkezik, például el is adhatja, kitermelheti és értékesítheti az ott található ásványokat, cseppköveket. A legnagyobb problémát tehát a föld alatti világ védelmében az jelenti, hogy nem az állam a tulajdonos, mint Magyarországon.
A Magyarországi Francia Nagykövetség és a Francia Intézet szervezésében, a Vidékfejlesztési Minisztériummal együttműködésben rendezték meg december elsején a „Rejtett kincseink, a barlangok” című konferenciát a környezetvédelmi hónap programjaként. Michel Renda, a Francia Barlangkutató Szövetség tagja mutatta be a francia barlangvédelem sajátos jogi helyzetét.
Ha felfedeznek egy új barlangot, a felette lévő földterület birtokosa a barlanggal szabadon rendelkezik, például el is adhatja, kitermelheti és értékesítheti az ott található ásványokat, cseppköveket. A legnagyobb problémát tehát a föld alatti világ védelmében az jelenti, hogy nem az állam a tulajdonos, mint Magyarországon. Maguk a barlangászok is a magántulajdonossal állnak szemben, ha kutatni vagy túrázni szeretnének a mélyben. Másik nagy probléma, hogy a barlangászat szakmai felügyelete a sportminisztériumhoz tartozik, annak ellenére, hogy ez inkább tudomány. A barlangok védelmének első szempontja a környezetvédelmi tárca szerint az esztétikum és nem a tudományos érték – magyarázta Michel Renda. Akad azonban jó példa is: Dél-Franciaországban például előfordult, hogy nagyon szép barlangokat tártak fel, ahová a tulajdonosok turisták tömegeit akarták beengedni, mely a barlang pusztulását okozhatta volna, de ezt védelembe vétellel sikerült megakadályozni.
Amennyiben olyan természeti, geológiai, kulturális vagy természetvédelmi értéket rejt a barlang, hogy az állami oltalomra érdemes, a minisztérium akár 24 óra alatt is védetté nyilváníthatja a barlangászok kezdeményezésére, a szakbizottság ajánlása alapján. Ebben az esetben a barlangot az állam kisajátítja. Franciaország 70000 barlangja közül nagyon kevés a hivatalosan védett, ennek ellenére a barlangok védelmére nemzeti stratégia is készült. A természetvédelmi területeket igyekeznek úgy létrehozni, hogy az ne csak a barlangot, hanem annak vízgyűjtőjét is magában foglalja. A védett barlangot a barlangászok, a barlangkutató szövetség, a tulajdonos, az önkormányzat és a megye felügyeli közösen. A védett barlangokban általában évente 6-8 barlangtúrát engedélyeznek hivatalos barlangkutató vezetésével.
A barlangászok végzik a tudományos kutató munkát és az üregrendszer felmérését. A barlangászokat és a védelem érdekében tett intézkedéseket, beavatkozásokat a környezetvédelmi minisztérium és a barlangkutató szövetség támogatja anyagilag. A szakembereknek a kutatáshoz a földtulajdonossal kell megegyezni. Néha a barlangok rehabilitálására is szükség van, ilyenkor takarítanak, korlátokat vagy terelő jelzéseket helyeznek el. Ha indokolt, a bejáratot lezárják, vagy a látogatások éves számát korlátozzák (általában 8) és a látogató csoport méretét meghatározzák.
