Sikeres vaddisznó hajtás a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság különleges rendeltetésű vadászterületén.
A természetvédelmi célú vadgazdálkodás egyik legfőbb feladata azon vadászható fajok állományszabályozása, melyek élettevékenységeik (táplálkozás, élőhely-átalakítás) folytán a védett természeti terület állapotát, a védett fajok természetvédelmi helyzetét jelentősen rontják, tehát természetvédelmi károkat okoznak.
Az utóbbi években a vaddisznó teríték adatok – úgy a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, mint a környező vadásztársaságok területein is – erősen növekedő tendenciát mutatnak, hasonlóan a hazai és az európai statisztikákhoz. A sok éves adatsor azt mutatja, hogy térségünkben a vaddisznó állomány létszáma a következetes állománycsökkentő vadgazdálkodási tevékenység ellenére is egyre növekszik. Míg 2001-ben a Hajdú-Bihar megye becsült vaddisznó létszáma még 1084 példány volt, úgy ez az adat 2011-re már 3481-re nőtt, a folyamatosan növekedő éves teríték adatok (2010-ben 1709 példány) mellett (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő).
2011. november 29-én az igazgatóság által kezelt hortobágyi vadászterület Veres-erdő elnevezésű területrészén társas vaddisznó vadászatra került sor, ahol 26 fő vadász, 11 fő hajtó, továbbá 40 hajtókutya részvételével próbáltak a résztvevők minél nagyobb számú vaddisznót terítékre hozni.
A vadászat a kötelező reggeli eligazítás és balesetvédelmi oktatás után vadászkürt jelzéssel vette kezdetét. A leállók a számukra kijelölt emelt lőálláson várták a hajtásból kiváltó serte vadat, a hajtók sorában haladó vadászok pedig az olykor tüskés sűrűkkel birkózva, egymásra is figyelve próbálták megtalálni és elejteni a vaddisznókat, melyben a tacskók és terrierek segítsége elengedhetetlen volt.
A hajtás napnyugta előtt egy órával fejeződött be, melynek eredményeként 75 példány vaddisznó és 3 példány róka feküdt a terítéken. Az elejtett vaddisznók mintegy kétharmada esett a hajtásban, míg harmadát a leállók hozták terítékre. A térségben ez idáig példátlan nagyságú teríték valószínűleg több tényező együttes hatásának eredményeképpen alakulhatott ki. Legfontosabbnak gondoljuk a tavalyi elmaradt hajtás miatt jelentős létszámú szaporulat felnövekedését és őszi visszatérését az erdőbe, az idei jó makktermést (a táplálékforrás koncentráló hatása), valamint nem utolsó sorban a jól szervezett és fegyelmezetten lebonyolított társas vadászatot.
A tölgygallyakkal díszített teríték elkészültére már lement a nap, így a vadászat résztvevői a máglyák fénye és a vadászkürt hangja mellett adták meg a végső tiszteletet az elejtett vadnak.
Reményeink szerint e november végi eredményes állományszabályozó vadászattal jelentősen javítottuk az környező élőhelyek ökológiai állapotát, földön fészkelő madárfajok természetvédelmi helyzetét, továbbá hozzájárultunk a nemzeti parkkal határos termőterületeken a vaddisznó által okozott vadkár megelőzéséhez, mérsékléséhez.
