Az éghajlatváltozás hatásairól szóló új jelentés valószínűleg az eddigi legaggasztóbb értékelés lesz arról, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással van minden egyes élőlényre.
A szélsőséges időjárási jelenségeknek számos következménye lehet. Gondolhatunk az egészségünkre gyakorolt hatásokra, a növény- és állatvilágban okozott esetleges pusztításokra, az infrastrukturális és gazdasági károkra, és a közvetett következményekre, mint például az élelmiszerárak növekedésére. Egy Kanada Brit Kolumbia tartományára fókuszáló tanulmány szerint közvetlen kapcsolat fedezhető fel a klímaszorongás és egy konkrét, adott időjárási esemény között – jelen esetben a vizsgálat tárgya a 2021-es észak-amerikai hőkupola jelenség volt.
Ez lesz az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) három kiemelt jelentése közül a második, és a novemberi COP26 csúcstalálkozó óta az első. A tudósok és tisztviselők február 28-án teszik közzé megállapításaikat. A tanulmány elsősorban a regionális hatásokra, valamint a városokra és a part menti közösségekre összpontosít. Az IPCC a kormányok megbízásából hat-hétévente végzi el a felmelegedéssel kapcsolatos legújabb kutatások ilyen átfogó felülvizsgálatát. Ez a három részből álló sorozat a hatodik értékelő jelentésük.
A kutatók három munkacsoportban vizsgálják az alapvető tudományos eredményeket, a hatások mértékét és a probléma kezelésének lehetőségeit. Számos nagyváros és fejlődő ország számára a jelentés rávilágít arra, hogy az éghajlatváltozás kezelése nem a kibocsátás csökkentéséről és a nettó nulla érték eléréséről szól, hanem sokkal inkább a rövid távú kockázatok kezeléséről – áll a BBC cikkében.
“Mindig az azonnali megoldandó probléma az, ami elsőbbséget élvez. Ha tehát egy nagy migránsáradattal vagy egy hatalmas árvízzel kell megküzdenünk, akkor arra fogunk összpontosítani” – mondta Mark Watts, a C40 csoport ügyvezető igazgatója, a mintegy 100 nagyvárost tömörítő, az éghajlatváltozás elleni küzdelemben együttműködő hálózat, a C40 csoport vezetője.
“A déli országokban jelenleg nincsenek városi éghajlat-változási programalapok. Azok közül, amelyek léteznek, szinte egyik sem az alkalmazkodásról szól. Mindegyik arra próbálja rávenni a szegény országokat, amelyeknek viszonylag alacsony a kibocsátása, hogy tovább csökkentsék azt, nem pedig arra, hogy alkalmazkodjanak azokhoz a hatásokhoz, amelyeket már most is éreznek.” – tette hozzá.
Az IPCC égisze alatt a jelentésen dolgozó tudósok – akik mindannyian önkéntesen végzik ezt a munkát – több ezer tanulmányt vizsgálnak át, hogy összefoglalják a legújabb eredményeket. A tanulmány felvázolja azokat a kulcsfontosságú „fordulópontokat” is, amelyek a világ felmelegedésével valószínűleg bekövetkeznek, mint például a grönlandi jégtakaró felbomlása. A jelentés az éghajlatváltozás néhány technológiai megoldását is megvizsgálja, de alighanem meglehetősen elutasítja a napsugárzás kezelésére vagy akár a szén-dioxid légkörből való eltávolítására irányuló erőfeszítéseket. Összességében a jelentés tehát sokkal szélesebb körű lesz annál, minthogy csak a tudományt vizsgálja, és azt, hogy mit tehetünk az éghajlatváltozás ellen.
A hulladékgazdálkodás szerepe
A több mint 24 millió lakosú nigériai Lagos Afrika legnépesebb városa, amely azonban rendkívül kiszolgáltatott az áradásoknak és a tengerszint emelkedésének. A helyzetet súlyosbítja a csatornákban és folyókban összegyűlő szemét és hulladék problémája. Ennek a problémának a kezelése kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy a város megbirkózzon a megváltozott éghajlat okozta problémákkal.
“Az egyik dolog, aminek meg kell változnia Lagosban ahhoz, hogy csökkentsük az áradások hatását, az a hulladékgazdálkodási rendszer megfelelő kezelése. Ezzel egyszerre két problémát is megoldunk.” – mondta Mark Watts a C40-től.
“A jelentés hangsúlyosabban foglalkozik majd a társadalmi igazságossággal és a fenntartható fejlődéssel. Beszél az őslakosokról és az ősi, tradicionális ismeretekről, nem csak a közzétett nyugati tudományról” – mondta Dr. Stephen Cornelius, a WWF munkatársa. “A jelentés az emberekre és a természetre gyakorolt hatásokról, az őket fenyegető kockázatokról és az alkalmazkodás korlátairól is szól.”
Szavakon lovagolnak
Miközben azonban a tudósok és a tisztviselők a végső részleteket dolgozzák ki, a szövegben szereplő egyik kulcskifejezés használata miatt vita alakult ki. A fejlődő országok évek óta próbálják elérni, hogy a gazdagabb világ az ENSZ éghajlat-változási tárgyalásain reagáljon a “veszteség és kár” kérdésére.
E kifejezés alatt az éghajlatváltozás azon hatásait értik, amelyekhez az országok nem tudnak alkalmazkodni, beleértve a súlyos időjárási jelenségeket, például a nagy viharokat, de az olyan lassan bekövetkező eseményeket is, mint a tengerszint emelkedése vagy az elsivatagosodás. A gazdagabb országok régóta ellenzik a fogalmat, attól tartva, hogy jogilag és pénzügyileg évszázadokon át felelősségre vonhatók a szén-dioxid történelmi kibocsátása által okozott károkért. Ennek eredményeképpen ez a kérdés a globális éghajlati tárgyalásokon belül rendkívül megosztó politikai kérdéssé vált.
Ebben az új jelentésben az IPCC tudósai a kifejezés némileg módosított változatát igyekeznek használni: “veszteségekről és károkról” beszélnek, amelynek szerintük kevésbé van politikai jelentése. A jóváhagyó ülésen részt vevő több gazdagabb kormány tisztviselői azonban tiltakoztak, attól tartva, hogy ha ez a gondolat megjelenik egy kulcsfontosságú jelentésben, az támogatást ad azoknak az országoknak, amelyek azt szeretnék, hogy a “veszteség és kár” legyen a nemzetközi tárgyalások első számú prioritása. Ez a jelentés végül is a sürgősséget fogja hangsúlyozni – azt, hogy ha gyors intézkedéseket tesznek az üvegházhatású gázok csökkentésére, és növelik az emberek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását segítő kiadásokat, akkor a legnagyobb kockázatok elkerülhetők.
Hans-Otto Pörtner professzor, a társelnök szerint azonban ezt a reményt a politika valóságához kell mérni. “A korábbi jelentésekből egy kulcsfontosságú üzenet derült ki: a politikai akarat az éghajlatvédelmi intézkedések tekintetében a fenntartható jövő szűk keresztmetszete.”
Rendkívül fontos, hogy a klímaváltozást mérsékeljük és hatékony alkalmazkodási stratégiákat dolgozzunk ki. Bár nem lehet mindent elkerülni, de meg kell próbálni megelőzni vagy legalábbis minimalizálni a potenciális károkat – ez a világ minden országának érdekében áll.
