Egy új vizsgálat szerint a védett státusz ellenére számos trópusi esőerdőben továbbra is hanyatlik a biológiai sokféleség mértéke.
A szerzők úgy vélik, az eredmények aggodalmat keltenek, mivel a területeket számos veszélyeztetett faj végső menedékének tekintik. Az élőhelyek megzavarása, a vadászat és a fakitermelés a várható hanyatlás jeleinek tekinthetők – írják. Az eredményekről a Nature számolt be.
„A trópusi esőerdők gyors pusztulása valószínűleg még jobban veszélyezteti a globális biodiverzitást, mint bármely más, jelenleg is zajló jelenség – írja a nemzetközi kutatócsapat. – A trópusokon számos védett terület maga is sérülékeny az emberi terjeszkedéssel és más környezeti nyomásokkal szemben.” A trópusi esőerdőket a bolygó biológiai szempontból leggazdagabb területeinek tartják.
A kutatócsoport 60 régió adatait elemezte ki, hogy kiértékelje a világ védett területeinek állapotát. Az információk 262 részletes interjún alapultak, főleg veterán biológusokra és környezetkutatókra fókuszálva, akik átlagosan több mint két évtizednyi tapasztalattal rendelkeznek.
„Vizsgálatunkat három kérdés motiválta: a trópusi menedékek ‘bárkaként" funkcionálhatnak-e a biodiverzitáshoz és a természetes ökoszisztémás folyamatokhoz; a megfigyelt változások általánosak-e vagy egyedi sajátosságokkal rendelkeznek a különböző védett területeken; illetve melyek a menedék sikerességének vagy kudarcának alapvető előjelei?" – közölték.
A kutatás 36 országot ölelt fel Afrika, Ázsia és Dél-Amerika trópusain. Az eredmények azt sugallják, hogy a biodiverzitás védelme többet kíván az adott terület védelménél. "Számos esetben a területet övező tájat és élőhelyeket közvetlen veszély fenyegeti” – mutatták ki. A megfigyelt területek 85 százaléka például az utóbbi 20-30 évben jelentős hanyatlást mutat a környező erdőtakaróban, míg mindössze 2 százalékukon növekedett az erdős terület mennyisége. A csapat szerint az adatok azt mutatják, hogy az erdők megzavarása, a vadvilág és az erdei erőforrások túlzott kiaknázása a legnagyobb mértékű, közvetlen ártalom. Azt is megfigyelték, hogy a lég- és vízszennyezés, az emberi populáció sűrűségének növekedése, valamint a klímaváltozás gyengébb vagy inkább közvetett hatást gyakorol az erdőségekre.
A csapat – amelyet az ausztrál James Cook Egyetem professzora, William Laurance vezetett – arra a következtetésre jutott, hogy a védett területeken kívüli tevékenységek a védett régión belüli biodiverzitás rugalmasságára is hatnak.
„Nem elég csak a belső területeket védeni, miközben a környező tájat figyelmen kívül hagyjuk, mely így gyorsan elveszíti fáit, pusztul, élővilágát túlvadásszák – írják a tanulmányban. – Ha elmarad az egymással összefüggő belső és külső fenyegetések korlátozása, az a menedékeket az ökológiai hanyatlásra hajlamosítja.”
