Bíróságon akarja elérni egy amerikai tó, hogy ne lehessen építkezni a partjára. A Mary Jane-tó Florida középső részén, az Egyesült Államok egyik legnagyobb ütemben fejlesztett megyéjében, Orange-ban található, és a tó északi partjára tervezett ingatlanberuházás 770 hektárnyi vizes élőhelyet és cipruserdőt számolna fel, hogy a helyére lakóházak és irodák kerüljenek.
Emiatt a beruházás miatt fordult a bírósághoz a tó még februárban, a közeli Hart-tóval, egy mocsárral és két folyammal együtt. Beadványuk szerint az ingatlanfejlesztés konkrét és jelentős sérüléseket okozna az életükben. A különleges felperesek történetét az Egyesült Államok egyik legismertebb környezetvédelmi újságírója, Elizabeth Kolbert dolgozta fel a New Yorkerben megjelent óriásriportjában.
Kolbert igazán a hatodik kihalási hullám kezdetét bejelentő könyvével vált híressé, legutóbb tavaly jelent meg egy riportkönyve, melyben azt vizsgálta, hogy mennyire mélyen fonódott már össze az emberi világ a természettel, és ennek milyen messzeható, visszafordíthatatlan következményei vannak. A most megjelent riportja sok szempontból kapcsolódik a tavalyi könyvhöz: ahogy az emberi uralom szép lassan a természeti világ egészét maga alá gyűrte, egyre inkább világossá vált, hogy a teljes visszavonulás, a visszatérés valamilyen „eredeti”, „érintetlen” természethez nem lehetséges, és ha a természet védelméről akarunk gondolkodni, akkor elsősorban az emberi eszközök között kell keresgélnünk megoldási lehetőségekért.
Ezért merül fel egyre többek és többek számára, hogy a természeti élőlények számára is olyan jogi védelmet kéne biztosítani, mint amilyen az embereknek jár. Az már az Egyesült Államokban is többször előfordult, hogy egy állat (például a bronxi állatkert elefántja, Happy) vagy egy egész állatfaj (például a veszélyeztetett madárfaj, a kékhátú gyapjasmadár) volt a felperes, de arra még nem volt példa, hogy egy „élettelen” vízfelület nevében induljon tárgyalás.
A ma még szokatlan történet részletei a 444.hu-n >>>
