Délkelet-Ázsiából évente közel félmillió óriáskígyó bőrt exportálnak. A legfontosabb importőr az európai divat- és bőripar. Egy új tanulmány rávilágít a kereskedelem törvényellenességére, az állatjóléti vonatkozásokra és arra, hogy a kereskedelem hogyan befolyásolja az óriáskígyó populációk fennmaradását.
„Az óriáskígyó-bőr kereskedelme Délkelet-Ázsiában” című beszámolót most tette közzé a Nemzetközi Kereskedelmi Központ (ITC) a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetséggel (IUCN) és a TRAFFIC-kel, az IUCN és a WWF közös programjával együttműködésben. Ebből kiderül, hogy az óriáskígyó-bőrből lebonyolított forgalom éves értéke egy milliárd dollárra tehető. „A beszámoló rámutat, hogy az óriáskígyó-bőr kereskedelmében folytatódik a törvénytelenség és ez veszélyeztetheti a faj fennmaradását.” – mondja Alexander Kasterine, az ITC Kereskedelmi és Környezetvédelmi Programjának vezetője. „A divat- és bőriparnak nagyobb szerepet kell vállalnia a vadon élő veszélyeztetett növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelme konvenciójának (CITES) és a fejlődő országok támogatásában annak érdekében, hogy a kígyóbőr kínálat legális és fenntartható legyen.”
Az óriáskígyó-bőr legfontosabb exportforrása Indonézia, Malajzia és Vietnam, a legnagyobb importőrök pedig európai uniós országok, közülük is kiemelkedik Olaszország, Németország és Franciaország. Az óriáskígyó-bőrök közel 70%-át Szingapúron keresztül reexportálják. A beszámoló megjegyzi, hogy az országban található titkos készletekkel kapcsolatos információhiány elősegítheti a törvényellenesen beszerzett kígyóbőrök legalizálását.
„Feltehető, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő bőrök jelentős része vadon élő hüllőktől származik, a megállapított kvótát meghaladó mennyiségben, a bőrök legalizálásához pedig hamisított engedélyeket használnak.” – mondja Tomas Wailer, az IUCN Boa és Piton Szakértő Csoportjának (BPSG) elnöke. „Mivel az ellátási láncon belül az árak jelentős emelésére van lehetőség, az illegális óriáskígyó-bőr kereskedelem anyagilag igen vonzó és a kereskedők megengedhetik maguknak a hamis engedélyek kiállítását.” – mondja Olivier Caillabet, a TRAFFIC délkelet-ázsiai programfelelőse, a tanulmány társszerzője.
Bár a Délkelet-Ázsiából (főként Vietnamból és Laoszból) származó recés óriáskígyó-bőr több mint 20%-áról állítják, hogy tenyésztett állományból származik, a tanulmány úgy érvel, hogy „a kereskedelem jellege nem meggyőző és azt alaposan meg kell vizsgálni”, és felhívja a figyelmet, hogy a kígyók tenyésztésének, takarmányozásának és ápolásának költségei a vágási méret eléréséig a piaci árnál jóval magasabbra tehetők.
A tanulmány azt javasolja, hogy a divatipar vezessen be egy átláthatósági rendszert annak érdekében, hogy a fogyasztóknak bemutassa: beszerzései legálisak és fenntarthatóak. Ez kiegészítené a TRAFFIC már működő engedélyezési rendszerét és lehetővé tenné a bőrök beazonosítását a teljes ellátási lánc során. Egy másik aggodalom a beszerzés esetleges fenntarthatatlanságára vonatkozik. Nagyon sok óriáskígyót még azt megelőzően leölnek, hogy elérnék a reprodukciós érettséget, ami azt jelenti, hogy a kvótákat valószínűleg nem fenntartható szinten határozták meg. A tanulmány azt javasolja, hogy a kígyók levágásában elővigyázatosan járjanak el, és a vágásra éretlen kígyók védelme érdekében határozzák meg a kígyóbőr kötelező minimum méretét.
