Ez a faj csak egyike annak a több mint 100 új fajnak, amelyeket tengerbiológusok a Chile partjainál lévő tengerfenéken találtak a Schmidt Ocean Institute legutóbbi expedíciója alkalmával.
Óriás szivacsok, tengeri liliommezők, tengerfenéken élő polipok és 3 méter magas bambuszkorallok is voltak azok között az élőlények között, amelyeket egy víz alatti robot szúrt ki nagyjából 1,5 km mélyen egy hátságon- írta a National Geographic.
A nyitóképen látható gülüszemekkel néző “sétáló” hal egyfajta mélytengeri horgászhal, amely komor arckifejezéséről és az arca előtt lógó, izzó csalijáról híres, ami a zsákmány bevonzására szolgál (bár ennek az új fajnak nincs ilyenje). Tollszerű bőrét apró tűk alkotják, amelyek valószínűleg védelmet nyújtanak, illetve lyukakat az érzékszervek számára. Módosított uszonyai lehetővé teszik számára, hogy a tengerfenéken járjon – ez részben vadászati stratégia, részben pedig energiatakarékossabb megoldás, mint az úszás.
Ebben a videóban akció közben is látható a lény 0:58-nál:
A NOAA szerint a világon több mint 100 ezer tenger alatti hegyhátság létezik, de eddig kevesebb mint 0,1 %-ukat ismertük meg. Ráadásul ezeknek csak töredéke van védelem alá vonva, többségüket továbbra is fenyegeti a kereskedelmi halászat, a fenékvonóhálós halászat és legújabban a mélytengeri bányászat.
A tengerfenék érceire irányuló új “aranyláz” – részben a zöld gazdasági átmenet által hajtva – megfelelő ismeretek és szabályozás hiányában óriási veszélyt jelent ezekre a mélytengeri fajokra.
A bányászati gépek és melléktermékek jelentősen károsíthatják az ökoszisztémákat, ami a klímaváltozás fokozódásához vezethet, veszélyeztetheti az élelmezés szempontjából kulcsfontosságú fajokat, sőt, még az asztalunkra kerülő halat is mérgező anyagokkal terhelheti. Sok faj pedig már azelőtt kihalna, hogy egyáltalán megismertük volna.
Ezért a tudományos közösség elővigyázatosságra int, és a bányászati tevékenységek moratóriumát sürgeti, amíg a megfelelő ismeretek rendelkezésre nem állnak.
